tag:blogger.com,1999:blog-31967393163987082242024-03-18T04:03:22.455+01:00MegmondomTudsz sytkául olvasni?Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.comBlogger940125tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-75074382665380245022024-03-17T09:19:00.008+01:002024-03-17T09:29:15.427+01:00Mártír vagy fanatikus?<p style="text-align: justify;"><i>Az előző bejegyzésben Rudolf Höss emlékiratai kapcsán említettem, hogy van még egy tanulságos vonása mindannak, amit az auschwitzi táborparancsnok leírt saját könyvében - és sajnos ez a tanulság nagyon konkrét módon éppen a vallást, a hitet, Isten követését érinti. A haláltáborokban ugyanis volt egy konkrét csoport, akiket kifejezetten a hitükért küldtek a gázkamrákba, és bár azt szeretném mondani, hogy ezek az emberek hősi halált haltak (valahol így is van), mégsem vagyok képes ezt ennyivel letudni.</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDvTvoSCe1whhNTWBKZTl4hwsnL_zw9hDyqE-rRQUVV54aYN6D44iQjqZ1U2ClQnAW4O8MrRU-gKXXaXL41MXIJUQjGHJaC8D7mh1s2pVWt17dPUbJIagOt9xkv3LZvmTb2uwQOdw45se6R1fG3hcyBf-iUFcpTg1XglobFr7wN9HqEbv6Tfwa7frzzaQK/s500/JehovaTanui.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="250" data-original-width="500" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDvTvoSCe1whhNTWBKZTl4hwsnL_zw9hDyqE-rRQUVV54aYN6D44iQjqZ1U2ClQnAW4O8MrRU-gKXXaXL41MXIJUQjGHJaC8D7mh1s2pVWt17dPUbJIagOt9xkv3LZvmTb2uwQOdw45se6R1fG3hcyBf-iUFcpTg1XglobFr7wN9HqEbv6Tfwa7frzzaQK/s320/JehovaTanui.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Mindenki tudja, hogy Auschwitz többnyire a zsidóság megsemmisítésének emblematikus helye, ahol az emberiség egyik legnagyobb bűntettét követték el Isten választott népe ellen. Nem csökkentve ennek a kijelentésnek a súlyát, voltak azonban más csoportok is, akik ezerszámra haltak meg a Rudolf Höss vezette halálgyárban: cigányok, oroszok, melegek. És akadt egy kifejezetten vallási okokból elpusztításra kijelölt társaság is, mégpedig <i>Jehova Tanúi</i>.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Most nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy Jehova Tanúi kicsodák és milyen teológiai jellegű vitám van velük. A klasszikus keresztény Szentháromság-tan tagadása jelen kérdés szempontjából többnyire irreleváns. Auschwitzban ez ugyanis nem volt fontos. A náci rezsim mindösszesen annyit látott ezekben az emberekben, hogy Istent (Jehovát) makacsul követik, megtagadják a katonai szolgálatot és a tisztelgést az állami intézmények előtt, valamint állandóan a Bibliára hivatkoznak. Ez így együtt elegendő ok volt a gázkamrára.</p><p style="text-align: justify;">Számomra kifejezetten meglepő, hogy Rudolf Höss milyen sokat ír róluk az emlékirataiban. Úgy fogalmaz, hogy Jehova Tanúi szorgalmasan dolgoztak a táborban, készségesek voltak, sőt az ő személyes háztartásában három évig két Tanú is besegített: "A feleségem gyakran mondogatta, hogy ő sem tudna jobban gondoskodni mindenről, mint ez a két asszony." Úgy tűnik, mintha ezeknek az embereknek lett volna valamiféle külön megbecsültségük a táborokban, ami a többi csoport tagjaira nem volt ennyire jellemző. Miért történt így?</p><p style="text-align: justify;">Talán azért, mert Jehova Tanúi groteszk módon elégedettek voltak a sorsukkal Auschwitzban. Ennek oka természetesen az, hogy hitük szerint a szenvedéseiknek és haláluknak óriási jutalma lesz Jehovánál. Höss korábban a sachsenhauseni koncentrációs tábor parancsnoka is volt, ahol akadt két "fanatikus jehovista": ezek olyan "szenvedélyes odaadással fogadták a testi fenyítést, hogy az ember szinte kénytelen volt feltételezni, hogy perverz hajlamaik vannak". Amikor közölték velük, hogy ki fogják végezni őket, szinte magukon kívül voltak az örömtől, majdhogynem követelték saját agyonlövetésüket, és futólépésben mentek a kivégzés helyszínére. Jehovánál akartak lenni, amire óriási áldásként gondoltak. Megdicsőülten álltak a golyófogó fal előtt, felemelt karokkal - a látvány kapcsán még a szörnyeteg Rudolf Höss is mintha megdöbbenne, amikor így fogalmaz: "Ilyennek képzeltem az első keresztény mártírokat, amikor az arénában arra vártak, hogy széttépjék őket a vadállatok. Átszellemült arccal, szemüket az égre emelve, imára kulcsolt és magasba emelt kézzel mentek a halálba." A könyv azt is megemlíti, hogy a kivégzésben részt vevő katonák is teljesen a látvány hatása alá kerültek.</p><p style="text-align: justify;">Az ember azt gondolná tehát, hogy Jehova Tanúi valamiféle mártírhalált halva jó példát mutattak a náciknak. Legalább némelyiküket picit elgondolkodtatták, talán voltak köztük, akiket jobb útra térítettek? Még a legkérgesebb szívű német katona is megáll ilyenkor és megkérdezi magától, tényleg egy fanatikust pusztít el ilyenkor vagy jámbor, Istent követő embereket, akikre inkább fel kellene néznie? Ahogyan Tertullianus is beszélt az ókorban a mártírokról, szinte buzdítva a római hatalmat, hogy nyugodtan kaszáljon csak végig a keresztényeken, hiszen a mártírok vére magvetés, mintha ehhez hasonló jelenetet látnánk a náci haláltáborokban. </p><p style="text-align: justify;">Sajnos azonban mindez csak egy romantikus kép, amelyben az ördög máshol lakozik. Rudolf Höss és társai számára tényleg követendő és jó példák voltak Jehova Tanúi, csak <i>nem úgy</i>, ahogyan mi szeretnénk erről hallani. A Tanúk hitbeli odaadásából nem azt olvasták ki ugyanis, hogy az istenfélelem milyen nagyszerű dolog és ilyen embereket kivégezni mennyire szörnyű bűn. Hanem valami egészen mást: az odaadó fanatizmus erejét. Nagyon tanulságosak Höss szavai, amikor ezt írja:</p><blockquote><p style="text-align: justify;">"Himmler és Eicke számtalanszor állították a bibliakutatók fanatizmusát követendő példaként az embereik elé. Éppolyan fanatikusan, éppolyan rendíthetetlenül kell az SS tagjainak hinni a nemzetiszocializmus eszméjében és Adolf Hitlerben, mint ahogy a bibliakutatók hisznek Jehovában - mondták. Adolf Hitler országa csak akkor fog tartósan fennállni, ha az SS tagjai világnézetileg ilyen fanatikus hívők lesznek. Csak az <i>énjükről </i>az eszméért lemondani hajlandó fanatikusok közreműködésével lehet egy világnézetet elterjeszteni és folyamatosan fenntartani."</p></blockquote><p style="text-align: justify;">Van ebben valami elborzasztó, még ha nincs is benne semmi meglepő. Jehova Tanúi hősies mártírhalálából kivégzőik nem azt olvasták ki, amit kellett volna. Ők nem a mártírokat, hanem a végsőkig elmenni képes fanatikusokat látták bennük. Nem a hitükre lettek kíváncsibbak, ami ilyen odaadásra sarkallta őket, csupán azt a viselkedést irigyelték el tőlük, hogyan halnak meg egy eszméért. Gyöngyök kerültek a disznók elé. Számukra a "jehovisták" nem a mélyen hívő emberek ideáltípusai, hanem a fanatizmus eszményi képviselői lettek.</p><p style="text-align: justify;">Szerintem ennek óriási tanulsága van a mi számunkra is.</p><p style="text-align: justify;">Persze elkényelmesedett nyugati emberként nem olyan kontextusban állunk a társadalom előtt, ahogyan ezek a szerencsétlen Tanúk a haláltáborokban. Ám ettől még hatalmas kihívás számunkra nemcsak az, hogy <i>mit </i>mutatunk magunkból és hogyan, hanem az is, hogy <i>miként olvassák az életünket </i>azok, akik látnak bennünket. Nyilvánvaló, hogy az emberek elsőként azt fogják észrevenni bennünk, ami bennük is megvan. A nácik fanatikusok voltak, természetszerűen felismerték tehát Jehova Tanúiban is a fanatizmust. De a hermeneutikájuk ezen a ponton meg is állt. A hitük tartalmára már nem voltak kíváncsiak. Tudomásul kell venni, hogy az emberek jó része pont így viszonyul hozzánk. A hitünk tartalma alapvetően nem izgatja őket, a viselkedésünk annál inkább: ha azt szeretnénk, hogy ne utóbbival legyenek elfoglalva, hanem eljussanak előbbihez is, mégis komoly figyelmet kell fordítani utóbbira. Én nem szeretném, hogy "félreolvassanak" az emberek - noha persze ezt nem tudom teljesen megakadályozni, nem csupán rajtam múlik. De amit lehet, szeretnék megtenni ezért. </p><p style="text-align: justify;">Furcsa dolog, de komolyan úgy érzem, ez a bolond Höss most segített nekem! Nem gondoltam eddig sem gyűlölködve Jehova Tanúira, de általában határozottan elutasítom őket, még szóba állni se vagyok hajlandó velük, ha hozzám szólnak az utcán és próbálnak beszédbe elegyedni velem. A könyv hatására viszont úgy érzem elmozdult bennem valami - mégpedig pozitív irányban. Ha ez az őrült náci csak a fanatikust látta meg bennük, akkor én többet szeretnék. Nem, nem fogadom el és határozottan elutasítom a tanaik jó részét ezt követően is, de nem akarom őket emiatt lenézni és elvetni. A gonosztól annyit meg kell tanulnunk, hogy jobbak akarjunk lenni nála. Ha erre sem vagyunk képesek, akkor veszítünk el mindent, ami számít.</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-7965881806488781892024-03-13T15:48:00.018+01:002024-03-13T16:07:49.601+01:00A vérszomjas bestia<div style="text-align: justify;"><i>Valószínűnek tartom, ha valaki szereti a dogmatikát, a hamartiológia így sem tartozik a kedvenc területei közé. Pedig a bűnnel foglalkozó teológiai kérdések elképesztően fontosak: ha manapság valahol látunk úttévesztéseket, az pont ez a kérdés. Ugyanakkor legalább ilyen fontos az is, hogy a bűnről ne csak egyféleképpen, azaz a teoretikus dogmatika módján beszéljünk. Néha egy olyan könyv jobban megérteti az emberrel a bűn lényegét, aminek semmi köze a dogmatikához. Egy ilyen könyv volt a kezemben, mégpedig az auschwitzi táborparancsnok, Rudolf Höss írása, amelyet most ismét kiadtak magyar nyelven.</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9y6fiDQy2UcjU10AynpjjFvxyDNemLy35J03pgJgOOXg2nT5a2pJpxRXXrpaYa_Tc5ZBZdIgZdTYmLtO4RhZZ_ue39CcMfJHF-jGeZU2wvwIfJicVnYTPNYmT_GwQ5xMixxLdK7R8LKinvTcRRFUvm4GnVs7LQ1jJ0pVIJhfPkyTLlh89A7iPnCR5ebJt/s433/Hoss.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="433" data-original-width="300" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9y6fiDQy2UcjU10AynpjjFvxyDNemLy35J03pgJgOOXg2nT5a2pJpxRXXrpaYa_Tc5ZBZdIgZdTYmLtO4RhZZ_ue39CcMfJHF-jGeZU2wvwIfJicVnYTPNYmT_GwQ5xMixxLdK7R8LKinvTcRRFUvm4GnVs7LQ1jJ0pVIJhfPkyTLlh89A7iPnCR5ebJt/s320/Hoss.jpg" width="222" /></a></div>Száznegyven oldal teleírt lap, és még húsz-harminc oldal egyéb témák: ezt hagyta maga után <i>Rudolf Höss</i>, a hírhedt haláltábor első számú mészárosa, aki egymilliónál is több ember haláláért felelős. A róla szóló zseniális film egy hónappal ezelőtt került a mozikba, nem csoda, hogy az emlékiratait újra megjelentették magyar nyelven. Végigolvastam, habár őszinte leszek, volt néhány olyan gondolat, ahol fizikai nyomást éreztem a gyomromban, a rosszullét környékezett. Höss elmélkedéseit meglehetősen cinikusan ezzel fejezi be: "A nyilvánosság lássa csak bennem továbbra is a vérszomjas bestiát, a szörnyű szadistát, milliók gyilkosát, mert a széles tömegek képtelenek másképpen elképzelni Auschwitz parancsnokát. Úgysem fogják megérteni soha, hogy neki is volt szíve, és nem volt rossz ember".</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez az ember egymilliónál több bestiálisan kivégzett, náci ideológia miatt széttrancsírozott, agyonvert, tarkónlőtt, elgázosított, majd szénné égetett, hamvait a folyókban szétszórt gyermek, nő és férfi után tulajdonképpen "nem rossz ember"-nek nevezi önmagát és gyakorlatilag a közvélemény értetlenségére mutat rá. Vérfagyasztó ez önmagában - s egyben az egyik kiváló hamartiológiai tanulsághoz is elvezet: mindegy, hogy egy embert ölsz meg vagy egymilliót abban a tekintetben, ha nem ismered fel amit tettél. Bűntudat nélkül nincs az a vérfürdő amit ne tudnál a magad számára megmagyarázni. Rudolf Höss lelkét felfalta a nemzetiszocializmus, és ezzel együtt láthatóan azt a képességét is, hogy érteni legyen képes mi a bűn.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De az igazi sokkot a könyvet elolvasva az okozza, hogy ennek ellenére mégsem szűnt meg önazonos lenni. Ahhoz hasonlóan, ahogy Pál apostol éppen saját fanatizmusából kitörve keresztény lett, s mégis megőrizte személyisége alapvonásait, Höss éppen ellenkező utat járt be: egy <i>antipálfordulatot</i>. Életrajzából kiderül, hogy eredetileg papnak készült(!), de gyóntató atyája kifecsegte édesapjának titkos bűneit, így ennek köszönhetően megroppant az egyházba és a vallásba vetett bizalma. Aztán egyre messzebb és messzebb távolodott Istentől, míg végül a hitben gonoszságot és elvetendő jelenséget azonosított a maga számára. Ugyan később is vallásosnak nevezte magát, de ez már csak lelki pózolás valódi szívbeli hit nélkül. Ezt többször kiemeli a könyvében. Nem akarom persze azt mondani, hogy azért lett belőle táborparancsnok Auschwitzban, mert elfordult a hittől. De azt viszont nagyon is akarom mondani, hogy ha nem fordult volna el, az élete jó eséllyel egyáltalán nem így alakul. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Rudolf Höss kapcsán azonban a leginkább sokkoló felismerés mégis az, amit az ember iszonyúan vonakodva hajlandó csak beismerni magának, és bármi áron kerülni igyekszik, hogy kimondja. Ahogy a könyvet olvassuk, lapról-lapra formálódik bennünk a gondolat, amitől legbelül állandóan menekülni akarunk. Ez pedig úgy szól, hogy bizonyos értelemben Höss sehogyan sem tűnik különleges szörnyetegnek. Bár az lett volna! Dühöngő bolond, tajtékzó őrült, akire zubbonyt lehet húzni és akkor könnyen rámutathatnánk: <i>hát ez a srác totálisan bekattant, nem normális, vagyis az a lényeg, hogy gyökeresen más, mint mi vagyunk. </i>De Rudolf Höss sajnos nem ilyen volt. Teljesen átlagosak tűnik, sőt bizonyos gondolatai talán még rokonszenvesek is. Ha az utcán találkoznánk, ha szimplán csak beszélgetnénk vele, jó eséllyel egy halálosan átlagos, sőt kedves fiatalembernek vélnénk. Összezavaró ez: ha nem tudnám kicsoda, pont olyan lenne, mint bárki más. Akármelyik ember körülöttem. Vagy... esetleg én magam?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azért ez túlzás. Ugye én <i>soha </i>nem csinálnék ilyet. Engem máshogyan neveltek. Más fából faragtak. A légynek se tudnék ártani, nem vagyok erőszakos ember. És akkor elkezdjük megmagyarázni, hogy biztosan találunk valamit Höss családjában, a környezetében, a szerencsétlen történelmi helyzetben, vagy <i>bármiben</i>, ami így együtt olyan életúthoz vezette, hogy végül az lett belőle, aki lett: egy szörnyeteg. Persze azt tényleg nem szeretném mondani, hogy bármelyikünk biztosan lehetne Rudolf Höss - ez így nem volna igaz. Mert nekünk valóban mások a körülményeink és talán az alapszemélyiségünk is. Valahol viszont mégis letaglózó beismerni, hogy <i>adott körülmények között nem tudjuk mi milyenek lennénk, és a Rudolf Höss-féle szörnyetegek pontosan erre emlékeztetnek minket. </i>A saját kiszámíthatatlanságunkra, a saját belső bizonytalanságunkra, a kibillenthetőségünkre. Utálatos ezt beismerni. Undorító még a gondolat is, hogy hasonló fordulat szinte bárkivel megtörténhet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Rudolf Höss nem attól volt "vérszomjas bestia", mert ilyenné tette a családja, a náci propaganda, a körülmények - noha ezek így együtt iszonyú sokat nyomtak a latban. Az igazi szörnyeteg az a bűnre való fogékonyság, ami sajnos mindannyiunkban jelen van. Más kérdés, mi hogyan rezonálunk rá, mit kezdünk vele, mennyire engedjük tombolni, de ez a hajlam bizony <i>mindenkiben ott lapul</i>. És úgy képes uralni az embert, hogy adott esetben észre sem veszi, sőt akár önként szolgáltatja ki magát neki. Kell ennél mélyebb rendszeres teológiai-hamartiológiai tanulmány, mint ennek az embernek az emlékiratai? Zseniálisan fejezi ki mindezt a közönyt, teljes deformációt Robert Merle "Mesterségem a halál" című regénye, ahogyan a Hösst alakító karakter hazamegy a "munkából" minden nap, azaz kilép a koncentrációs tábor kapuján, és mint aki jól végezte dolgát, éli a szép családi életét. Vizuálisan letaglózóan jelenik meg mindez a most mozikban elérhető <i>Érdekvédelmi terület </i>című filmben, ahol a Höss család szép villáját látjuk, az ápolt kertet, a pedáns családot, amely szó szerint a haláltábor szögesdrótokkal körbevett szomszédságában állt - a távolban a krematórium füstölgő kéményeivel. Milyen bemocskolt lelkű embernek kell lenni ahhoz, hogy valaki az eszményi családi házát a hullaszagú mészárszék fala tövébe építse fel és miközben távoli lövések meg emberi sikolyok hangja tölti meg a levegőt, pancsikoljon a kerti medencében a gyerekeivel? Hogyan lehet jóízűen falatozni egy olyan kertesházban ücsörögve, ahol a fal másik oldalán éppen fejbelőnek asszonyokat és síró gyermekeket ideggázzal taszítanak a halálba?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hát így lehet, így lehetett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Rudolf Höss emlékiratait kötelezővé tenném a teológiai karokon dogmatikából, azaz hamartiológiából. Sokkal élesebb képet mutat arról mi a bűn, mint akármelyik korszakalkotó teológus rendszeres műve. Olyan lelki rétegekben érteti meg az emberrel a gonoszság mibenlétét, hogy Höss karaktere mellett a legnépszerűbb horrorfilmek földöntúli szörnyetegei papírmasé figuráknak tűnnek csupán. És van itt még egy dolog, amit a következő bejegyzésben külön is szeretnék kiemelni, mert a könyvből nemcsak a bűn lélektanát, de a fanatizmusét is egészen különleges módon lehet megérteni...</div>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-4345888073520286412024-03-10T20:39:00.013+01:002024-03-10T20:57:39.803+01:00Nagy kanál halál: fekete madarak Európa felett?<div style="text-align: justify;"><i>A társadalmi jelenségeket és tendenciákat általában nem egyféleképpen lehet, sőt talán nem egyféleképpen érdemes magyarázni és megérteni. Azok a kérdések, melyek az emberi élet értékéhez szervesen kapcsolódnak, különösen is bonyolultak - és a tapasztalat azt mutatja, ha mégis megpróbáljuk sematizálni őket, abból általában nem szoktak jó dolgok kisülni. Mindez a 777blog <a href="https://777blog.hu/2024/03/10/egyre-tobben-teszik-le-a-voksukat-a-halal-mellett/" target="_blank">egyik friss írása</a> kapcsán jutott most eszembe.</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpskZI2cOSFZ2r0auUugjj7TWPA4F45T7TE9pReDjwSpegJXW2Vc3AANKQc-BdMogf4UYvrrx2KRC1Y2zVL8Qcjm7Wla7PC9G0I2fV3QpvaSNK142WkBgGvnQba5Aj-PQITf6sg1iBwHa-G0OUppRO1DSc6F8iRc_wp8eoiAFDnDEOSsr3CXUW0fGoSl4i/s500/FeketeMadarak.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="396" data-original-width="500" height="253" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpskZI2cOSFZ2r0auUugjj7TWPA4F45T7TE9pReDjwSpegJXW2Vc3AANKQc-BdMogf4UYvrrx2KRC1Y2zVL8Qcjm7Wla7PC9G0I2fV3QpvaSNK142WkBgGvnQba5Aj-PQITf6sg1iBwHa-G0OUppRO1DSc6F8iRc_wp8eoiAFDnDEOSsr3CXUW0fGoSl4i/s320/FeketeMadarak.jpg" width="320" /></a></div>Szégyen vagy gyalázat, esetleg mindkettő, de bevallom őszintén, nem ismerem <i>Németh Hunort</i>, eddig nem olvastam egyetlen cikkét sem és amennyire képes voltam gyorsan utánajárni, talán egy katolikus elkötelezettségű szerzőről lehet szó. De igazából ez mindegy is, nem számít, nincs tényleges súlya, annál inkább érdemes viszont átböngészni a fentebb belinkelt kis eszmefuttatást - ami az emberben olyan benyomást kelt, mint amikor egyszerre érzi magában az egyetértést és a vitaindító kérdéseket. Vagyis miközben bólogat a leírtakra, máris belehelyezkedik a "másik oldal" pozíciójába - pozitív érzései ellenére is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Merthogy első gondolatként annyit feltétlenül le akartam írni, hogy Németh Hunor gondolataiban abszolút van igazság. Tényleg úgy tűnhet első és második látásra, mitöbb értelmezhető úgy, hogy Európában mintha valamiféle "halálkultúra" megjelenésének lennénk tanúi. A cikk lényege röviden annyi, hogy míg korábban Európa számára az emberi élet értéke szinte szent és megkérdőjelezhetetlen volt, mostanság mintha ellenkező szelek fújnának. A múlt héten Franciaországban alkotmányba foglalták az abortuszhoz való jogot, egyre több fegyvert küldenek Ukrajnába, és Karsai Dániel jól ismert ügye kapcsán felmerült például mifelénk is az aktív eutanázia támogatásának lehetősége.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azaz: egy jó nagy kanál halál minden fronton. Európában mintha gyökeret vert volna a halál, mint opció választása.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"Most nem szándékozom politikailag megítélni ezen történéséket, csupán azt szeretném megvilágítani, milyen könnyen teszik le emberek a voksukat a halál, a pusztítás mellett." - fogalmaz Németh Hunor, aztán hozzátesz egyfajta hipotézist, disztópikus víziót is: "...bele sem merek gondolni, hova vezet és hol van annak a folyamatnak a vége, ahol szabad magatehetetlen, beteg embereket ölni, magzatokat megfosztani az élettől, nem okoz gondot emberek sokaságát egy teljesen fölösleges háború frontjára vezetni, mintha csak robotok lennének, és attól sem riadunk vissza, ha ártatlan civilek tömegét veszélyeztetjük a háború eszkalációjával.".</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Namost, én egy pillanatra sem szeretnék belebújni abba a kabátba, hogy egyrészt bagatellizáljam az itt felvetett területek valóban elképesztően fontos és összetett jelenségeit - az abortusz, a háború, az eutanázia óriási tématerületek és külön-külön megérnének többkötetnyi kifejtést -, másrészt viszont azt sem akarom, hogy olyan fekete madarakat fessek az égre, melyek nincsenek ott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mielőtt bárki a fejemhez vágná: nem vagyok sem abortuszpárti, sem háborúpárti, sem eutanáziapárti. De már itt is az első dolog, amit mondani akarok. Hiszen <i>ki az az őrült </i>(és ha tényleg van ilyen, akkor talán jogosan nevezhetjük annak), aki kifejezetten <i>pártolja</i> kisgyermekek megölését, egy ország háborús szétpusztítását vagy a háború eszkalációját, esetleg azt, hogy magatehetetlen beteg embereket megöljünk? A nyugati demokrácia gyomrából mindenféle furcsa dolog kijött már, de azért mégis bátorkodom azt mondani, hogy itt még a "pártiság" sem azt jelenti, hogy emberek tömegei kéjes élvezettel ölnek csecsemőket, csak azért akarnak Ukrajnának fegyvert adni, hogy direkt kiszélesedjen a háború, és az eutanáziával az a legfőbb céljuk, hogy minél több magatehetetlen ember mielőbb meghaljon. Ha ilyen fénytörésben látjuk és láttatjuk ezeket a dolgokat, akkor egyszerűen hibát követünk el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Igen, voltak és biztosan vannak is olyanok, akik <i>tényleg </i>ilyen bolondok, ideológiai meggyőződésből gyilkolnak - gondoljunk itt a Gulágra vagy akár Auschwitz krematóriumaira - de szerencsére nem mondhatjuk azt, hogy ők képviselik a tipikus európai ember karakterét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amit Németh fel sem vet a cikkében, pedig jelentősen árnyalhatná vele, hogy ezeket a dolgokat az emberek nem azért teszik, mert jónak és klassznak gondolják, hanem mert egyrészt valami oknál fogva indokoltnak tartják őket még a borzalmaik ellenére is, másrészt bármilyen furcsa, mert <i>éppen az élet védelmét </i>is láthatják bennük. Vegyük Karsai ügyét (amiről már viszonylag sokat írtam itt a blogban). Abszolút szabad és kell is vitatni, amit a haldokló alkotmányjogász kér a maga számára - de azt talán nem fair vitatni, hogy indoka nem az öngyilkosság élvezete vagy ahogy Németh fogalmaz, hogy letegye a voksát "a halál, a pusztítás mellett". Ha valaki esetleg figyelemmel kíséri Karsai személyes írásait, öt perc alatt világos lesz számára, hogy ilyesmiről szó sincs. Megismétlem, nem kell egyetérteni vele, de azért annyit vegyünk már észre, hogy az egész küzdelem a <i>méltó </i>halálért éppen az <i>élet értékéről </i>szól és nem az értéktelenségéről - de biztosan nem arról, hogy Karsai a halál mellett voksoljon! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Utálom a háborúkat, mindegyiket, kivétel nélkül! Azt is elfogadom, hogy alaphangon a háborúk értelmetlenek, feleslegesen halnak meg emberek tömegei, és többnyire az emberi ostobaság termékei. A katonáskodásban számomra semmi "macsós" nincsen, sőt egészében érthetetlennek tartom, ha valaki attól érzi férfiasnak magát, mert kiművelten tudja hogyan kell egy másik embert elpusztítani. De azért... ha egy országot megtámadnak, akkor <i>éppen az élet értéke védelmében </i>csak jogos valamennyire a védekezés, mégpedig a szívós, hosszas, kitartó, életmentő ellenállás. Én sem szeretnék belemenni a lassan kibogozhatatlan orosz-ukrán konfliktusba, ennyit azonban fontosan tartottam leírni. Ezt a történetet sem úgy lehet csak értelmezni, miszerint itt valamiféle "halálkultuszt" szolgálna ki Európa - gondolom az ukránok sem úgy élik ezt meg, hogy "a halál, a pusztítás mellett" teszik le a voksukat, hanem inkább pont azok élete mellett, akiket egyelőre nem vitt el ez a mocsok háború, akik életben vannak és akik életben maradhatnak. Ezért érthető Izrael védekezése a Hamász terrorjával szemben, ahogyan Ukrajnáé is Putyin rezsimjével szemben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egyszóval, azzal nem volt alapvető gondom, amit Németh Hunor leírt - inkább azzal volt, amit nem írt le. Ezeket a kérdéseket szerintem nem érdemes egyféle perspektívából tárgyalni és értelmezni. És természetesen ez azt is jelenti, hogy a dolgok progresszív-megengedőbb olvasata sem elég kritikai szemlélet nélkül. Nekem a nyugati és nyitott gondolkodást az jelenti, hogy <i>olvasatokat </i>teszünk egymás mellé, ezeket mérlegeljük, és szabadon lepároljuk magunknak azt, amit gondolunk. Ez legalábbis az egyén szintjén így működik - és jól működik így. A törvényhozás persze más kérdés, de talán egy nyitott társadalomban lehet és szabad erről vitatkozni.</div>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-73713489882838020462024-03-03T13:24:00.009+01:002024-03-03T13:36:22.267+01:00Bővölködésvita - érvekben szűkölködve<p style="text-align: justify;"><i>Ha csak olyanokkal beszélsz és olyanoknak beszélsz, akik isszák a szavaidat, akkor nem fogod tudni biztosan miben van igazad és miben tévedsz! Ez volt az egyik konklúzióm annak a vitaestnek a kapcsán, amelyen a közelmúltban járhattam Fináli Gábor rabbinak és az Ábrahám Sátra Zsinagógának köszönhetően. A vita elvileg a bővölködésteológia két oldalát mutatta meg, de azt mondom, inkább más dolgokat hozott a felszínre...</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvozGOB6HKwBwAoXVCNJ0P-KpkXgJRFj6gJWPrI5cfB17wlCgWtgjR55_SaPwVXEjVWXcpVrRxNhtdUbUvHfpauWEkqegkTsz5vnnN2Z8mc-3WauB8UufBnOKaAiAIaifPJj5ie7QrCFmvmmw9i97GcqC7d9Ln5l72ivgYdpxmo5lqIH7D2-xqzqofV5Ut/s500/BovolkodesTeologia.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="248" data-original-width="500" height="159" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvozGOB6HKwBwAoXVCNJ0P-KpkXgJRFj6gJWPrI5cfB17wlCgWtgjR55_SaPwVXEjVWXcpVrRxNhtdUbUvHfpauWEkqegkTsz5vnnN2Z8mc-3WauB8UufBnOKaAiAIaifPJj5ie7QrCFmvmmw9i97GcqC7d9Ln5l72ivgYdpxmo5lqIH7D2-xqzqofV5Ut/s320/BovolkodesTeologia.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Azt tapasztalom, komoly témák egy idő után gumicsonttá válnak: s talán már itt tart valamennyire az amerikai egyházi közegből "ideérkezett" prosperitás teológia, avagy a nálunk inkább <i>bővölködés evangéliuma </i>néven elhíresült szellemi áramlat. Sokat diskuráltunk már róla, felemlegettük a ferdítéseit, fejünket csóváltuk a maguknak sugárhajtású repülőgépeket vásároló amerikai "sztárprédikátorok" miatt, kijelentettük mennyire rossz Istenből pénzosztó automatát csinálni, megfosztva őt a szuverenitásától. Néha az az érzésem, túltárgyaltuk a témát, elmondtunk már róla mindent, amit érdemes elmondani.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Igaz ami igaz, olyanra nem emlékszem, hogy <i>nyilvános vitára </i>is sor került volna Magyarországon a bővölködésteológiát támogató és ellenző oldalak között. Fináli Gábor rabbi remek kezdeményezésére azonban most erre is sor került. Négyen ültek az asztalnál, a Hit Gyülekezetét reprezentáló(?) <i>Nagy József </i>evangélista, a szabadkeresztény <i>Gere József, </i>illetve velük szemben a prosperitás teológiát elutasító oldalon <i>Kiss Máté </i>evangélikus lelkész, valamint <i>Szabó László </i>református lelkész. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy milyen nagyra értékelem Fináli Gábor azon kezdeményezéseit, miszerint egy zsidó zsinagógába rendszeresen invitál keresztényeket ilyen típusú vitaestekre - tessenek példát venni róla!)</p><p style="text-align: justify;">Én pedig nézőként - bevallom őszintén - kissé tudathasadásos állapotban hallgattam ezt az egészet. Merthogy keresztény identitásomat tekintve leginkább pünkösdinek tartom magam (még ha nem is vagyok egy az egyben hitvallásos pünkösdi), mégis abszolút az volt az alapélményem, hogy a nagyegyházakat képviselő oldallal értek egyet a kérdések jó részében. A helyzet egész egyszerűen az, hogy a <i>bővölködésteológia az erre fogékony kisegyházakat fertőzte meg leginkább</i> és az igazi szellemi pusztítást is az ő köreikben vitte véghez. Ennek oka nyilván sokféle, de ami az egész este folyamán eszembe jutott, hogy az egyik ezek közül nyilván a szisztematikus és következetes teológia hiánya. A kisegyházak a nagyokhoz képest viszonylag laza szervezeti és teológiai formákban működnek, aminek van számos előnye, ugyanakkor komoly hátránya, hogy mindenféle szellemi áramlat, szenzációs marhaság akadálytalanul képes felvevő közeget találni a soraikban. Hát még az olyan gondolatok, miszerint ha sokat dobsz a perselybe, kapsz egy Mercédeszt a Jóistentől! Ki ne szeretné ezt hallani?</p><p style="text-align: justify;">Szóval, mivel nincs igazán kidolgozott teológiai rendszer és nincs olyasféle szilárd hitvallás, mint a sokszor lesajnált történelmi egyházakban, ez nemcsak könnyedén nyit ajtót mindenféle vadhajtásos szellemi irányzat importálása előtt, hanem a lazaság miatt maguk a pünkösdi-karizmatikusok se látják mindig miben miért hisznek, vannak-e egyháztörténeti előzményei a hitük bizonyos elemeinek, és úgy egyáltalán milyen veszélyei lehetnek némely gyülekezetekbe betörő szellemi áramlatnak.</p><p style="text-align: justify;">A vitaest azonban mégsem a tulajdonképpeni téma miatt volt számomra tanulságos, hanem inkább olyan általános vitatechnikai jelenségek miatt, melyek sajnos jól mutatták a neoprotestáns fél rendezetlenségét. Nem szeretném őket sem kioktatni (milyen alapon is tenném?), viszont néhány pontban leírom a saját konklúzióimat az eset kapcsán, melyek szerintem fontos ismérvét képezik egy színvonalas vitának:</p><p style="text-align: justify;">1. Vitára úgy szerencsés megérkezni, hogy nemcsak a saját, hanem a vitapartner álláspontjából is készültem. Nem azért, mert "kémkedek" a "másik oldal" után, hanem azért, mert ez így tisztességes: hiszen ha azt sem tudom mit állít a vitapartnerem, mit keresek az asztalnál?</p><p style="text-align: justify;">2. Egy vitában ugyan a másik emberrel vitatkozom, de nem a <i>személyével</i>, hanem az <i>állításaival </i>foglalkozom. Nem fair minősíteni, különösen nem leminősíteni a másikat - olyat kijelentve például, hogy míg én "nyolcszáz lóerős motoron" száguldok, ők csak "gyalog mennek". Ez egyszerűen bunkóság. Bocsánat, de nincs rá jobb kifejezésem.</p><p style="text-align: justify;">3. A vitában érvek ütköznek érvekkel, az érvek mögött pedig elvek állnak. Nem szerencsés a saját álláspontomat <i>anekdotákra </i>építeni - azaz a vita folyamán sehogyan sem ellenőrizhető, lenyomozhatatlan, kideríthetetlen csodás történetekre. Persze illusztrációként jó dolog felhasználni egy-egy narratívát, de ezek nem képezhetik egy teológiai diskurzus gerincét.</p><p style="text-align: justify;">Sajnos a fenti három pont egyikét sem sikerült megvalósítania a kisegyházi oldal résztvevőinek, sőt Nagy József és Gere József mindhárom tekintetben többször is belecsúszott újra meg újra ugyanabba a hibába. Bár meglátásom szerint a bővölködésteológiához csak közvetve kapcsolódik a szesszacionista-kontinuacionista vita anyaga a csodás karizmákról (az egész diskurzus egy ponton meglehetősen elcsúszott ebbe az irányba), az egész este sodrásában mégis előkerült a nyelveken szólás és a gyógyítás kérdése - és ami a legborzasztóbb, hogy még ezekben a témákban is az asztal nagyegyházi fele hozta az értelmezhető érveket, noha az ember arra számítana, a kisegyházi fél járatosabb az ilyen kérdésekben.</p><p style="text-align: justify;">A vitaest élesen rávilágított arra, hogy borzasztóan kevés élményekkel, sztorikkal, dramatizált narratívákkal rendelkezni - ha nincs ezek mögött egy valamennyire átgondolt és összerakott teológia. És ahogy a bevezetőben említettem, az is kevés, ha mi pünkösdi-karizmatikusok mindig a "saját közönségünk előtt játszunk": mert amikor kilépünk a kényelmes közegünkből és mérlegre tesznek minket, láthatóan könnyűnek találtatunk. Vajon a pünkösdi-karizmatikus mozgalom számára mikor érkezik el az a pillanat, amikor pénzt, időt, energiát lesz hajlandó fordítani egy szisztematikus és sajátosan kisegyházi dogmatikai rendszer felépítésére? Angolszász nyelvterületen vannak már ilyen kezdeményezések, de jó lenne ha nem maradnánk le teljesen ezügyben Magyarországon sem. </p><p style="text-align: justify;">A jó hosszú vitaest teljes felvételét <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ReMp1rdyPr8" target="_blank">itt tudjátok megnézni!</a> Csak erős idegzetűek számára ajánlom! :-)</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-440189506419968452024-02-28T11:21:00.005+01:002024-02-28T11:27:26.590+01:00Törzsfőnök vagy sámán?<p style="text-align: justify;"><i>Már nem kívánok több bejegyzést fordítani szegény Balog Zoltán ügyére, viszont az előzőekben megfogalmazott felvetést, miszerint a püspök úr valamiféle szerepkonfúzió áldozata is lehet (vagyis egyszerre próbált "két világ" határán lavírozni a politikai és egyházi köpenyt magára véve) egy nagyon érdekes vallástudományi tipológiában most továbbgondolom. Merthogy szépen rávilágíthat arra, miért baj, amikor a politikusokból vallási karakterek lesznek vagy éppen vallási karakterek válnak politikusokká.</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEia4sVv6d6WjGeWm9azBVkQ86yEViv7DE4Rz0K6AvoXTBhB29bJ95KKGwj-oO1cwa83dOYrrSIQF8oNCj4M9I1d5Av8P8RgNtmea6BlLvWxveCzUzuPQHEd03zW13p812tWC87x54aj70NgMrRXQ9Fg21AjRKo-Pmzr4FNb0tuoCPHFE5Vn73wYdMZU8KQH/s500/KulturaCivil.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="341" data-original-width="500" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEia4sVv6d6WjGeWm9azBVkQ86yEViv7DE4Rz0K6AvoXTBhB29bJ95KKGwj-oO1cwa83dOYrrSIQF8oNCj4M9I1d5Av8P8RgNtmea6BlLvWxveCzUzuPQHEd03zW13p812tWC87x54aj70NgMrRXQ9Fg21AjRKo-Pmzr4FNb0tuoCPHFE5Vn73wYdMZU8KQH/s320/KulturaCivil.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Amikor egyház és állam szétválasztásáról, politikusok vallási jellegű aktivitásáról vagy akár egyházi személyek politizálási hajlamairól beszélünk, mindig két mágneses pólus köré gyűlnek az indulatok. Az egyik tábor azt erősítgeti, hogy úgysem lehet az egyházat teljesen elválasztani az államtól (ami igaz is), a másik pedig dühösen reflektál erre és nem győzi hangsúlyozni, márpedig minden erővel erre kell törekedni.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Én most nem ezt a végeláthatatlan vitát kívánom eldönteni, viszont az elmúlt napokban egy kedves ismerősöm mutatott nekem egy roppant érdekes tipológiát, amely a kultúrát és a civilizációt három-három szegmensre osztotta. Végtelenül izgalmas lenne most belemászni abba is, hogy miben különbözik a kultúra a civilizációtól - de minden nem férhet el egy blogbejegyzésben, ezért arra kérem az olvasót, most fogadjuk el ezt a két alapkategóriát. Tehát a tipológia valami ilyesmi:</p><p style="text-align: center;"><b>Kultúra: </b>(1) művészet, (2) vallás, (3) tudomány</p><p style="text-align: center;"><b>Civilizáció:</b> (1) politika, (2) gazdaság, (3) jog</p><p style="text-align: justify;">Ha a fentiekből indulunk ki, talán nem mellélövés azt mondani, a kultúra <i>inkább az értékhordozó</i> és továbbító szegmens, míg a civilizáció területei <i>a létfenntartásunkra, szervezettségünkre</i> összpontosító tevékenységeket sűrítik magukba. Az egyes elemek persze hatnak egymásra, nincsenek végletesen elszeparálódva. De mégis a kijelölt helyük szabja meg leginkább a funkciójukat. </p><p style="text-align: justify;">És akkor most tegyünk bele ebbe a fenti képletbe két vallástudományi alapkaraktert - vagy ha úgy tetszik, a vallások két archetipikus figuráját: azaz a <b>törzsfőnököt</b> és a <b>sámánt</b>. A törzsfőnök az archaikus társadalmakban és népcsoportokban az egész törzs fennmaradását (például a másik törzsekkel vívott háborút, a javak elosztását, a vadászatot, stb...) irányította. A szellemi-lelki és mondjuk most úgy, ideológiai iránymutatást viszont a sámán nyújtotta. Ez a "munkamegosztás" valamiféle természetes módon alakult így és alaphangon működött is. A törzsfőnök szabályozta a törzs fennmaradásával és előmenetelével kapcsolatos tevékenységeket, a sámán pedig az ideológiai muníciót és a kultúra formálását biztosította. Végtelenül leegyszerűsítve a törzsfőnök inkább a "hogyan?", a sámán meg a "miért?" embere volt.</p><p style="text-align: justify;">Visszatérve modern világunkba, mindkét archetípusra látunk mai példákat. Ebben a tipológiában a politikus a "törzsfőnök", vagyis azt a szerepet tölti be, hogy igazgassa a társadalom működésének gördülékenységét, a civilizáció fennmaradását és kibontakozását, amelynek keretében megéljük (fogyasztói) létünket. A "sámán" pedig bizony a vallási vezető, az ideológus, a filozófus, vagyis valamiféle spirituális útmutató (ez lehet most akár egy buddhista szerzetes, egy muszlim imám vagy akár keresztény lelkész, esetleg ateista filozófus is), aki a kultúra dimenzióján belül tevékenykedik.</p><p style="text-align: justify;">Ahogy az előbb említettem, nincs abban semmi rossz vagy meglepő, hogy az egyik szegmens alakítói folyamatosan kommunikálnak a másik szegmensben lévőkkel, és a különféle területek hatnak egymásra. Más azonban <i>kommunikálni</i> és más <i>átlépni</i>. S ma bizony azt látjuk, a "törzsfőnökök" (politikusok) gyakran szívesen lesznek "sámánná", ha érdekeik ezt megkívánják. A politika ezáltal saját arcát veszti és valamiféle valláspótlékké válik (ahogy a tudomány is képes erre) - alapvetően már nem a társadalmi működést kívánja biztosítani, hanem ideológiai irányt szeretne adni. Persze a politikában némileg ez mindig is benne volt, de mégsem mindegy, hol vannak a gyökerei: a kultúrában vagy a civilizációban. Az pedig kész katasztrófa, amikor a politikai szereplők szinte csak "sámánisztikus" funkciókat akarnak betölteni. Ilyen helyzetben a dolgok a működésük szintjén teljesen szétesnek, viszont mindig lesz elég ideológia, ami megmagyarázza még a rosszról is, hogy az jó. Ennek klasszikus szemléltető illusztrációja lehet Észak-Korea, ahol egy Fősámán vezeti az országot, aki viszont nem törzsfőnök: ami tudható, az alapján csak az ideológiagyártáshoz ért, de egy ország működtetéséhez aligha. Csak ideológia van, valós politikai teljesítmény meglehetősen kevés.</p><p style="text-align: justify;">Nos, Balog Zoltán ügye kapcsán a tipológiai valami hasonló problémát hoz felszínre. Egy keresztény ember, pap, lelkész alapvetően "sámán" (értsük most jól!) és a kultúraalakító-ideológiai pozícióban is kell tevékenykednie. A sámán dolga a sámánkodás, a szellemi útmutatás, szellemi tevékenységek végzése. Nem jó az, amikor egy sámán akar olyan dolgokkal törődni, melyek a törzsfőnökség hatálya alá esnek - ez ugyanolyan kisikláshoz vezethet, mint amikor egy törzsfőnök bármi áron sámán kíván lenni. A mindent mindennel keverő világunkban azonban lassan már ezek a többé-kevésbé orientálható szerepkörök is feloldódnak - s a közelmúlt botrányát tekintve mintha valami ilyesminek is tanúi lettünk volna. Suszter - és sámán - maradjon a kaptafánál. Két különböző világban pedig ugyanúgy nem lehet hosszú távon jól boldogulni, ahogy egy fenékkel két lovat sem lehet megülni.</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-54812889281635869312024-02-24T08:53:00.010+01:002024-02-24T09:01:00.553+01:00Srác a szomszédból<p style="text-align: justify;"><i>Talán a rengeteg politikát, közéletet, egyházi szabályozást érintő vitakérdés tengerében jólesik majd az olvasónak velem együtt egy kis pihenőt tennie - amihez jó szívvel ajánlok egy remek lehetőséget Gera Zoltán személyében. Vagy ahogyan a legtöbben ismerjük őt, egyszerűen csak "gerazoli", a magyar futball történetének egyik legsikeresebb játékosa.</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxLVBTtxxCoh6Fs4ZovMbCOYVCny1PQ5ngFmS1z82sB5qNFPGS6H82r8ghrBhF1KKLHxmkyfdW3m1rSDytg20Ij50EVhuyf8XmPdaz_txk6W2peO6oJXmjRWk1-4WzAOVCuhaKDy2owrvhyphenhyphenEs0Ijv1v60_SEXBGVpIhqmbAKk29RSTb2rVprOVY9jG1l6S/s358/Gerazoli.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="358" data-original-width="350" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxLVBTtxxCoh6Fs4ZovMbCOYVCny1PQ5ngFmS1z82sB5qNFPGS6H82r8ghrBhF1KKLHxmkyfdW3m1rSDytg20Ij50EVhuyf8XmPdaz_txk6W2peO6oJXmjRWk1-4WzAOVCuhaKDy2owrvhyphenhyphenEs0Ijv1v60_SEXBGVpIhqmbAKk29RSTb2rVprOVY9jG1l6S/s320/Gerazoli.jpg" width="313" /></a></div><div style="text-align: justify;">Merthogy vele ültem le beszélgetni fociról, profizmusról, karrierről, hitről, sportszerűségről és ehhez hasonlókról. Ha valaki utálja a focit, szerintem még az is találhat benne egy-egy gyöngyszemet magának, ha rászán egy kis időt a megnézésére. A legelső gyöngyszem számomra az volt, hogy Gera Zoltán mennyire normális, a szó nemes értelmében egyszerű srác. Amikor megérkezett az interjúra, ez azonnal, már az első pillanatokban lejött róla. Semmi pöffeszkedés, sztárallűr, semmi "én vagyok a híres sportoló" hozzáállás. Már nem azért, de ha valaki egyáltalán nem ismerné őt és soha nem hallotta Gera nevét, az csak annyit gondolna róla, hogy ő a szomszéd srác a panelből, aki épp leugrott a közértbe húsz deka párizsiért, meg egy kiló kenyérért.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Úgy látszik Zoliból a siker és persze a hite ezt hozta ki. Nem feltétlenül magától értetődő az ilyesmi: a futballsztárok jó része inkább tűnik felfújt hólyagnak, mintsem a hétköznapok felé törekvő embernek. A futballvilág önálló kis kozmosz, a sztárfocista meg egy külön kaszt.</p><p style="text-align: justify;">Az ország "gerazolija" viszont nem ilyen - és ahogy az interjúból kiderül, profi sportkarrierje el sem kezdődött volna, ha nem tér meg és nem válik mélyen hívő emberré. Mindazonáltal hívőként sem volt teljesen szimpla az út, mert a foci egyik legkritikusabb helye nem a pálya, hanem az öltöző: ott derül ki igazán milyen az ember, mit vállal fel vagy éppen takargat el mások előtt, főleg ami a hitbeli meggyőződéseit illeti. Gerával is felmosták néha a padlót azért, mert hisz Istenben, de őt ez nem különösebben zavarta.</p><p style="text-align: justify;">Egy szó, mint száz jó volt leülni egy órát beszélgetni egy olyan teljesen hétköznapi emberrel, aki tehetségénél fogva sokszor megmutatta, hogy mégsem annyira hétköznapi. Valahol talán akkor nevezhető sikeresnek egy élet, ha ezt a paradoxont képes felmutatni - megmaradni normális embernek, miközben nyújtózkodunk saját kiteljesedésünk és korlátaink felé. Az interjút itt tudjátok megnézni:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/5eYMVaDUoNA" width="533" youtube-src-id="5eYMVaDUoNA"></iframe></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-4262678919145810752024-02-19T16:00:00.014+01:002024-02-19T16:18:24.085+01:00Fél lábbal odakint<div style="text-align: justify;"><i>Ami a leginkább hiányzott az elmúlt hetek egyházat is érintő közéleti botrányában, az egyetlen szóban összefoglalható: egyenesség. Mégpedig minden dimenzióban, de főként és elsősorban a kommunikációban. Senki nem beszélt egyenesen, nem tudjuk miért történt ez az egész, mellébeszélt Novák Katalin, félrebeszéltek a szócsövek, leplezetten és sűrű ködben maradtak az indokok. Balog Zoltán lemondása olyan, mint egy nagy kép puzzle-darabkája: miközben a helyére illesztjük, maga a kép nem lesz tőle élesebb, csak azt mondhatjuk, jól passzol a homályos részletekhez...</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhz6DiUVzOXFUSVs9VEzhe0Ub75gQaWEXr7PJCF8-sZ15XlhWcJQ5x6lLZjXKLWjAhlNZWwTtlQ8Lw0Lnpi5xIbe1Li7bcprGWggFIQQEPRJ-ops88Ypqu4Geyd6STMEMah8O-Y6IYkpdTn3YvWA69YE9e4x2rpBXMUQKCYn2PKDzqlb9AClC1zno5kARWu/s400/BalogLemondjpg.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="283" data-original-width="400" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhz6DiUVzOXFUSVs9VEzhe0Ub75gQaWEXr7PJCF8-sZ15XlhWcJQ5x6lLZjXKLWjAhlNZWwTtlQ8Lw0Lnpi5xIbe1Li7bcprGWggFIQQEPRJ-ops88Ypqu4Geyd6STMEMah8O-Y6IYkpdTn3YvWA69YE9e4x2rpBXMUQKCYn2PKDzqlb9AClC1zno5kARWu/s320/BalogLemondjpg.jpg" width="320" /></a></div>Egy közéleti jelenséget sokféleképpen lehet értékelni, amit azonban Balog Zoltán leköszönése jelent, azt nagyon nehéz pozitívan látni. Ahhoz nekem már lelki akrobatamutatványokra lenne szükségem, légtornászkodásra, hogy jó messzire elrugaszkodjak a talajtól. Persze nincs kétségem, ha valaki nagyon szeretné ezt, biztosan megteszi. Úgy görbíti még a teret is maga felé, hogy ezt a lemondást valamiféle erkölcsi nagysággal azonosítsa. Mintha az elementáris megbánás találkozott volna a józansággal és ez a kettő becsületes visszavonuláshoz vezetne. Szabad ezt látni a történésekben, csak nem érdemes. Merthogy nem ez történt, így biztosan nem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Balog Zoltánnal nem csak az a gond, hogy igazából le is mondott, meg nem is. Nem csak az, hogy miközben a három pozíciójából egyet letett, hogy kettőt megtarthasson (köztük a maga szimbolikájában legerősebb püspöki széket), ezzel a lépésével irgalmatlanul rossz üzenetet kommunikál mind a saját egyháza felé, mind a közéleti térbe. Ezek önmagukban hatalmas problémák, és mindjárt vissza is térek rájuk. Csak előtte jelentsünk ki egy megrázóbb igazságot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Balog Zoltánról most derült ki igazán, hogy nem kellett volna <i>eddig sem</i> püspöknek lennie.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tudom, ez egy éles és könyörtelenül hangzó retrospektív kijelentés a részemről, ráadásul egy nem reformátustól. Viszont kiböki az ember szemét, olyan látványos. Balog Zoltán ugyanis nem egy püspök volt, aki hébe-hóba politizált, hanem nagyon úgy tűnik, egy politikus volt, aki egyébként püspöki széket kapott és persze foglalkozott azért az egyházával is. Önmaga többször bevallja lemondó beszédében a politizálást - persze az egész kegyelmi ügy részben pont erről szól. Nem kell ehhez nagy fantázia: Balog egyenesen a kormányból érkezett a püspöki székbe, minisztériumi hivatalból egyházi közegbe. Akinek egy csöpp esze van, nem gondolhatta eddig sem komolyan, hogy ebben nincs semmi kockázat. Sőt, a beszédből kiderült, ő maga is számolt ezzel. A református egyháznak tehát úgy kellett püspökséghez juttatnia őt, hogy előre számolt a kockázattal, miszerint a politikai szálak miatt ebből akár baj is lehet a későbbiekben - és így is történt. Utólag mindenki okos, és ismétlem, én nem vagyok református, de a kívülállói szemszögemből azt mondom, szellemi értelemben tisztább lett volna olyasvalakit püspökké tenni, akinek eleve nincs ilyen világos politikai múltja és befolyása - sőt, politikai <i>jelene </i>sincs, hiszen az egyházi pozíció ellenére a forródrót ugyanúgy megmaradt. Mármint: ha ez lett volna a szempont egyáltalán. Hiszen valljuk be őszintén, a politikai elköteleződés <i>nem szellemi</i> szempontok szerint hasznos köldökzsinór lehet egy nagyegyház számára...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Vegyük azonban észre, hogy a probléma megint ugyanaz: a viszonyok kuszasága, a szerepek egymásba torlódása, határok elmosódása és ebből következően a tisztánlátás hiánya. Vagyis amit látunk, az maga a politika: az ugyanis éppen ilyen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez a sejtelmesség látszik Balog lemondásában. Lemond úgy, hogy közben valahogy mégsem mond le. Távozik, de marad. Letesz valamit, és mégsem lehet azt mondani, <i>igazán </i>kiszállt. Fél lábbal kint van, közben a másik lábát betolja az ajtórésbe. Egy egyházvezető ilyet nem tesz - de egy politikus pont így cselekszik. Mindebben tehát nem a püspököt látjuk mozgásban, hanem a politikust. No és persze olyan is van, amikor Balog inkább püspök, mintsem politikus. De hiszen éppen ez a probléma - maga a <i>szerepkonfúzió</i>, az egymással nehezen összeférő állapotok, és ezek permanens váltogatása. Tapasztalatból mondom: az ilyesmi hosszú távon szörnyen megbosszulja magát. A kuszaság mélyén mindig a gonosz dinamikája rejtőzik. A káosz már a teremtéstörténetben is része a világnak, de a világ mégsem épülhet a káoszra. A kereszténység egyik feladata pontosan az, hogy küzdjön az ilyesféle káosz ellen - és nem az, hogy megmagyarázza vagy a saját stratégiája fő pontjává tegye. Az egyenes és világos dolog az lett volna, ha Balog leteszi a püspökségét is. Nem állítom, hogy hősként vonult volna el, hiszen szögezzük le, most sem azért mondott le, mert rájött arra mekkorát hibázott, hanem mert ez kiderült. Nem a lelkiismerete hozta felszínre egy rosszul megadott kegyelmi ügy következményét, hanem a közélet hullámai kavarták fel a mély iszapba süllyedt sztorit a tó aljáról. Amilyen kusza és zavaros, hogy egyáltalán miért kellett K. Endrének kegyelmet adni, annyira kusza és zavaros Balog ehhez kötődő lemondása is. A történet egyik kaotikus láncszeme szépen kapcsolódik a másikhoz, és együtt rajzolja ki egy beteg test szörnyű röntgenképét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Előre megmondom mi lesz. Balog döntése nem úgy tapad majd meg a kollektív emlékezetben, hogy ő volt az, aki derekasan lemondott, hanem úgy, hogy ő volt az, aki a helyén maradt. Senkit nem fog érdekelni - különösen ha református egyházon kívüli -, hogy letette a zsinati elnökségét. Mindenki arra fog emlékezni, hogy a legismertebb, legmarkánsabb, a kívülállók számára is legjobban értelmezhető pozícióját megtartotta. Ha a közéletben pár év múlva előkerül majd a neve, az átlagember néhány másodperces gondolkodás után a homlokára csap majd és így szól: "Tudom már, ő az, aki <i>megúszta </i>azt a kegyelmi botrányt!" Ő mostantól erről lesz nevezetes, ezt hagyja örökségül, így vonul majd be az egyházi és általános köztudat hosszú távú memóriájába. Ez pedig olyan dolog, amit bizony el lehetett volna kerülni, és semmi köze nincs a progresszívekhez, liberálisokhoz, a gonosz világhoz vagy a nyugati demokráciák dekadenciájához. Ez csakis Balog Zoltán személyes döntése volt, aminek most saját egyháza és sajnos valószínűleg a magyar kereszténység is megissza kissé a levét. Ecclesia semper reformari debet! Tényleg megérett a helyzet valami nagy megújulásra!</div>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com24tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-89376091521398013542024-02-15T14:55:00.037+01:002024-02-15T15:29:20.530+01:0086%<p style="text-align: justify;"><i>Balog Zoltán, a Magyar Református Egyház püspöke nyolcvanhat százalékos támogatást kapott az általa összehívott, informális, esperes-gondnoki értekezlet szimpátiaszavazásán, így erre hivatkozva (egyelőre) marad püspöki pozíciójában. Úgy néz ki azonban, az igazi szimpátiaszavazás nem a zárt ajtók mögött, hanem a szélesebb egyházon belüli bizalom vagy bizalmatlanság kapcsán formálódik körülötte. Vajon ami ebből a turbulenciából kibontakozik, az is a székében tartja? Mire elég nyolcvanhat százalék?</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdErEM1O726Tgn18LsD_01nZ15oTm-Q5K53dfZAw2JGzMGB3jwZksCJHkjkV0fwnaKMj7-qGIYbAE4uaIk2PTD3fn1UPN7lnUUv_Q-VKmnSqHxmUH0-tDqW2uBDOcqdBnVvzdDbjelEmKSvvC9CwDLFIZqR-897gZwDeT8g-5krlBX0gKcyitS87ZoqVnn/s330/BalogIma.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="220" data-original-width="330" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdErEM1O726Tgn18LsD_01nZ15oTm-Q5K53dfZAw2JGzMGB3jwZksCJHkjkV0fwnaKMj7-qGIYbAE4uaIk2PTD3fn1UPN7lnUUv_Q-VKmnSqHxmUH0-tDqW2uBDOcqdBnVvzdDbjelEmKSvvC9CwDLFIZqR-897gZwDeT8g-5krlBX0gKcyitS87ZoqVnn/s320/BalogIma.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Személyesen nem ismerem Balog Zoltánt, nem tudom megítélni pontosan mennyire jó püspök vagy mennyire nem az - sem emberi, sem szakmai szempontok szerint. Egyesek úgy vélik, Balog az egyházban valamiféle értelemben inkább politikusi karaktert jelenít meg, mintsem teológiai-spirituális vezetőt, de lehetséges, hogy ez pusztán rosszindulatú feltételezés és a püspök úr remek lelki vezető és teológus. Eszembe sincs elvitatni ezt tőle, viszont nem esik nehezemre pozitívan feltételezni róla. Persze azt biztosan tudhatjuk, hogy Balog sok évvel ezelőtt csúcsminiszter volt Orbán kormányában, majd politikai pályafutását befejezve lett belőle püspök még 2021-ben. Ezek már a tények körébe tartozó kijelentések és nincs bennük semmiféle rosszindulat. Viszont a kérdések talán már ezen a ponton elkezdődnek.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Mondhatjuk ugyanis azt, hogy Balog "letette a politikát" és felégetve a hidakat beült a püspöki székbe? Mondani mondhatjuk, de azért a most zajló események nem egészen ezt a gondolatot erősítik az emberben.</p><p style="text-align: justify;">Kerekebben fogalmazok: naivság lenne azt gondolni, hogy a minisztériumi tisztség püspökire cserélése varázsütésre megszüntette azokat a szálakat, melyek Balogot a nagypolitika szereplőihez hozzákapcsolják. Ha megengedő akarok lenni, hozzáteszem, ilyesmi talán nem is várható el. Tudjuk, hogy Balog jó kapcsolatot ápolt Novákkal és másokkal is a kormányból - és itt most nem szimplán kellemes kollegiális viszonyról, hanem akár barátságokról is beszélhetünk. A jó kapcsolatokat nyilván nem lehet és végső soron nem is kell megszüntetni. <i>Menedzselni</i> viszont talán lehet vagy lehetett volna őket.</p><p style="text-align: justify;">A "politikusból püspök" forgatókönyv ezért talán nem is igaz, hanem csak feltételezés, automatikus reflex, ahogyan egy outsider elképzel egy ilyesféle váltást. Nekem viszont még kívülállóként is inkább úgy tűnik, mintha Balog beállt volna egy ideológiai szempontból "köztes pozícióba" a nagypolitika és a nagyegyházi területeket illetően. Ahogy Jézus Krisztus esetében szokták azt mondani, hogy Ő reprezentálja az embereket Isten felé, Istent pedig reprezentálja az emberek felé, mintha Balognak is megmaradt volna valamilyen közvetítői szerepe a két világ, a trón és az oltár között. Kormányon kívülre került, de a kormány felé maradtak aktív és jól bejáratott vonalai. Ezt nem kritikaként írom, pusztán azért említem, mert valószínűleg szerepet játszik az éppen zajló ügyben. Bár az igazi kérdésekre <i>még mindig </i>semmiféle igazi válasz nem érkezett, a szintén erős református szálakkal rendelkező K. Endre kapcsán nem valóságtól elrugaszkodott azt feltételezni, hogy Balog "közbenjárásán" keresztül találhatott utat a kérelem Novák Katalinig. Elismerem, ezt bizonyítani nem tudom, de érzek benne plauzibilitást. Ha ez így volt, akkor Balognak pont a "közvetítő" szerepét igényelte: kellett hozzá a püspök is, meg az a karakter, aki nem varrta el a politikai szálakat. Sokat számítana, ha a mézesmázos és tökéletesen semmitmondó kommunikáció helyett erről kaphatna az egyfejű magyar polgár valamilyen használható információt.</p><p style="text-align: justify;">Ha mindez igaz, akkor ezt az egész helyzetet bizony nem lehet gyorsan lezárni egy belső szimpátiaszavazással. Persze mondhatja erre bárki, hogy az adott körben elért nyolcvanhat százalék ragyogó eredménynek tűnik - de mindaz a presztízsveszteség, amit a nem-lemondás okozhat házon belül és kívül, felmérhetetlen lehet a reformátusok számára. Szerintem a püspök úrnak nem a nyolcvanhat százalékát kell emlegetnie, hanem a lehetséges presztízsveszteséget szükséges mérlegelni. És minél tovább marad a homály, minél tovább tart a köd, annál nagyobbak lesznek azok a belső hullámok, amik az egyháza falait ostromolják.</p><p style="text-align: justify;">Itt térek ki röviden az előző cikkemre érkezett egyik reakcióra, melyet az ugyancsak református lelkész, <a href="https://www.evangelikalcsoport.hu/2024/02/13/azok-a-bizonyos-tovabbgondolasok-reakcio-sytka-szavaira/" target="_blank">Molnár Ambrus írt</a>. A kissé sértett hangvételű cikkben azt kéri tőlem számon, hogy miért próbáltam az <i>egész református egyházra </i>ráborítani azt a gondolatot, hogy az "állami igét" terjeszti. Igaza van, helyt adok ennek a kritikának: a megfogalmazásom túl általánosító volt és pontatlan. Elnézést kérek tőle és másoktól is, ha valaki ezen megsértődött. Természetesen eszem ágában sem volt azt mondani, hogy szó szerint minden református templomból az összes prédikátor, vagy a református egyház minden tagja az "állami igét" hirdetné. Ez nyilván nincs így - sőt, nem esik nehezemre elképzelni az egyház méreteit ismerve, hogy sokféle színű közösségről van szó. Minden bizonnyal sok a kormánypárti, de a kormánnyal szemben kritikus konzervatív vagy akár liberális beállítottságú ember is. Amire talán ügyetlenül utalni kívántam, hogy <i>ez a sokféleség alapvetően nem jelenik meg </i>az egyház felületein. Az emberek a református egyházra úgy tekintenek, mint a jelenlegi kormány egyik nagy patrónusára - de semmiképpen sem vetődik fel a gondolat, hogy akár a kormány kritikusa is lehet. Egyházi körökben dolgozó és mozgó emberként iszonyú sok impulzus ér, nagyon diverz vélemények jutnak el hozzám, és néha érzékelem azokat a képeket is, melyek mások fejében a felekezetekről élnek. Én eddig nem találkoztam olyan véleménnyel, mely azt artikulálta volna, hogy a református egyház a kormány barátja, de azért képes adekvát kritikát is megfogalmazni vele szemben. Ez egyszer sem fordult elő. (Hozzáteszem: más felekezetek kapcsán sem nagyon, gyülekezetek esetében viszont igen.)</p><p style="text-align: justify;">A szervilizmust illetően azonban mintha Molnár Ambrus nem értené vagy nem akarná megérteni a lényeget. Az egyház persze sok, eredetileg állami feladatkörbe tartozó tevékenységet végez. Az én egyházam is egyébként. Már csak természetes és elvárható, hogy az állam ezeket támogassa, hiszen valahol egyházként az ő feladatait látjuk el. Ami nem természetes, hogy szándékosan vagy szándéktalanul, ez olyan indák felnövekedéséhez és összefonódásához vezet, melyek már nem csupán a feladatvégzések finanszírozásáról szólnak: ezt hívjuk szervilizmusnak. Az egyház itt már nem pusztán közfeladatokat lát el, hanem például - ha arra van szükség - hozzáidomul a hatalom kimondott-kimondatlan elvárásaihoz. Hallgat bizonyos ügyekben (ahol akár illene megszólalnia): hiszen kinek lenne kedve felemelnie a hangját azokkal szemben, akiktől a pénz érkezik? Vagy éppen "véletlenül" mindig úgy és olyan témákban szólal meg, melyek egybeesnek a számára fennmaradást biztosító hatalom érdekeivel... És igen, még arra is képes, hogy burkoltan, de azért még a butácska ember szintjén is érthetően artikulálja az állami propagandát. De nem folytatom tovább. Aki a magyar valóságban él és tudja hogy működik a politika, az valószínűleg azt is tudja miről beszélek.</p><p style="text-align: justify;">Írásomra utalva Molnár Ambrus azt is mondja, hogy az én álláspontom szerint "... minden kormány mélyen fertőzött a gonosszal és a rosszal." Szeretném megerősíteni Ambrus számára: nagyjából <i>valóban ezt gondolom. </i>Mifelénk a hatalom fertőzött gonosszal és rosszal. Egy kis korrekciót tennék: nem egyszerűen a kormányok, hanem általában a politikai rendszer. Orbán vagy Gyurcsány, Gyurcsány vagy Orbán - tökmindegy. Ezek ketten úgy igénylik egymás tartós jelenlétét, mint egy falat kenyér. Aztán Ambrus rögtön túltolja a biciklit és ráolvas a fejemre olyasmit, amit én nem is gondoltam: "Az ezt a nézetet képviselők általában egyetértenek azzal, hogy az államhatalom nem más, mint a Sátán hatalmának egyik megnyilvánulása."</p><p style="text-align: justify;">Nos, szeretném őt megnyugtatni: a Sátán egy emelettel azért még ennél is lejjebb van. Egyelőre még nem a földi pokolban élünk, mert vannak itt ellenerők a rosszal szemben. Nagyképűen mondhatjuk, ha az egyház nem szűri össze a levet a nagypolitikával, képes egy ilyen ellenerőként is funkcionálni a társadalom testében. No meg egyébként is: a politikusoknak nem kell az ördöggel cimborálniuk ahhoz, hogy gonosz dolgokat mondjanak vagy cselekedjenek. Megteszik ezt maguktól. A politika a Sátánt munkanélkülivé tudja tenni a politikában. </p><p style="text-align: justify;">A kérdés nem az, hogy egy hatalom romlott-e (mert látjuk, hogy az), hanem inkább, hogy <i>egy romlott közeghez mennyire szerencsés egy olyan egyháznak szervesen hozzánőnie, amelyik egy tiszta evangélium képviseletével van megbízva</i>? Erről azért vannak történelmi tapasztalataink, s ezekből újra és újra kiderül, hogy igazán nem tanulunk a saját hibáinkból. Ezért élünk meg mindig újra és újra olyan eseményeket, melyek tovább csökkentik a saját felekezeteink népszerűségét. Ebből a szempontból hamiskás azzal érvelni, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem milyen népszerű intézmény - melyet egyébként őszintén becsülök, hiszen ott szereztem meg doktori fokozatomat. Vajon hitelvi okokból mennek hallgatók a Károlira tanulni? Az egyetem "reformátussága" okozza ezt a népszerűséget, vagy inkább a képzések piacképessége? És egy konkrétabb kérdés: vajon a <i>Hittudományi Kar</i> mennyire mágneses a jelentkezők körében? A kifejezetten teológia képzésre is ömlenek a jelentkezők? Ha utóbbi kérdésre tudunk igennel válaszolni, nos, az tényleg azt mutathatja, hogy itt a keresztény hit, a reformátusság, az egyházi siker jó példája az egyetem. Biztos számok hiányában is tartok tőle, nem ez a helyzet.</p><p style="text-align: justify;">Balog Zoltán nyolcvanhat százaléka véleményem szerint nem lesz elég ahhoz, hogy az átlagember fejében meggátolja egy olyasféle konklúzió megszületését, miszerint itt "a reformátusok" veszítették el a hitelüket. Az átlagembernél is átlagosabb átlagember pedig olyasféle mondatokat fog felháborodottan szajkózni, hogy itt "a keresztények" megint bebizonyították, milyen ócska és hiteltelen társaság az egyház. Tudom persze, hogy ezek a hangok jórészt túlzóak, nem igazak, elnagyoltak, rosszindulatúak - de mégsem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket. Merthogy minket hívőket nem vettek ki a világból, hanem egy olyan társadalom szerves részeiként vagyunk keresztények, akik felé nem engedhetünk meg akármekkora hitelvesztést. Gondolhatjuk, hogy az emberek mennyire susárlók és gonoszak - de mégis feléjük szól az alapvető missziónk. Ha a politika által okozott hitelrontásunk olyan mértéket ér el, hogy a kutya se lesz kíváncsi az üzenetünkre, akkor nem tudjuk betölteni azt a célunkat sem, amiért egyházként léteznünk a társadalomban. Mit ér meg tehát a saját küldetésünk?</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-71958436805905764422024-02-12T11:19:00.013+01:002024-02-12T11:31:00.306+01:00Azok az indák...<p style="text-align: justify;"><i>Novák Katalin kegyelmet kapott: már nem kell tovább a Gépezetben szolgálnia. Mostantól felszabadultabban lehet önmaga, a rendszertől több lépéssel távolabb élhet tovább. Azt nem merném állítani, hogy megkönnyebbülhet, hiszen az ügy amiben érintett volt, korántsem zárult le. Sőt, az egyik szál mintha a református egyház jelenlegi püspökéhez, Balog Zoltánhoz vezetne.</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu-tC8L3VvBKwl13gzvTWHyQci4WCUax-OA8tZD0g-WH4V50ZiDwA3SxLMFd7agLfx1j5yzuy6C99yqu4m8gpP1ni5hiBp_rAFmuozKo19lgduBO1EpLUw-DawF2Q0-BZGOGtzSop_qwyM7eLvsWHoKySWvBZHWNplUAgavUvmuxDxJNXBxyz9Dw6EEh0X/s350/BalogNovak.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="349" data-original-width="350" height="319" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu-tC8L3VvBKwl13gzvTWHyQci4WCUax-OA8tZD0g-WH4V50ZiDwA3SxLMFd7agLfx1j5yzuy6C99yqu4m8gpP1ni5hiBp_rAFmuozKo19lgduBO1EpLUw-DawF2Q0-BZGOGtzSop_qwyM7eLvsWHoKySWvBZHWNplUAgavUvmuxDxJNXBxyz9Dw6EEh0X/s320/BalogNovak.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Rendkívül álnaiv volnék, ha színlelném a meglepődést, hogy az egyház és állam szétválasztására építő kultúránkban az egyház és állam valójában nincs szétválasztva. Tegye fel a kezét az a kedves honfitársam, aki ezen esetleg mégis meglepődik! Van még ilyen? Hát, Isten hozta a valóságban. Ne bohóckodjunk tehát, hanem beszéljünk őszintén! A magyar kormány és az egyházak inkább élnek egymással valamiféle szimbiózisban, mintsem szétválasztásban. Így volt ez, így van és valószínűleg így is marad. Az egyház nem áll meg a maga lábán a szekuláris értékekkel vastagon átitatott miliőben, mivel Magyarország nem keresztény ország, hanem keresztény szemmel nézve missziós terület. Ezért aztán az egyház úgy akar talpon maradni, hogy állami feladatokat is ellát, szavazókat szállít, különösen a református egyház pedig terjeszti saját köreiben az "állami igét", azaz meglehetős egyértelműséggel mondja meg híveinek, hova kell szavazni. Mindezekért cserében pedig öntik bele a milliárdokat odafentről, támogatják az intézményrendszerét ahol lehet, és próbálják népszerűsíteni - láthatóan kevés sikerrel. Ez tehát a magyar szimbiózis állam és egyház között, amiről lehet vitatkozni, lehet tagadni, lehet a fejeket félrefordítani, de attól még tökéletesen tény marad. Te megvakarod a hátamat, én is megvakarom a tiédet.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Sokat írtam már erről a blogban, hogy amikor ilyen "összeszövődések" kialakulnak, azt az egyház mindenképpen megsínyli - és itt nem feltétlenül az unalomig ismert szervilizmusra, az elvek feladására, a súlyos erkölcsi következményekre célzok. Merthogy a most zajló botrányban úgy tűnik lehetséges, hogy a szálak ennél mélyebbre vezetnek. A magát reformátusnak tartó Novák Katalin ugyanis valamiféle mentorának tekintette <i>Balog Zoltán</i> volt emberi erőforrás minisztert, jelenlegi református püspököt. Nincs abban újdonság, hogy igen erős barátság van a két személyiség között, hiszen ez régi történet. Egyes híradások szerint viszont K. Endre ügyét tekintve Balog Zoltán lehetett az, aki biztatta Novák Katalint a kegyelmi kérvény aláírására. Sőt, a történet még ennél is tovább megy, mert a püspök úr szerint a református egyház vezetésében akadtak többen olyanok, akik a <a href="https://24.hu/belfold/2024/02/11/balog-zoltan-novak-katalin-kegyelmi-dontes-k-endre/" target="_blank">"jó református kapcsolatokkal"</a> rendelkező K. Endre számára szerettek volna kegyelmet. S ha ez igaz, akkor nemcsak Balog, hanem az egész egyház vezetésének egy része is ott áll a díszletek hátterében.</p><p style="text-align: justify;">Természetesen mindez egyelőre egy konspirációs teóriának tűnik, de azért valljuk be őszintén, abszolút van plauzibilitása. Az viszont biztos és nem puszta elmélet, hogy Balog néhány órával Novák Katalin lemondása után a széles nyilvánosság előtt is kifejezte, hogy kiáll az ex-elnökasszony mellett és másokat is erre buzdított. Az összefonódás nyilvánvaló, már nem is látens és burkolt, hanem "egyenes adásban" történik a közösségi médiában, mindenki szeme előtt. Vajon mennyire szerencsés Magyarország második legnagyobb egyházának püspökétől ennyire nyíltan ilyesmit tenni? Tényleg dolga egy református püspöknek, hogy egyházi személyként nyíltan állást foglaljon egy masszív politikai természetű kérdésben? No jól van, ne játsszuk itt sem az álnaivat: tudjuk jól, hogy nem az. Kivéve talán egyetlen egy, emberileg valamennyire érthető forgatókönyvet: ha <i>tényleg </i>ő bátorította Novákot az aláírásra, akkor megszólalhatott a lelkiismerete, hiszen ebben az esetben részben <i>miatta </i>került bajba Novák. És bizony itt lépünk be a kutyaszorítóba. Ha Balog nem szólal meg, ő lesz az, aki némán végignézett egy irdatlan nemezist - amit ő okozott. Egy igazi mentor, egy tekintély, egy szövetséges és barát nem tesz ilyet. Ez gerinctelenség volna. Ezt a békát normális keresztény ember nem képes lenyelni, sőt vegyük is ki a hitet - <i>akármilyen normális ember </i>lelkileg belebetegszik. A másik oldalon azonban egyházi vezetőként tudja ő azt nagyon jól, hogy egy kirakatban lévő politikai kérdésben nem szerencsés megszólalnia. Nem ezt várja a néplélek, amit ugyan jelentősen elbutított az elmúlt évek propagandaáradata, mégis van egy olyan kimondatlan mérce, miszerint az egyház lehetőleg ne nyilvánítson politikai véleményt.</p><p style="text-align: justify;">Vagyis akkor mi legyen: kiállás vagy hallgatás?</p><p style="text-align: justify;">Nos, ez a kérdés lóg a levegőben, ami egy szimbiózisra építő kapcsolatban nem is meglepően kerül elő. Viszont a mostani borzasztó helyzet egy dologra megint jó. Kiválóan rajzolja minden gondolkodó ember elé annak a megkerülhetetlen ténynek az igazságát, hogy a jelenlegi politikai rendszerben nem lehet keresztényként tisztán és feddhetetlenül talpon maradni. Ilyen opció egyszerűen nem létezik. Ehhez túl mocskos a politika mifelénk. És ha keresztény keveredik bele, nem a rendszer lesz egy talpalatnyi szeletkéjében tisztább, hanem a keresztény lesz mocskosabb. Előbb-utóbb be kell lépnie valamilyen kutyaszorítóba. Csak az marad ebben az esetben, hogy a belépő embernek döntenie kell, melyik ujját szeretné tőből leharapni.</p><p style="text-align: justify;">Attól tartok, erre nincs jó megoldás sem. Az egyház túlságosan függ már az államtól. Túl sok az inda, ahol a kettő egymásba fonódik. Ha ezeket az indákat az egyház teljesen elvágná, maga is összeomlana. Ha nem vágja el őket, továbbra is fuldokolni fog a szorításukban. Ez a nyugati szekuláris világban vergődő kereszténység egyik nagy társadalmi dilemmája, és a betegség tünetei olykor látványosan megmutatkoznak. Ahogyan most is. Nem irigylem az egyes felekezetek vezetőit, az már biztos.</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com37tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-39022200410445983132024-02-08T10:07:00.009+01:002024-02-08T10:23:14.674+01:00Az idő, a Jóisten és az elnöki kegyelem<p style="text-align: justify;"><i>Az ember fölé több nagyúr is magasodik, nem csupán a Jóisten. Ha csak Isten volna az egyetlen autoritatív jelenség az ember feje fölött, valószínűleg nyugodtabban élhetné az életét. Istenről ugyanis joggal feltételezhetjük, hogy kegyelmét helyesen gyakorolja rajtunk: bár nem érdemeljük ki, nem is mindig értjük, miért kegyes velünk, biztosan nem hibázik a kegyelemosztogatásban. Mi emberek azonban még a kegyelmet se tudjuk olyan jól gyakorolni, ahogy azt most éppen a "keresztény" Magyarországon a köztársasági elnök bizonyítja.</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgseYOE4DVgqqjGzDgoVfaUXM9zKR_QMvyfzTngRHtUEn3sRRE9oP4LNoAUFEhKmvpFFCAY6hu_O0VDeggisouuR0aM5a3fCc38qLd3bbXUbV-VSV2FCVDPsG6vxLJQI9oZBMINBx344VX-RSduSf8Boc70-cFsPVZIV0KB_26iF6bJm6gENtuNh-2WI3aJ/s311/NovakKegyelem.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="311" data-original-width="300" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgseYOE4DVgqqjGzDgoVfaUXM9zKR_QMvyfzTngRHtUEn3sRRE9oP4LNoAUFEhKmvpFFCAY6hu_O0VDeggisouuR0aM5a3fCc38qLd3bbXUbV-VSV2FCVDPsG6vxLJQI9oZBMINBx344VX-RSduSf8Boc70-cFsPVZIV0KB_26iF6bJm6gENtuNh-2WI3aJ/s1600/NovakKegyelem.jpg" width="300" /></a></div><div style="text-align: justify;">"Nem nyilatkozom" - ez a két szó amennyire semmitmondó, annyira árulkodó. Általában azok szájából hangzik el állandó gyakorisággal, akiktől az esetek jó részében éppen az lenne az elvárható, hogy nyilatkozzanak. Hogy mondjanak valamit, adjanak válaszokat, ne maradjanak csendben. Persze tudjuk azt jól, hogy a nemnyilatkozás éppen emiatt paradox módon a nyilatkozás egyik hangos formájává válik. A nemnyilatkozásnál viszont van még rosszabb kommunikációs forma, amikor valaki ámbár beszél, és mégsem mond semmit, csupán jártatja a száját, terel és összehord dolgokat, frázisokat ismétel vagy mellébeszél és nem a feltett kérdésekre válaszol. Ahogy most teszi Novák Katalin, aki eddig a pontig sokak szemében egy aranyos, otthon kosztümben szakácskodó, mindenkivel kedves háziasszony benyomását keltette. De van ám még egy lépéssel ennél is rosszabb közlési forma, amely igencsak közel áll a legesleghitványabb dologhoz, ami a nyilvános kommunikációt teljesen hiteltelenné teszi, mégpedig amikor valaki egyszer emezt, másszor meg amazt mondja: azaz saját szavaival vet gáncsot saját szavai előtt. És hát az éppen zajló "kegyelemügyben" bizony még ez is megtörténik.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Mint tudvalevő, "keresztény" kormányunk többek között a keresztény értékek védelmében vehemens, törvénybe foglalt módon és a rendelkezésre álló médiagépezet minden erejének bevetésével igyekszik harcolni a pedofíliával szemben. Ami a hatékonyságot illeti, ebben a témában a propa... izé, kommunikáció igen sikeresnek is nevezhető: lépten-nyomon ömlött a központi médiacsatornákon keresztül, hogy a gyerekeket meg kell védeni, a pedofília undorító bűn, a nemváltó óvodás műtéteket akadályozni szükséges. Ha valaki ebben az országban töltötte az elmúlt éveket, bőségesen áradtak rá az ezt szajkózó üzenetek.</p><p style="text-align: justify;">Persze a légy megint belekerült a levesbe, immár nagyjából harmadik alkalommal. Ha nem lenne aggályos, már-már humorosnak tarthatnánk, hogy <i>éppen a pedofília</i> az egyik, ami állandó tüske a köröm alatt a kormány háza tájékán. Kaleta <a href="https://megmondoka.blogspot.com/2020/07/abnormalis-ember.html" target="_blank">látványos pedofilbotránya</a>, majd a Böjte Csaba fémjelezte <a href="https://megmondoka.blogspot.com/2023/05/gyerekrezervatum.html" target="_blank">gyermekmolesztálás</a> után most újabb csontváz dőlt ki a "keresztény" szekrényből. Egy bizonyos <i>K. Endre</i> nevezetű személyről, volt bicskei gyermekotthon igazgatóhelyetteséről kiderült, hogy súlyos pedofil bűncselekményeket elkövetők sunnyogása mellett állt ki. Vagyis, megpróbált károsultakat arra kényszeríteni, hogy vonják vissza a feljelentésüket, melyeket pedofil bűncselekmények miatt tettek. Szerencsére emberünket a dolgok rendje s módja szerint a bíróság börtönbüntetésre ítélte (ennek nagy részét le is töltötte), de a köztársasági elnökasszony úgy döntött, <i>valamiért </i>kegyelmet ad neki. Nem önmagában a kegyelem intézményének gyakorlása érdekes, hanem inkább az a pikáns részlet, miszerint pont egy pedofíliában érintett bűnözőnek járt az elnöki kegyelem - vagyis olyan bűn elkövetőjének, amellyel szemben elvileg kiexponáltan küzdenek országunk vezetői. Ráadásul az illető büntetése nagy részét már le is töltötte - nem teljesen világos minek volt szükség éppen őt és éppen most felmenteni.</p><p style="text-align: justify;">Az ember megpróbálna még erre is gombot varrni: hiszen lehet valami olyan is, amiről nem tudunk, ami miatt értetlenkedünk, ám ha a tudomásunkra jutna, jobban megértenénk ezt az egészet. Éppen ezért ilyen helyzetben elvárható lenne a szócsövektől, hogy megszólaljanak, mondjanak valamit - eddig zubogott a sok szó a pedofíliaügyben, most pedig hirtelen elzárták a csapokat. Az ember megnézi <a href="https://www.youtube.com/watch?v=n8kT3SKz2WY" target="_blank">Novák Katalin "nyilatkozatát"</a> és azt érti meg belőle, hogy miközben beszél, nem akar semmit sem válaszolni. Persze törvényileg nem is köteles erre - de talán ekkora kommunikációdömping után, amiben a kormány ezt a témát részesítette, mégis illene valamit azért mondani egy ilyen szituációban. Aztán megnézhetjük ezt a videót is, ahol <a href="https://www.youtube.com/watch?v=dKEYy4_hHxY" target="_blank">maga K. Endre</a>, vagyis a kegyelemben részesített személy hangját hallhatjuk - de ő is csak azt mondja, hogy nem nyilatkozik. Illetve: "<i>az idő és a Jóisten eldönti majd</i>" mikor fog nyilatkozni. Hát igen, megszoktuk már, hogy a Jóistenre ilyen ügyekben könnyedén lehet hivatkozni.</p><p style="text-align: justify;">És ha már a kegyelemnél meg a Jóistennél tartunk: hívőként jó kis tanulmány az, amit éppen most látunk. És milyen jó arra gondolni, hogy bár az elnöki kegyelem működhet rosszul, az isteni kegyelem nem ilyen. Aki megkapja, tud róla beszélni, sőt alig várja, hogy ezt tegye! Tud vele együtt élni - habár nem feltétlenül érti mindig, miért is kapta. Ha elnémul tőle, az inkább a rácsodálkozás miatt van - és nem a lapítás, a köznyilvánosság kerülése okán. Isten kegyelme bármennyire is érthetetlen, mégis valahol belátható, értelmezhető, befogadható. Amit ebben a bohóckodásban most látunk, az viszont valami borzalmas. De megint és újra csak ugyanazt tolmácsolja - ha másban nem is, ebben éles a kommunikáció: a nemzeti kereszténység <i>nem</i> az igazi kereszténység, az itt osztogatott kegyelem pedig nem úgy működik, ahogy a biblikus kegyelem. Ezt az üzenetet legalább világosan kiolvashatjuk a sorok közül - mármint azok, akikhez eljut. </p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com23tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-20626073185981478532024-02-05T13:55:00.016+01:002024-02-05T14:20:19.417+01:00Istent játszunk az aktív eutanáziával?<div style="text-align: justify;"><i>Most épp ez a legújabb hír: a Választási Bizottság elutasította a saját halála felé nagy léptekkel haladó Karsai Dániel népszavazási kezdeményezését. A kezdeményezés megkérdezte volna a magyar embereket, mit szólnak az aktív eutanáziához? Persze egy ilyen kérelem elutasítása nem old meg semmit, és maga a kérdés továbbra is erősen a felszínen marad: az aktív eutanázia pontosan kinek és milyen felségterületét sérti?</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23h7P2sCjW66Dta1N1wKxLvs9YB0ox3kTHEvDDwvPRjiKBznNeU99UKKgr14PT67qFoZfoThaS9kfJXXzzXy5trEbr56Uk_awtUca-M5OWqiHo3VP9660nEawQzM8p51zP_7bGpWCfvFjy0kQDQDSFN5hejIvFa7L6-cM4xQkRIbwlkVxMNi7FQ8yfwHI/s300/EutanaziaSzent.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23h7P2sCjW66Dta1N1wKxLvs9YB0ox3kTHEvDDwvPRjiKBznNeU99UKKgr14PT67qFoZfoThaS9kfJXXzzXy5trEbr56Uk_awtUca-M5OWqiHo3VP9660nEawQzM8p51zP_7bGpWCfvFjy0kQDQDSFN5hejIvFa7L6-cM4xQkRIbwlkVxMNi7FQ8yfwHI/s1600/EutanaziaSzent.jpg" width="300" /></a></div>Hát a válasz - ha átlapozzuk a teológiai etikai szakirodalom nagy részét - végtelenül egyszerű: Istenét. Vannak olyan előjogok, amelyekkel senki nem rendelkezhet, csakis Isten. Az életadás és az élet elvétele pontosan ilyennek tűnik. Isten dönt arról, hogy ki éljen és ki haljon, ezt pedig a Szentírás bizonyos passzusai csak megerősíteni tudják. A keresztény hit egyértelműen abból az alapvető feltevésből indul ki, hogy az ember élete ajándék, amit nem magának köszönhet, hanem mintegy "odafentről" kapta. Bár nyilván vannak jogosultságaink és döntéseket hozhatunk az életünkről, a "létbe kerülésünk" és "létben maradásunk" nem tartozik ezek közé. Az aktív eutanázia kérdése ezért már azelőtt lezárul sok, keresztények között zajló vitában, mielőtt végiggondolták volna a részleteket, hiszen amennyiben Isten dönt a haldokló és szenvedő ember sorsáról, nincs értelme vitatkozni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Más megfogalmazásban azt is szoktuk mondani, hogy "nem kellene Istent játszanunk", azaz mintegy kivenni Isten kezéből az irányítást és az aktív eutanázia segítségével embereket a halálba küldeni. No és aztán ha engedélyezzük az elmúlásnak ezt a formáját, az rengeteg problémás kérdést hoz a felszínre. Pontosan hol húzzuk meg a határt? Mikor és ki fog dönteni arról, ki és hogyan haljon meg? Nem félő, hogy egy idő után esetleg túl lazák és megengedők lesznek a határok? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem fárasztom az olvasót most ezekkel a százszor megrágott dilemákkal - csak azt akartam érzékeltetni velük, hogy magam is tudok a létezésükről, nem kívánom "gyorsan lezárni" ezt a kérdést, csomószor latolgattam már őket, és alapvetően az életpárti álláspontot képviselem. Mégis, amikor Helmut Weber egyébként kiváló könyvét olvasom az eutanázia kapcsán, vagy Scott B. Rae hasonlóan nagyon színvonalas művét, erős hiányérzetem támad. Megismétlem, mielőtt bárki félreértene: NEM vagyok pártfogója az aktív-eutanáziának, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül meggyőzőnek találnék minden érvet, amit ellene felhozni szokás keresztény körökben. Nagyon röviden tegyük tisztába miről is beszélünk! A halnisegítés ugyanis alapvetően háromféle kategóriát jelent:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>1.</b> <b>Az életfenntartó kezelések megszüntetése</b>. Ezt szokták passzív eutanáziának nevezni - ami egyébként hibás terminus, hiszen szó sincs passzivitásról! Az életfenntartó kezelés elutasítása nagyon is aktív tett és szándékos, a beteg (jó esetben) azt is tudja, hogy ezzel a halálba segíti magát. Érdemes ezt végiggondolni azoknak a hívőknek, akik az aktívabb verziók minden formáját istentelenségnek nevezik, de a passzív eutanáziát szó nélkül helyesnek tartják. Persze az igaz, hogy ebben az esetben nem a beteg vagy más beavatkozó cselekedete vezet a halálhoz, hanem a betegség lesz, ami végül legyűri a beteget. Mégis: az ő döntése volt, hogy meg akar halni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>2. A második forma az orvosasszisztált öngyilkosság</b>. Ebben az esetben az orvos vagy egy kívülálló személy már aktívabb szerepet vállal: például ismerteti a beteggel miből mekkora mennyiséget kell lenyelnie ahhoz, hogy a biztos halálba juthasson. Esetleg még fel is írja neki ezt a gyógyszeradagot vagy hozzásegíti a megszerzéséhez. Ugyanakkor végső soron nem az orvos, hanem a beteg dönt arról, elfogadja-e az instrukciót és beveszi-e a halálos adagot - a halált ebben az esetben nem a betegség, hanem a gyógyszer okozza. Sok lobbitevékenység a halnisegítésnek ezt a formáját szeretné látni legitim megoldásként a társadalomban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>3. Végül persze létezik az orvos által végrehajtott aktív eutanázia</b>. Amikor valaki olyan állapotban szenved élete végéhez érve, ami teljesen kilátástalan számára és még azt is lehetetlenné teszi, hogy véget vessen az életének, az orvos még közvetlenebb módon beavatkozhat a folyamatban. Igazából ezt szokták "kegyes halálnak" vagy "jó halálnak" (eu = jó, thanatosz = halál) nevezni a szó szoros értelmében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A fenti három rövid pont alapján tehát azt látjuk, hogy mindhárom mögött közös döntési pont húzódhat meg. A beteg mindenképpen szeretne meghalni vagy úgy, hogy tudatosan dönt a kezelések megszakítása mellett, vagy úgy hogy jobban bevonja ebbe az önpusztító folyamatba egy szakértő orvos cselekedetét is. Ha beleolvasgatunk teológiai etikai művekbe, mégis azt fogjuk látni, hogy míg az 1. pontot a szerzők sokszor képesek elfogadni, addig a 2. és 3. pontot semmiképpen sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezt viszont én nem tartom feltétlenül következetes álláspontnak - mármint akkor, ha megint előszedjük a fentebb bedobott "Istent játszunk" szlogent. Vajon mit takar ez pontosan? Mikortól és hogyan játszik bárki Istent? Az életvégi kérdésekben csak azt jelenti az "istenjátszás", hogy az orvosból kiszedem egy halálos gyógyszerdózis mennyiségét? Az miért nem, hogy önhatalmúlag úgy döntök, megszakítom a gyógykezeléseimet? Mi van akkor, ha Isten gyógykezeltetni akar engem és én erre nemet mondok? Nem egészen világos számomra pontosan hol húzódik a határ az ember önálló döntése és aközött, amikor valamiképpen kiveszi Isten kezéből az irányítást. (Ráadásul utóbbi gondolat alapvetően problémás, hiszen azt feltételezi, hogy az irányítás mint olyan kivehető Isten kezéből.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Rae könyvében úgy fogalmaz, hogy az orvosasszisztált öngyilkosság "igencsak komoly problémákat vet fel", mivel "halálunk idejét és módját Isten határozza meg". Nem világos azonban számomra, hogy miként kell ezt elképzelni. Isten odafentről szemléli például Karsai Dániel életét és egy ponton így szól: "na jól van fiam, akkor úgy döntöttem, te ALS szindrómában fogsz meghalni és bármit is teszel, rettenetes szenvedések révén távozol az örökkévalóságba X nap múlva." Aztán Isten rátekint egy másik gyermekére, a 80 éves Jani bácsira és magában ezt mondja: "Te pedig holnap, amikor mész vásárolni, találkozni fogsz egy irdatlan nagy, jól megrakott kamionnal, ami elgázol - de csak a kórházban adod majd ki a lelkedet, három-négy nap iszonyatos szenvedés után." Ne gondolja az olvasó, hogy én most cinikusan gúnyolódnék, csak próbálom értelmezni az ilyesféle mondatok jelentését. Mert azt könnyű szajkózni, hogy Isten dönt a halálunk idejéről és módjáról, de ha elkezdjük végiggondolni ennek a részleteit, gyorsan a merő okoskodások és zagyvaságok mezejére tévedhetünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Persze az alapvető filozófiai kérdés ennél hátrébb húzódik meg és valami olyasmit szeretne kifürkészni, Isten általában hogyan avatkozik közbe az életünk menetét illetően. Melyek azok az életfolyamban meghatározó, szinguláris pontok, ahol legalább teoretikusan érdemes feltételezni az isteni beavatkozást? A legtöbben az ilyesféle kérdésekre is saját ízlésünk szerint válaszolunk. Ha a lányom férjhez menne, természetesen azt hinném, neki "Isten adott társat". De azt már nehezen hiszem, hogy a fiam tegnapi focimeccsén maga Isten elküldte az angyalait és úgy döntött, hogy a Csepel TC csapata fényes győzelmet arasson a Kelekótyaszög FC ellen... A házasság nagyon komoly dolog, azonban egy focimeccs valahogyan túl banális ahhoz, hogy egy Mindenható Isten aktív közbelépést magával vonja. Ám legyünk őszinték, meglehetősen hasraütésszerűen döntünk arról, mibe szól bele és mibe nem Isten - még akkor is, ha viszonylagos konszenzusos pontokat lehet találni az élet bizonyos jelenségei kapcsán.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Látnunk kell, hogy a teizmus minden valamire való formája abból indul ki, hogy Isten nem pusztán az élet kezdetén és végén van jelen, hanem folyamatosan kíséri az embert, kooperálni szeretne vele és együtt érez a szenvedéseiben. (Az erről szóló tanítást nevezik <i>concursus</i>-nak a dogmatikában.) Pontosan Isten beavatkozásának hiányáról szól az a klasszikus kifakadásunk, amikor egy-egy sorstragédia kapcsán felhánytorgatjuk a "hol volt Isten...?" kérdést, hiszen abból a feltevésből indultunk ki, hogy Ő a nap minden pillanatában velünk foglalkozik. De ha feltételezem, hogy Isten "mindenbe beleszól" az életemben, pontosan <i>hogyan</i> teszi ezt? A házasságomról például - ami legalább olyan horderejű és sorsfordító döntés, mint az életem vége - akkor most Isten döntött vagy meghagyta ezt a döntést nekem? A döntést persze én a magam személyes döntéseként éltem meg, ám mi a helyzet akkor, ha a feleségem iránt érzett szerelmem végső soron egy mennyei érintésből indult el? Ha én dönthettem arról, kit szeretnék feleségül venni, és ez nem számított "istenjátszásnak", más döntés mi alapján számít annak? Ez a dilemma máris az aktív eutanázia partjaihoz sodor bennünket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Általában kétféle érvet szoktam hallani ezügyben: az egyik úgy szól, hogy a házassággal kapcsolatos döntés elvileg visszafordítható - ám az eutanázia kimenetele viszont végleges. Ez egy rossz érv. Egyrészt, egyik döntésünk sem visszafordítható. Ha egy kérdésben döntök, később már nem tehetek úgy, mintha nem döntöttem volna. A sorsomban végérvényes töréspont következik, amit nem lehet meg nem történté tenni. Ha Pista feleségül veszi Ágikát, később bár elválhat tőle, de a tényt, miszerint Ágika egykor a hitvese volt és Ágika nyomott hagyott a lelkén, más irányba vitte az egész életét, nem tudja sehogyan sem visszacsinálni. Azt mondja ugye az ősi bölcsesség, hogy kétszer nem léphetsz bele ugyanabba a folyóba. Pontosan erről van szó. Egyes döntéseink következményeinek súlyáról ugyan beszélhetünk, de a visszafordíthatatlanság nem a legjobb érv. A másik érv szerint ahogyan a születésemről sem dönthettem, úgy a halálomról sem szabad döntenem. Ez azonban megint két összemérhetetlen dolgot próbál egy kalap alá terelni. A születésemről természetszerűleg nem dönthettem, hiszen <i>jelen sem voltam, </i>hogy dönthessek. Az életem végén azonban <i>jelen vagyok</i>, ráadásul alapértelmezetten érett felnőttként, tudatos lényként. Ez óriási különbség. Arról senki nem kérdezett meg, akarok-e létezni, de mivel létezem, a létemről már lehet álláspontom és a létem kérdéseiről nap mint nap állandóan döntéseket hozok - komolyabbakat vagy kevésbé azokat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval, leszögezem ismét, mielőtt valaki nekem rontana a felvetéssel: <b>nem </b>vagyok az aktív eutanázia pártján, csak igyekszem őszintén felvetni kérdéseket és megvizsgálni az ellene felhozott érveket, rámutatva azok gyenge pontjaira. Tudok érvelni az aktív eutanázia ellen is - sőt! Ezt azonban rendszeresen megteszik sokan mások, hiszen a keresztény meggyőződés alapvetően az elutasítás oldalán áll. Ez azonban vakká tehet bennünket saját véleményünk ingatag oldalaira. Úgy látom, mivel keresztények vagyunk, elsöprő többségben az igény sincs meg az emberekben, hogy végiggondolják az aktív eutanázia ellen felhozott keresztény érvek gyenge oldalait - hiszen a döntést már meghozták a kérdésben. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Karsai Dániel élete véget fog érni - ahogyan valamikor az enyém is. Csak ő már azt is nagy-nagy eséllyel tudja hogyan. És abban minden bizonnyal nem lesz köszönet. Sajnálom, hogy a népszavazási kezdeményezését elutasították - őszintén szólva számomra emögött politikai szándékok rejlenek és nem pusztán valamiféle formai nem-megfelelés. Gondolkodjunk akárhogyan is, a társadalmi párbeszédet nem lehet sem politikailag, sem máshogyan elfojtani - a Karsai-ügy pedig most igen jó apropó arra, hogy nyíltan megbeszéljük az aggályainkat, dilemmáinkat, felvetéseinket, legyünk bár hívők vagy ateisták.</div>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com25tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-14946593870259018222024-02-02T09:51:00.011+01:002024-02-02T10:02:57.539+01:00Antiszemitizmus, filoszemitizmus, józanság...<p style="text-align: justify;"><i>"Israel is real" - olvastam egyszer a feliratot egy srác pólóján, azaz Izrael valódi, valóságos, létező - és keresztényként tegyük hozzá még azt is, hogy fontos szereplő a számunkra. Az elmúlt időszakban kétszer is volt lehetőségem eszmét cserélni keresztény cionizmusról, judaizmusról, Izraelről és a zsidóságról. Tanulságos beszélgetések voltak ezek, több szempontból is...</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh79_1XIdDHx9sYSvr1Cxf2_NVuYinR7EAz0pc12aF4-N2sgEpv9SmRjO5_6k5oa65LfwfAHdD79rWWguPbyl4xNC0R2aHe7pDRRxQf2jegr2jVuGdFoDNSEgqF_a6WzbjPcKnS14TdgybErNjN03vwvgxW_r2C6GqniY5UMgY6MpdY3gZ3PtEsbRImvvDf/s300/IsraelIsReal.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh79_1XIdDHx9sYSvr1Cxf2_NVuYinR7EAz0pc12aF4-N2sgEpv9SmRjO5_6k5oa65LfwfAHdD79rWWguPbyl4xNC0R2aHe7pDRRxQf2jegr2jVuGdFoDNSEgqF_a6WzbjPcKnS14TdgybErNjN03vwvgxW_r2C6GqniY5UMgY6MpdY3gZ3PtEsbRImvvDf/s1600/IsraelIsReal.jpg" width="300" /></a></div><div style="text-align: justify;">Ha valaki kicsit is beleártja magát a teológia művelésébe, csakhamar felfedezi, hogy ez egy mennyire komplex és szerteágazó terület. Ebből az a szimpla tény is következik, hogy bár jómagam teológus (is) vagyok, nem foglalkozok mindennel, nem érdekel minden a teológián belül, no és persze időm sincs mindenre. Bevallom őszintén, a <i>keresztény cionizmus </i>vagy éppen <i>Izrael és a júdaizmus</i> sosem tartozott számomra a homloktérben álló témák közé. Nem habzsoltam egymás után az erről szóló könyveket és nem forgolódtam álmatlanul az ágyamban az ide tartozó feszítő kérdések miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán semmit nem törődtem volna a zsidósággal - például írtam itt a blogban is egy <a href="https://megmondoka.blogspot.com/2017/11/jezusban-nem-volt-semmi-uj-zsidok-es.html" target="_blank">rövid kis sorozatot</a> arról, miért utasítja el a hithű zsidóság Krisztus messiási karakterét - csak valahogy nem kerestem kifejezetten az ide tartozó kérdéseket. Éltem az átlagkeresztények életét, akik persze tudják, hogy Izrael fontos szereplő a Bibliában, abszolút markáns hatása van a hitünk hátterére és végső soron a meghatározó szerzők, szereplők, karakterek a szentírási sztorikban is mind zsidók, de hát mi sokezer kilométerre élünk a mai Izraeltől, és időben is két évezred választ el bennünket tőlük.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az elmúlt időszakban azonban - részben az éppen zajló politikai-katonai konfliktusok miatt Izraelben - kétszer is lehetőségem adódott másokkal eszmét cserélni arról, vajon keresztényként hogyan lássuk a mai Izraelt, a hithű judaizmust, vagy éppen az utolsó időkben a zsidóság szerepét a különféle szubsztitúciós modellek, diszpenzacionalista teológiák vagy történeti protestáns megközelítések között.</p><p style="text-align: justify;">Nos, őszintén szólva a sorban első beszélgetést nem éltem meg életem kiemelkedő csúcsélményeként. A meglehetősen moderálatlan és elképesztően hosszú vitaesten <i>Ruff Tiborral, Pajor Tamással, Szász Péterrel</i> és <i>Márkus Tamással</i> ültünk le egy egyébként nagyon impozáns budapesti zsinagóga terében a fenti kérdésekről diskurálni. Néhány nappal ezelőtt pedig ugyancsak Márkus Tamás invitált egy online-beszélgetésre (itt is köszönöm neki a lehetőséget!), ahol <i>Bagoly Gyulával</i> együtt próbáltunk a téma különféle aspektusairól elmondani néhány fontos dolgot. </p><p style="text-align: justify;">Nem akarom megismételni a hosszú beszélgetések tartalmát írásban is, de néhány rövid tőmondatban mégis szeretném világossá tenni a lényeget. <b>Először</b> is, számomra nem lehet kérdés, hogy a zsidóság teológiája és vallási értékei fontosak-e vagy sem: egy kereszténynek szerintem ebben nincs semmi mozgástere. Az egész kereszténység eszmei, kultúrtörténeti és szellemi gyökerei zsidó háttérből származnak. </p><p style="text-align: justify;"><b>Másodszor</b>, alapvetően <i>nem értek egyet </i>azzal a teológiai gondolattal, hogy "két út" létezne az üdvösség tekintetében - azaz a keresztények Jézusban hisznek, de a zsidóknak nem szükséges megtérniük, hiszen ők "kapcsolatban vannak Istennel" a szövetségkötés miatt. Ha ezt vallanám, akkor azt is hinnem kellene, hogy az apostoli missziók teljesen elhibázottak voltak az egyház indulásakor - hiszen azok többnyire a zsidóság megnyerésére törekedtek. Hozzáteszem, ráadásul <i>zsidók indították zsidók felé </i>ezeket a projekteket - akik valószínűleg elég tisztán látták saját népük helyzetét a misszió szempontjából. A "két út" modellből ráadásul az is következik, hogy el kellene vetni az Újszövetség bizonyos írásainak validitását, valamint magát a Szentlelket is tévedéssel vádolhatnánk - hiszen miért táplált, irányított, felügyelt egy zsidók megtérésére irányuló missziót, ha az okafogyott tevékenységnek számít?</p><p style="text-align: justify;"><b>Harmadszor</b>, azt hiszem különbséget kell tennünk az <i>antiszemitizmus </i>és az <i>antijúdaizmus </i>között: az első egy faji alapú diszkrimináció (és mint ilyen, természetesen elfogadhatatlan), a második viszont egy vallási rendszerrel szembeni kritikai ellenállás. Nem mondom, a kettő könnyedén össze tud csúszni egymásba, de mégsem ugyanazok: sőt, kissé provokatívan azt is állítom, sok antiszemitizmusnak tűnő gondolatmenet mögött gyakran antijúdaista megfontolások állnak. Vagyis lényegükben nem antiszemiták - ami nem menti fel ezeket, különösen ha bántó és sértő retorikával támadják a zsidó embereket. Mégis fontos megtennünk ezt a distinkciót, mert egyáltalán nem mindegy, hogy valaki a zsidó <i>népet és embert </i>vagy a zsidóság <i>teológiáját </i>bírálja.</p><p style="text-align: justify;">Végül <b>negyedszer</b> jelentsük ki azt is, hogy a zsidóság felé a kereszténységet különös szálak fűzik, hiszen végső soron az Ószövetséget tekintve ugyanazt a Bibliát olvassuk és tiszteljük, maga Jézus ízig-vérig zsidó volt, és még az újszövetségi hitvilágot is markánsan áthatja a szöveg zsidóságba ágyazott kulturális háttere. Mindazonáltal a teljesen érthető barátság mellett fontos látunk, hogy a talmudi bölcselkedés, a kétséges eredetű toledot Yeshu vagy akár olyan gondolkodók írásai, mint Joseph Klausner nem bánnak kesztyűs kézzel velünk, amikor Jézusról van szó. Konkrétabban, sokszor a maró gúny, lesajnáló beszólások és merev elutasítás árad ezekből a művekből. </p><p style="text-align: justify;">Én mindenkivel szívesen leülök egy asztalhoz beszélgetni, teljesen nyitott és kíváncsi vagyok egy muzulmán imám álláspontjára, egy buddhista szerzetes véleményére vagy akár egy zsidó rabbi bölcsességére is. Komolyan! De ez nem jelenti azt, hogy ne lennék tisztában azzal, hol vannak a határok az egyes hitrendszerek között. A zsidóság és kereszténység közös múltja miatt azonban könnyű ezeket a határokat valamiféle szentimentális romantikával bagatelizálni vagy elmosni. Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ez szerintem nem jó. Viszont beszélgetni, közös időt tölteni, akár vitába bocsájtkozni nyitott hozzáállású zsidó emberekkel - az pedig nagyszerű!</p><p style="text-align: justify;">A témáról szóló legutóbbi beszélgetést megnézhetitek itt:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="332" src="https://www.youtube.com/embed/QW2c20gDk14" width="480" youtube-src-id="QW2c20gDk14"></iframe></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-74017959053500808952024-01-27T08:41:00.004+01:002024-01-27T08:45:54.574+01:00Körforgalom-problémák Révész Szilvivel<div style="text-align: justify;"><i>Meglehetősen régóta van jogosítványom, de akad néhány olyan közlekedési jelenség, melyekhez egyszerűen nem tudtam hozzászokni. Az egyik ilyen a dupla-triplasávos körforgalom, ami láthatóan nemcsak nekem idegesítő, de sok más közlekedőnek is. Révész Szilvi írónő, a Baptista Szeretetszolgálat hitéleti vezetője viszont felhasználta a körforgalmat hasonlatként, amikor az<a href="https://www.harmat.hu/uzlet/keserubol-edeset/" target="_blank"> életkrízisekről írt egyik könyvében</a> a nehézségekből való kilábalásról elmélkedett. Vele beszélgettem.</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwrDjnmecup1jI4ZjCeA1S8e7bDNqtFQJEzUdwCsL7g-w2x0kxlEPQ1WS0e4LXr1-R6UL1bhUf_i2ovrw-3qY0lt96bVGEJ31dRtr9Ou0Aw5RCw_AwsStKdkr4bYgHvm7dWdRqQ_bE_maj2DjC-45JoQO6ARjBjgvLt2zWid1UlznDlHjNm8-SPmtIiJh5/s300/ReveszSzilvia.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwrDjnmecup1jI4ZjCeA1S8e7bDNqtFQJEzUdwCsL7g-w2x0kxlEPQ1WS0e4LXr1-R6UL1bhUf_i2ovrw-3qY0lt96bVGEJ31dRtr9Ou0Aw5RCw_AwsStKdkr4bYgHvm7dWdRqQ_bE_maj2DjC-45JoQO6ARjBjgvLt2zWid1UlznDlHjNm8-SPmtIiJh5/s1600/ReveszSzilvia.jpg" width="300" /></a></div>Nem akarom persze egészében leírni a teljes gondolatmenetet, no meg nem is tudnám, hiszen a <i>krízis </i>mint olyan egyébként komplex téma mind a pszichológiában, mind a lelkigondozásban. Van azonban néhány adódó megfigyelés, amit a krízisekkel kapcsolatban röviden és határozottan kijelenthet az ember. Az egyik ilyen, hogy a konkrét krízisekre <i>nem lehet igazán felkészülni</i>, hiszen ezek többnyire a semmiből hirtelen előbukkanó életnehézségek. Egyszercsak jön egy telefon valamilyen rossz hírrel, történik egy baleset, kirúgnak a munkahelyedről, vagy megszakad egy fontos emberi kapcsolatod. Valószínűleg nem előzmények nélküli mindez, mégis a konkrét esemény bekövetkezése általában leforrázza az embert. Olyasmi ez, mint egy szeretett személy halálesete, aki ugyan régóta beteg volt, számítani lehetett arra, hogy előbb-utóbb ez a betegség végez vele - és mégis amikor megtörténik, mindenkit váratlanul ér az egész. Szóval, felkészülni a bekövetkező krízisekre talán nem igazán lehet, de tudatosítani azt, hogyan fogjuk értelmezni és kezelni a már bekövetkezett krízist - nos, itt valószínűleg több az ember keresnivalója.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Révész Szilvi a kríziseket körforgalomhoz hasonlítja, azt mondja egy krízisnek mindig vannak "kijáratai", mégpedig egyszerre több is, azaz a kríziskérdést nem lehet igazán válasz nélkül hagyni. A legegyszerűbb és leggyorsabb kijárat a "jobbra kis ívben" kihajtás, amikor az ember csaknem bármi áron menekülni akar a krízisből. A beszélgetésből kiderül, hogy a "jobbra kis ívben" általában a legösztönösebb, többnyire a felmenőinktől hozott mintákra alapuló reakció. Nagy kérdés, az ember képes-e felülírni az örökölt és rögzült reflexeit, ahogyan csaknem automatikusan reagál egy-egy krízisre?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">No meg aztán előkerült a diskurzusban az is, hogy a <i>hit </i>nemcsak erőforrás lehet egy keresztény számára a kríziskezelésben, de adott esetben inkább <i>a probléma része </i>is. Mert mi van akkor, ha maga a hit okozza a krízist vagy a krízis a hittel kapcsolatos? Ezzel a témával magam is foglalkoztam korábban, mégse éreztem volna kereknek a beszélgetést, ha kimarad.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egyszóval ilyesmik kapcsán toltuk most össze a széket Révész Szilvivel, szerintem érdemes egyszer megnézni, átgondolni, megrágni. A műsor megtekinthető itt:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="358" src="https://www.youtube.com/embed/ied89ps52hE" width="527" youtube-src-id="ied89ps52hE"></iframe></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-77054655489719192712024-01-24T17:13:00.004+01:002024-01-24T17:17:36.520+01:00Isten szeret, de gyűlöl?<p style="text-align: justify;"><i>Olvasom az evangelikál csoport <a href="https://www.evangelikalcsoport.hu/2024/01/19/isten-szereti-a-bunost-de-gyuloli-a-bunt/" target="_blank">legfrissebb írását Bagoly Gyula tollából</a>, és azon kapom magam, hogy néha felszisszenek: biztosan igaza van a szerzőnek? Bagoly Gyula arról ír, hogy Isten nemcsak a bűnt ítéli el, hanem a bűnöst is képes utálni - ilyesmivel már én is foglalkoztam <a href="https://megmondoka.blogspot.com/2020/10/isten-utalja-bunosoket.html" target="_blank">itt a blogban</a> - szemben az elterjedt közhellyel, miszerint Isten utálja a bűnt, de szereti a bűnöst. Kényes mondatok vannak ebben a cikkben, mégis fontos jelenségre mutat rá, amivel érdemes foglalkozni.</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIB7ehQ_llsLrLXydf17dFPDsfkc3KYZVnDf5iIjY6Ctqe3VUyGh0ivMGZILZtEU67uQKg7iLtZir01Bu-Ca4kvkBwV8tatdoTP_fqFLQy7oFQiTvpiIjNloH7ua0TGCocldMBBdEjnCYKQGXNgqCKLUqun4oZxhjvYKvkcGhX6rHPuGXPFAQ0P3ZBl78T/s534/IgazsagSzeretet.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="248" data-original-width="534" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIB7ehQ_llsLrLXydf17dFPDsfkc3KYZVnDf5iIjY6Ctqe3VUyGh0ivMGZILZtEU67uQKg7iLtZir01Bu-Ca4kvkBwV8tatdoTP_fqFLQy7oFQiTvpiIjNloH7ua0TGCocldMBBdEjnCYKQGXNgqCKLUqun4oZxhjvYKvkcGhX6rHPuGXPFAQ0P3ZBl78T/s320/IgazsagSzeretet.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Kezdjük kicsit messziről! Az egyik bölcseleti-dogmatikai okoskodás Isten személyével kapcsolatban azt a gondolatot fejtegeti, hogy tulajdonképpen Isten a maga lényében <i>egyszerű</i>. Legyünk őszinték, ezt a kijelentést könnyű félreérteni, ahogy általában félre is szokták. Nem arról van szó, hogy Isten olyan, mint a százas szög, vagyis könnyen felfogható, néhány mondatban összefoglalható, hiszen egy végtelen lény eleve nem lehet ilyen. Isten egyszerűsége azt jelenti, hogy Isten nem állhat "alkotórészekből", nem olyan, mint például egy autó vagy akár egy emberi test, ami különféle elemek összehangolt működéséből felépít egy komplex rendszert. </div><p></p><p style="text-align: justify;">Miért számít ez? Elsőre pusztán sima agymenésnek tűnik, pedig teológiai értelemben van benne egy fontos gondolat. Az a tapasztalatunk ugyanis, hogy ha valami alkotórészekből áll, óhatatlanul előkerül, hogy az egyes részek közötti hierarchikus különbségek lesznek. Például egy autóban a motor <i>sokkal fontosabb </i>alkatrész, mint a rádió. Az akkumulátor fontossági sorrendben megelőzi a könyöktámaszt, kerekek nélkül az autó használhatatlan, míg ha elromlik a kesztyűtartó zárja, abból nem lesz semmi tragédia. Hasonló módon a testemben az agyam is fontosabb szerepet lát el, mint a bal kezem mutatóujjának körme. A szívem fontosabb testrész számomra, mint a szemöldököm. Persze nem akarom lenyírni a szemöldököm sem, de szív nélkül viszont létben maradni sem tudnék. Tehát, ahol egy rendszer nem egyszerű, hanem komplex és különféle elemekből áll, ott máris hierarchia épül fel az elemek fontosságából. Isten kapcsán ezért feltételezik a bölcseleti okosságban, hogy Isten <i>tulajdonságait </i>tekintve nem összetett és "sok darabból" álló, hanem egyszerű: nem mondhatjuk, hogy igazsága fontosabb a szereteténél, hogy jósága kijátszható és feljebb tehető a hierarchiában a következetességénél. Legalábbis: erről beszél a filozófiai eszmefuttatás.</p><p style="text-align: justify;">No, és akkor itt kezdődik amiről Bagoly Gyula már a cikke elején tök érdekesen ír, miszerint a finoman szólva paradox helyzet a következő: "A probléma itt az – és ez bizonytalanít el sokakat –, hogy Isten nem csak szereti a hitetlent, de gyűlöli is őt. Ez a kettősség pedig sokak fejében nem áll össze." Elárulom neki, ha így fogalmazzuk meg, ez az én fejemben is nehezen áll össze, mintha csak azt mondanám, miközben rajongok a mákostésztáért, közben utálom még a szagát is. </p><p style="text-align: justify;">Ugye arról van szó, hogy mivel abból indulunk ki, hogy Isten egyszerű, nem tehetjük az igazságérzetét a szeretete fölé, sem a szeretetét az igazságossága fölé. Valahogy a kettőt úgy kell egyeztetni egymással, hogy egyik se szenvedjen csorbát, és valószínűleg erre találták ki a fent már említett elcsépelt közhelyet, miszerint "Isten utálja a bűnt, de szereti a bűnöst". Szerintem teljesen jogosan hívja fel a figyelmet Bagoly Gyula arra, hogy ez a megoldásnak tűnő frázis hibás. A Szentírás több helyen bizony kerek perec arról beszél, hogy Isten képes a <i>bűnös embert magát megvetni</i>, sőt a föld is megnyílik alatta és kárhozatba jut - mármint nem a bűnei, hanem maga az ember. No és persze olvasunk olyat is Isten titokzatos kiválasztása kapcsán - még ha sokak szeme talán szívesen átugorja is ezt a mondatot -, miszerint "Jákobot szerettem, Ézsaut <i>gyűlöltem</i>" (Róm 9,13). Kemény szavak ezek, de ott vannak, láthatók, ízlelgethetők, értelmezhetők. Nem lehet tehát kijelenteni, hogy Isten a bűnösre nem képes haragudni, nem tudja elítélni, nem tud felé dühösen fordulni - csak a bűnei bosszantják. </p><p style="text-align: justify;">Esetleg azt mondhatja valaki, hogy amit Isten utál a bűnösben, az a bűnös <i>bűne</i> és nem magának a bűnös embernek a <i>személyisége</i>. Ez azonban megint nem kellően jó válasz. A bűnt nem lehet úgy lehántani, levenni, leszedni az ember személyiségéről, mint ahogy egy kabátot a fogasra dobunk. Ez is megmutatja azt, hogy a bűn nem pusztán egy teológiai téma a biblikus látásmódban, az eredendő bűn pedig nem csupán annyit jelent, hogy természetünknek valahol része a rosszra való fogékonyság és elhajlás - hanem azt is, hogy <i>rétegesen belénk van ivódva </i>a görbeség. Egyszerűbben: az ember bűnössége az identitását meghatározó elem, amitől a saját erejéből képtelen szabadulni. Egy kabátot levehetsz magadról, de a bőrödből nem tudsz kibújni.</p><p style="text-align: justify;">Nincs mese tehát, Istennek egyszerre kell szeretni és gyűlölni, mégpedig magát az embert. Egy dolgot illetően azonban nem vagyok biztos, ami akkor merül fel bennem, ha a fenti eszmefuttatásban említett bölcseleti okoskodást kikapcsolom, félreteszem Isten egyszerűségéről. Mi van, ha Isten mégsem egyszerű? Mi van, ha a tulajdonságait bár nem akarjuk kijátszani egymással szemben, de igenis priorizálhatók?</p><p style="text-align: justify;">Konkrétabb leszek: elképzelhetetlen, hogy bár nem akarjuk <i>szembeállítani </i>egymással Isten szeretetét és igazságosságát, mégis előbbi <i>fontosabb</i> Isten számára mint utóbbi? Tudom, ez most keményen hangzik és szinte már hallom is a (dogmatikus) válaszokat. Csak azt kérem, legalább ideiglenesen gondoljuk ezt végig! Még egyszer, mielőtt valaki elkezdené félremagyarázni a szavaimat: <b>nem </b>arról beszélek, hogy Isten igazsága nem fontos! Azt vetem fel, hogy Isten igazsága nagyon fontos, de szeretete talán még fontosabb: hogy szeretete határozza meg, <i>hogyan </i>gyakorolja igazságosságát - és nem fordítva. Talán tévedek ebben - beszéljük meg! De valamiért mintha mégis utalna erre itt-ott a szöveg, például amikor Isten lényegi, esszenciális, belső szubsztanciájaként a szeretetet jelöli meg, és persze a locus classicus vers szerint is a "legnagyobb a szeretet". Hovatovább az összes parancsolat is a szeretet köré épül, ebben foglalható össze legjobban. (Mondanom sem kell, szeretet alatt nem az igazságot kizáró, hanem azt tartalmazó jelenséget értek - és nem egy szentimentálisan csöpögő érzelemhullámot.)</p><p style="text-align: justify;">Ha ez a gondolatkísérletem igaz, akkor én szívem szerint úgy fogalmaznék: Isten <i>alapvetően </i>szeretettel fordul a bűnös felé, de <i>képes akár </i>haragudni is rá - miközben a bűnös bűnei felé sehogyan sem fordulhat semmiféle szeretettel. Nos, hogy ízlik mindez?</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-73919166996254155622024-01-20T13:59:00.017+01:002024-01-20T14:09:46.134+01:00Muszlimból ateista, ateistából keresztény - Hirsi két nagy lépése<p style="text-align: justify;"><i>Kis fáziskéséssel reagálok ugyan, de nem szerettem volna "lemaradni a vonatról": az ateizmus egyik ismert arca, a szomáliai származású ex-muzulmán Ayaan Hirsi Ali most keresztény lett. Ha az ideológiai pályáját áttekintjük, nem semmi utat tett meg a hölgy. Először saját iszlám vallásából lépett ki és tette a lábát a meggyőződéses ateizmus talajára, onnan elrugaszkodva pedig most a kereszténységre tért át.</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9bEix19wsdeExd3ALqfziVfswDpQGgr1iXfjVhJ980_XXk0N1Hr-ccxQtgawC7A2Ji5F1r4J9QiTL9z-rMCtDZwT8O3JUshXZvLAAVDTG5mYHMRA8596EFMmZQ7_SzRmVRc1b0y4s6u11hKdp-IV8SaQ0wykVLGTqunYFRz4VZ9IRMY-XCWjFX6DXNDpN/s350/AyaanHA.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="348" data-original-width="350" height="318" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9bEix19wsdeExd3ALqfziVfswDpQGgr1iXfjVhJ980_XXk0N1Hr-ccxQtgawC7A2Ji5F1r4J9QiTL9z-rMCtDZwT8O3JUshXZvLAAVDTG5mYHMRA8596EFMmZQ7_SzRmVRc1b0y4s6u11hKdp-IV8SaQ0wykVLGTqunYFRz4VZ9IRMY-XCWjFX6DXNDpN/s320/AyaanHA.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Talán elegendő lenne most annyit írnom, hogy tessenek elolvasni ezt a <a href="https://orszagut.com/kozelet/miert-lett-ayaan-hirsi-ali-kereszteny-5369" target="_blank">kimerítő hosszúságú cikket</a>, amely Ayaan Hirsi Ali útját meglehetős részletességgel ecseteli. A cikk tényleg olvasmányos, de mégsem <i>eléggé mély</i> azoknak, akik ezt a dupla váltást kívánják megérteni. A szóban forgó hölgy életútja ugyanis ennél sokkal szövevényesebb és a korábbi részletek bővebb megismerése adja meg mostani életváltásának is a súlyát. </div><p></p><p style="text-align: justify;">Az iszlámból való kitéréséről Hirsi Ali egyébként már könyvet is írt, amely magyarul "A hitetlen" címmel jelent meg. Ebben igen részletesen beszél arról mit is jelent a muzulmán hit, milyen gyermekkori háttérből származik, hogyan mozgolódott a nyugati kultúra miliőjében - és persze arról is beszél, hogyan vált ateistává, valamint saját édesapja milyen durva reakciókkal válaszolt erre a tényre. Természetesen képtelen vagyok egy egész könyvet ide leírni - maradjunk röviden abban, hogy igen hosszas vívódás, a Korán kutatása, nyilvános viták és számos közéleti tapasztalat után Hirsi kezébe egy ateista kiáltvány került. A könyvet elolvasva elcsodálkozott a szerző tiszta gondolatain, és ahogy ő fogalmaz:</p><blockquote><p style="text-align: justify;">"Még négyet sem lapoztam, már tudtam a választ. Már évekkel ezelőtt elhagytam Istent. Ateista lettem. Senkivel nem tudtam megbeszélni. Egyik este belenéztem a görög szállodában a tükörbe, és hangosan kimondtam: - Nem hiszek Istenben! - Lassan, gondosan artikulálva mondtam ki Szomáliaiul. Megkönnyebbültem. Jó érzés volt. Nem volt fájdalom, csak igazi megvilágosodás. (...) A vállam fölött figyelő angyalok, a házasságon kívüli nemi élet, az alkalmankénti alkoholfogyasztás és a vallási kötelezettségek elmulasztása miatti bűntudat - minden elillant."</p></blockquote><p style="text-align: justify;">A doktori disszertációm témája miatt egyszer kutattam kicsikét a <i>kitérésfolyamat </i>lépéseit - nem esik nehezemre Hirsi szavaiban felfedezni az őszinteséget. Szerintem ő tényleg kitért az iszlámból. És nemcsak arról van szó, hogy nem-muzulmán lett, hanem bizalommal fordult az ateista tanok és eszmék felé, amiket magáévá tett. Ezt csak azért írom, mert a könyvét olvasva világos, hogy szó sincsen arról, miszerint vallási értelemben valamiféle "közömbös döntésre" jutott volna - nem, meggyőződéses ateistává vált. Nem ideológiamentes életet élt, és nem is csak passzívat, ami a vallásokhoz való viszonyulását illeti, hanem kifejezetten ateistát.</p><p style="text-align: justify;">Most pedig Hirsi tett egy második nagy lépést is, és keresztény lett. Míg az ateizmus szabadulást jelentett számára az iszlámból, a kereszténység valamiféle értelemben szabadulást jelentett neki az ateizmusból. De miért és hogyan? Bevallom, ez nekem nem teljesen világos, de az egyik ok mintha az lenne, hogy megértett valamit a nyugati világ működéséről, amit én a magam részéről korrektnek és bölcsnek tartok. Ez a fent említett cikkből is kiderül: Hirsi szerint a nyugati civilizációt három erőhatás szorongatja jelenleg:</p><p style="text-align: justify;"><b>1)</b> A nagyhatalmi autoritarizmus és expanziós törekvés - amit például Putyin esetében látunk.<br /><b>2)</b> A globális iszlamizmus fokozódó jelenléte a nyugati típusú társadalmakban.<br /><b>3)</b> A woke-ideológia térnyerése és erősödése.</p><p style="text-align: justify;">Ezeket az egyenként is borzasztó erős kihívásokat viszont a szekularizmus nem tudja igazán kezelni. A zsidó-keresztény múltban rejlő potencialitás, azaz a keresztény hit olyasféle élettudatot és értelmet ad a létezésünknek, ami sokkal inkább felvértez a szembenézéssel, mintsem a kiüresítő és céltalanná tevő szekuláris trendek. Sőt, még a szekuláris jellegű szabadság is valahol a <i>kereszténységben gyökerezik. </i>(Erről egyébként már én is írtam <a href="https://megmondoka.blogspot.com/2018/10/az-allam-es-egyhaz-szetvalasztasa.html" target="_blank">itt a blogban</a> korábban.)</p><p style="text-align: justify;">Bevallom őszintén bár ezt a választ elgondolkodtatónak tartom (és nem is rossznak), de mégis kevésnek. Az emberek nem szoktak "világnézetet váltani" - esetünkben <i>megtérni </i>- csak<i> </i>azért, mert végiggondolják saját civilizációjuk működési anomáliáit. Persze Hirsi-nek is van személyesebb indoka. Mégpedig az, hogy a spiritualitás nélküli élet bár lehet menedék az iszlám elől, mégis önpusztító hosszú távon. Szellemi-lélektani válaszok hiányában arra a primitív kérdésre sem lehet igazán jó és megelégítő választ adni, hogy mi az élet (objektív) értelme. Márpedig - magyarázzuk akárhogyan -, erre a belátásra mindannyian tipikusan sóvárgunk. Ha azt se tudjuk, hogy <i>van-e </i>értelme a létnek és személyesen <i>nekünk </i>ez mit jelent, akkor beteljesedés nélkülinek éljük meg magunkat, vagyis boldogtalanok, üresek, kielégületlenek leszünk. Az viszont jó kérdés - és ez nem világos számomra - miért pont a keresztény választ érezte Hirsi megfelelőnek. Talán később beszélni fog erről.</p><p style="text-align: justify;">Miden hiányérzet ellenére szerintem egy intelligens hölgy intelligens úttalálását láthatjuk. A kihívás egyszerre érinti a nyugati civilizációt és egyszerre nagyon személyes jellegű is. Ezért a keresztény válasz miközben társadalmi léptékben is formálja a nyugat arcát, mégis az egyén belső ügye marad. Remélem Ayaan Hirsi Ali fog még írni könyvet, ahol mindkét szálat továbbgondolja és részletezi - azaz a kérdésnek mind a társadalmi, mind a személyes oldalát jobban megvilágítja. Én vevő vagyok rá.</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-68749412796921226482024-01-17T11:28:00.011+01:002024-01-17T11:42:49.686+01:00Megújulhat a katolikus egyház?<p style="text-align: justify;"><i>Ha már a Fiducia Supplicans szóba került és egyszer már <a href="https://megmondoka.blogspot.com/2023/07/az-abszolut-semmi.html" target="_blank">korábban tettem említést</a> arról a mozgolódási jelenségről, ami mostanság zajlik a katolikus egyházon belül, gondoltam megfogalmazom az egyszerű kérdést: vajon tényleg megújulhat a katolikus egyház? Lehetséges volna, hogy egy alapvetően monolit változatlanságra orientálódott felekezet, ami sokszáz éves teológiai konstrukciók bázisán nyugszik, nyitottabbá és jó értelemben progresszívabbá legyen? Egyáltalán milyen értelemben akar megváltozni a katolicizmus?</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCcQdZrxRPeC76W6uRhdzW154VXUIH3og9nr0CfuSg9_u9kMNuPF_H8bM_PXyepdGspIqEZfNIdzs6mOFxujjZazuysSKBl2qEzktwdzQZDIBTmiYJK9pA12xamIsu_fytEfg8Dhod07tnij_6QVtOLKO1JA1qBOmbuwC2HhyphenhyphenOmxKoZbVVu5TUyCpNwWaZ/s768/FeriTechnoi.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="624" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCcQdZrxRPeC76W6uRhdzW154VXUIH3og9nr0CfuSg9_u9kMNuPF_H8bM_PXyepdGspIqEZfNIdzs6mOFxujjZazuysSKBl2qEzktwdzQZDIBTmiYJK9pA12xamIsu_fytEfg8Dhod07tnij_6QVtOLKO1JA1qBOmbuwC2HhyphenhyphenOmxKoZbVVu5TUyCpNwWaZ/s320/FeriTechnoi.png" width="260" /></a></div><div style="text-align: justify;">Tudom, szemétnek és gyilkosnak tűnik ez a kép itt baloldalt, pedig nem gúnyolódás miatt tettem ide a mesterséges intelligencia mintegy tizenkét másodperc alatt generált Ferenc pápás alkotását, hanem mert sokan talán valami ehhez hasonlóra számítanak és várnak a katolikus egyház kapcsán. Hogy legyen fiatalosabb, legyen "dögös", kortárs, mai, trendibb, megszólítóbb. És Ferenc pápában látnak ehhez valamiféle kulcsot. Nem mondom, hogy ebben nincs semmi igazság, de azért vegyük észre az alaphelyzetet: a pápa egy olyan egyház csúcsán áll, ami felette is roppant tekintély. Ha akarna sem tudna nagyot fordítani a kormánykeréken - ehhez túl nagy a hajó, túl monumentális a szerkezet, amit irányítania szükséges.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Sokszor, talán túl sokszor is mondogatják a katolikus egyházra, hogy egy globális, nagy, nehezen mozdítható, változásra képtelen rendszer - ráadásul egy folytonos változásra fogékony társadalmi térben. Tudomásom szerint a reneszánsz kor óta a pápák koronázási esküje deklarálja is a feladatot, miszerint a pápa kifejezett dolga, hogy <i>semmit se változtasson a ráhagyott tradíciókon</i>, hanem minden erejével ezek megőrzésére törekedjen. Tudunk persze arról, hogy a dogmatikai kérdések élénk diszkussziókat képesek kiváltani a katolikus egyházon belül, mitöbb <i>Karl Rahner</i> szerint a dogmák "előrefelé nyitottak" - vagyis bár a korábban lefektetett alapokhoz nem ildomos hozzányúlni, de az egyes hittételek bővítésére, kontextualizálására, értelmezésére valamiféle lehetőség mégiscsak adódik. Egy hasonlattal élve azt is mondhatnánk, hogy a változás nem a katolikus egyház <i>dogmáiban</i> van (azok alapvetően nem változnak), hanem abban - ahogy Szász Péter fogalmaz -, hogy a katolikus hagyomány "mindig új gyümölcsöket érlel". Mármint nem új fajtákat, hanem méretben és szépségében újakat. Vagyis egyszerűbben kifejezve, az egyház fokozatosan érti meg az isteni kinyilatkoztatás tartalmát, ebben a megértési folyamatban fejlődik és halad előre, miközben a dogmatika tartalmát nem bolygathatja meg. <i>Roma locuta, causa finita</i>.</p><p style="text-align: justify;">De akkor min akarnak változtatni tulajdonképpen?</p><p style="text-align: justify;">A katolikus hit három alappilléren nyugszik: a Szentíráson, a Szenthagyományon és a pápai kinyilatkoztatásokon. Ezt a három tekintélyforrást persze úgy kell alkalmazniuk a katolikusoknak, hogy az egyik ne mondjon ellent a másik kettőnek. Olyan elvileg nem lehetséges, hogy a pápa teljesen más mond, mint a Szentírás, vagy éppen a Szenthagyomány eddigi megállapításai sem kerülhetnek szembe a pápa ex-cathedra kijelentéseivel. Utóbbi azt jelenti, amikor a pápa hit és erkölcs dolgában "Péter székében" ülve kihirdet valamit a Szentlélek hatása alatt - az ilyen pápai nyilatkozatokat tartják tévedhetetlennek és <i>reformálhatatlannak</i>. Itt tehát megint azt látjuk, mint az előbb: a dogmatikán ugye (elvileg legalábbis) nem lehet és nem szabad változtatni, a fajsúlyos pápai kijelentéseken ugyancsak nem, a Szenthagyomány meg szent a maga módján, ami ezekkel összhangban kell legyen és mértékadó forrás hit dolgaiban egy katolikus hívőnek.</p><p style="text-align: justify;">Nem akarom végteleníteni az okoskodást, amire itt és most gondolok, hogy nem feltétlenül világos, ezek fényében milyen értelemben akar most megújulni a katolikus egyház? Létezhet olyan, hogy "modern katolikus hit"? Mit jelent ez pontosan? </p><p style="text-align: justify;">Azt biztosan mondhatjuk, hogy az egyház a kommunikációját hozzáigazíthatja a mai trendekhez, és ez persze fontos dolog, de gyanítom, nem a kommunikáció ügyetlensége teszi népszerűtlenné manapság a katolicizmust. A helyzet tehát röviden szólva az, hogy amin a katolikus egyház változtathat, azon a területen nem annyira várnak el az emberek tőlük változtatást - amely területen pedig elvárják, ott a katolikus egyház nem változtathat. Kivételt képezhetnek esetleg az <i>egyházjogi </i>területet érintő kérdések és az egyházszervezetre vonatkozó belső szabályozások. Talán a papi pálya népszerűsítéséhez hozzájárulhat, ha a cölibátus kötelezettségét feloldják (mondjuk megnézném azoknak az idősödő atyáknak az arcát, akik esetleg azzal szembesülnek, hogy a katolikus papi pálya mostantól nem feltételezi a nőtlenséget, ők pedig ennek kényszere alatt töltötték el szolgálati idejüket...), illetve valóban fontos egyházszerkezeti váltás lehet ha a hölgyek is felelős szerephez juthatnak.</p><p style="text-align: justify;">De a tömegméretekben ható változtatások nyilvánvalóan a tartalmi, tanbeli, dogmatika újragondolás irányába mutatnának, erre pedig szerintem nem mutatkozik túl sok mozgástér. Valószínűnek tartom, hogy a katolikusok is érzik ezt a szorítást. Tudják milyen területeken várnak el tőlük változtatásokat, és sokat kínlódhatnak azon, hogyan változzanak meg belülről úgy, hogy közben azért olyan nagyon mégse változzanak meg. Én nem vagyok katolikus, legyinthetnék erre egy nagyot, hogy protestánsként nekem tökmindegy mi zajlik most éppen a római egyházban, azonban úgy vélem, ez nem volna értelmes részemről. Egyrészt azért, mert a katolikus egyház társadalmi befolyása még mindig hatalmas és az egész nyugati civilizáció arcát formáló, másrészt azért, mert mégiscsak vannak közös pontjaink és amin ők most átmennek, ahhoz hasonlón a többi felekezet is átmegy. Érdemes tehát figyelni arra, mi történik Rómában.</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-81249782712538384252024-01-14T12:34:00.006+01:002024-01-14T12:43:19.277+01:00Tiszta beszéd - néhány hangos gondolat a Fiducia Supplicansról<p style="text-align: justify;"><i>Most már jó ideje lehet arról olvasni és hallani, hogy a katolikus egyház feltűrte az ingujját és nekifogott egy alapos, belső megújítás előkészítésének. Míg a reformációnak köszönhetően létrejött a Tridenti Zsinat (ami a protestantizmus előretörését is gátolni akarta, ugyanakkor mégis valamiféle szembenézést jelentett a katolicizmus számára), most meg mintha a szekuláris világ elvárásaira válaszul történne a mozgolódás. A Fiducia Supplicans elnevezésű dokumentum máris nagy felbolydulást keltett, mondván a pápa nyilatkozatba adta, hogy meg kell áldani a melegeket...</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJIvxQfVTHbH3UAIUcxOD_YS5SBiZr9ntO8s7EYMGvv3eyE1UG6fjXUHdCexIJy0y48m7pvjYTIYYyOmmyaKTiZGToOBl9ACjuRqXPGfzYBrcBwakVNEtbH1smHBexuKflCa8ueNMtqpSouvuFVevSrnU6Pz-opZXsAFKf80plTd_YOI2NVH-onICrxLrT/s300/FiduciaSupplicans.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="275" data-original-width="300" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJIvxQfVTHbH3UAIUcxOD_YS5SBiZr9ntO8s7EYMGvv3eyE1UG6fjXUHdCexIJy0y48m7pvjYTIYYyOmmyaKTiZGToOBl9ACjuRqXPGfzYBrcBwakVNEtbH1smHBexuKflCa8ueNMtqpSouvuFVevSrnU6Pz-opZXsAFKf80plTd_YOI2NVH-onICrxLrT/s1600/FiduciaSupplicans.jpg" width="300" /></a></div><div style="text-align: justify;">Bolyki Laci egyik könyvében elmesél egy sztorit, miszerint megtörtént egy gyülekezetben, hogy a harmóniumot az egyik sarokból át szerették volna tenni a másik sarokba. Meg is történt az ominózus hangszer mozgatása, csakhogy a közösség konzervatívabb tagjai ezt nem nézték jó szemmel, úgyhogy végül a harmóniumot vissza kellett vinni az eredeti sarokba. Persze többször is próbálkoztak újra meg újra átcipelni, de végül mindig az eredeti helyére került. A "harmónium-ügy" aztán olyan hullámokat vetett, hogy a lelkipásztornak többek között ezért is kellett otthagynia a gyülekezetét. Évekkel később aztán - amikor a hullámok elcsitultak - az új lelkész meghívta a régi lelkészt szolgálni, aki el is ment, hogy vendégeskedjen egykori közösségében. És mi látott? A harmónium az új helyén állt! Csodálkozva fordult oda az új lelkészhez és megkérdezte:</div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;">- Hogy tudtad ezt elérni? Nekem évek alatt sem sikerült!</div><div style="text-align: justify;">- Nagyon egyszerűen: minden vasárnap tíz centivel balra elmozgattuk a harmóniumot.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Azért írtam le ezt a tanulságos kis történetet, mert jól szemlélteti az alapigazságot, hogy a tömegeket felbolydító változtatásokat csak apró lépéseken keresztül lehet igazán átvinni. A <i>Fiducia Supplicans </i>dokumentumról azonban sokaknak az a benyomásuk támadt, hogy az nem egyszerűen "újabb tíz centi balra", hanem méteres ugrás az előzményekhez képest. Egyébként engem meglep, hogy a katolikus egyházban most zajló változásokban milyen erős a szexualitáshoz kapcsolható vonal: nemcsak a melegek valamiféle megáldásáról van szó, hanem a papi cölibátus eltörlésének lehetőségéről is, ami meglehetősen drasztikus változás lenne az egyházban. </p><p style="text-align: justify;">A lényegi kérdés azonban, hogy tulajdonképpen mit akart most közölni a katolikus egyház? Kicsit megfordítom a saját kérdésemet az alábbi kijelentésben: szerintem nem biztos, hogy azt közölte, amit akart. A Fiducia Supplicans <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-hittani-dikaszterium-sajtokozlemenye-fiducia-supplicans-fogadtatasarol" target="_blank">fogadtatását magyarázó egyik írásban</a> Víctor Manuel Fernández bíboros prefektus és Armando Matteo érsek titkár megpróbálják világossá tenni, mit is jelent tulajdonképpen az, hogy "a katolikus egyház mostantól megáldja a melegeket". Magyarázatuk szerint nem azt, hogy a homoszexualitást mostantól elfogadja a katolikus egyház és párkapcsolatukat - akárcsak egy házasságot - legitimnek és áldottnak ismeri el, vagy szentesítené az életvitelüket. Írnak egy szemléletes példát is, amit most jómagam is leírok ide, ha nem akarod végigolvasni az előbb belinkelt terjedelmes cikket.</p><p style="text-align: justify;">Tegyük fel, hogy két elvált személy egy új élettársi kapcsolatban azt mondja egy katolikus papnak: "Kérjük szépen, adja ránk áldását, nem találunk munkát, ő nagyon beteg, nincs otthonunk, nagyon nehézkessé vált az életünk, segítsen az Isten!" Ebben az esetben a pap egy ilyesféle áldást mondhat rájuk: "<i>Uram, tekints ezekre a gyermekeidre, adj nekik egészséget, munkát, békét és egymás segítését! Szabadítsd meg őket mindattól, ami ellentmond a te evangéliumodnak, és engedd, hogy akaratod szerint éljenek. Ámen!</i>" - végül a kereszt jelét mutatja. Vajon van értelme megtagadni egy ilyesféle áldást ezektől az emberektől?</p><p style="text-align: justify;">A nem házasságban élők párkapcsolatára azonban a katolikus egyház továbbra sem kíván papi áldást mondani, különösen nem olyan szakrális helyen, mint egy templom oltára előtt, és különösen nem liturgikus keretek között.</p><p style="text-align: justify;">Röviden tehát ez a helyzet. Bevallom őszintén, nem olvastam el és nem is szeretném (idő hiányában) az összes témába vágó cikket, elemzést, reakciót ebben az ügyben. Ha tényleg a fenti írásban megfogalmazotthoz hasonló áldásról van szó, azt én nem tartom olyan eget rengető tragédiának - legalábbis nem látom benne azt, hogy a pápa és a katolikus egyház ezzel a nyilatkozattal el kívánta volna törölni a kereszténység kétezer éves hagyományát.</p><p style="text-align: justify;">Viszont. Bárhogyan is értékeljük a történéseket, a "harmónium" megint arrébb került valahány centivel. A katolikus egyház valláspolitikájának irányát azért nem nehéz felismerni a Fiducia Supplicansban. Világegyházként nem maradhatnak csendben, brutális paphiánnyal és népszerűség vesztéssel küzdenek, tehát nehéz helyzetük egyszerűen kikényszeríti belőlük, hogy komoly változtatásokat hajtsanak végre a saját köreiken belül. Nem vagyok katolikus, mégis el tudom képzelni mit élhetnek át most belül: miközben a pápáknak deklarált feladata, hogy az egyház hagyományát megőrizzék és továbbadják (ha jól tudom erre felesküdnek szolgálatuk megkezdésekor), a társadalmi valóság állandó szorítása arra ösztökéli őket, hogy változtassanak és mozduljanak el egy progresszívabb irányba. Bárhogyan is nézzük, ez két ellentétes erő ütközése, aminek nem lehet egyszerre megfelelni. Előbb-utóbb muszáj lesz dönteni az ügyben.</p><p style="text-align: justify;">És számomra itt jön az, amit a leginkább problémásnak látok ebben az egészben. Remekül fejtette ki az egész dolog természetét Nagy Gergő <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Khc9qlZoDE4" target="_blank">ebben a műsorban</a> Horváth Oszkárral beszélgetve: a botrány nem is maga a "melegek megáldása" (persze hívőként az is), hanem a hezitálás. Az egyenesség hiánya. Szerintem három opció létezik. Mondja ki a katolikus egyház, hogy mostantól elfogadja a homoszexualitást, hivatalosan megáldja a meleg párokat, felszentel meleg papokat - vagy mondja ki ennek az ellenkezőjét. Ezek világos és érthető állásfoglalások lennének. Végül az is egy opció, hogy kijelentik: az egyház sem most, sem a jövőben nem fog döntést hozni ebben a kérdésben, ezért felhatalmazza saját papjait, hogy saját hatáskörben döntsenek erről. Most azonban leginkább egy "se veled, se nélküled" állapotot látunk, illetve talán inkább azt, hogy mindig picikét balra csúszik az a bizonyos harmónium, vagyis kis lépésekben, de egyre jobban nyílik az ajtó - amit sokféleképpen magyarázható, kellően elbonyolított, inkább csak az attitűdök szintjén érzékelhető nyilatkozatok szegélyeznek.</p><p style="text-align: justify;">Ez tényleg a megújulás útja akar lenni? Valóban a "harmóniumtologatás" volna a reformkatolikusság retorikája? Komolyan úgy vélik, működhet az ilyesmi? A tiszta beszéd hiánya szerintem nagyobb zavart és elpártolást fog okozni a katolicizmusban, mintha kerek perec megfogalmazták volna valójában mit óhajtanak. Elvégre kinek van kedve csatlakozni egy olyan társasághoz, ahol bizonytalanság és sejtetés határozza meg a kommunikációt? Miért találná vonzónak bárki is azt az egyházat, ahol nem lehet egészen biztosan tudni, hogyan álljon az ember éppen a (katolikus) hitet érintő kérdésekhez?</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com49tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-89993426368091034942024-01-10T11:32:00.001+01:002024-01-10T11:32:08.979+01:00Boldog új évet? Az meg mi?<div style="text-align: justify;"><i>Ha már az előző előtti bejegyzésben a giccsről volt szó, szeretnék bedobni egy közhelymondatot, amit év elején gyakran szokás mondogatni: "boldog új évet!". Persze én is mondom másoknak. Sőt, a legtöbb esetben tényleg kívánom is annak, akiknek mondom. A filozófus-vallástudós Tom Morris könyvét olvasva azonban megálltam egy levegővételnyi időre: mert ugyan mi a bánatot is jelent pontosan, hogy az új év legyen boldog?</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1cHnbdhjqubX_zMbWdm-rBZSJwSVAAp3c3QtbzVk_HVU2EGsUH-dKE7_39UcOreqyvTkioFIe7XlzE8TfvF4J7HAPkBhH2Qy7coIVS7uJ1J0g4voNRosYd_B8modRYUCfhyuDc_m1jevS_P8-8-RpjD9sSTjppbIsYsPBycm1zb6auxlYw-xwMHm1b1k5/s313/TomMorris.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="313" data-original-width="300" height="313" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1cHnbdhjqubX_zMbWdm-rBZSJwSVAAp3c3QtbzVk_HVU2EGsUH-dKE7_39UcOreqyvTkioFIe7XlzE8TfvF4J7HAPkBhH2Qy7coIVS7uJ1J0g4voNRosYd_B8modRYUCfhyuDc_m1jevS_P8-8-RpjD9sSTjppbIsYsPBycm1zb6auxlYw-xwMHm1b1k5/s1600/TomMorris.jpg" width="300" /></a></div>És egyáltalán: mitől vagyunk boldogok? Még őszintébb, ha személyesebben fogalmazok, vagyis konkrétan ÉN mitől vagyok boldog? Mi boldogítja az embert? Tudom, ez is szörnyen elcsépeltnek hangzik, giccskérdésnek, nyáladzásnak, pedig a filozófiában voltak olyanok, akik egyenesen az emberi lét középpontjába helyezték a boldogság megélését. Sőt, az <i>eüdaimonizmus </i>még az erkölcs közepébe is a boldogságot teszi, vagyis az számít jónak, ami boldoggá tesz vagy hozzásegít a boldogság élményének megéléséhez. Arisztotelész szerint minden ember mindenben ezt keresi, és csináljon bármit is, valójában csak boldog akar lenni. Ezeket a gondolatokat halljuk aztán vissza számtalan mesében, versben vagy amerikai giccsfilmben, ahol a szereplők saját boldogságuk hajszolását valamiféle ideális célként is kitűzik a fogyasztásban elmerül társadalom számára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nyilván már az ókorban felmerült a gondolat, hogy a boldogság maga nem csupán érzéki élvezet, hanem annál jóval többet hordozó kategória. Ugyancsak Arisztotelész szerint ha a boldogság csak az érzéki kielégülés ténye, az meglehetősen kevés: "ez a nézet megfelelő a legelésző marhának, de nem az emberi lényeknek." Nem rossz persze az érzéki élvezet, sőt szerintem nem lehet elképzelni igazán boldog életet ennek hiányában, csak a boldogság sokkal több ennél. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A bevezetőben említett <i>Tom Morris</i> (ld. fotón) kielemezte az összes nagy filozófus erről szóló meglátásait, vagyis arra volt kíváncsi, szerintük milyen összetételű is az emberi tapasztalatban a boldogság. Ennek alapján négy olyan alapvető aspektust talált, amelyek a sajátos céljaikkal együtt boldogsághoz segítik az emberi lényeket:</div><div style="text-align: justify;"><ul><li><b>intellektuális dimenzió, </b>melynek célja az igazság</li><li><b>esztétikai dimenzió</b>, mely a szépséget tartja szem előtt</li><li><b>morális dimenzió</b>, ahol cél a jóság megközelítése</li><li><b>spirituális dimenzió</b>, melynek végső célja az összhang érzetének megteremtése</li></ul></div><div style="text-align: justify;">Mondanom sem kell, számomra teológusként az utolsó most az, ami a legizgalmasabb, ami leginkább és elsősorban átfedésben áll a hitemmel. Tehát engedje meg a kedves olvasó, hogy feltegyem azt az egyszerű kérdést, a boldogság állapotának megragadásában konkrétan mit jelent a spirituális dimenzió megélése? Gyakorlatilag mit akarunk itt átélni, hogy úgy érezzük, boldogok vagyunk? Bevallom őszintén, ezen a ponton is tetszik Morris okfejtése, habár kissé esetlegesnek és hasraütés-szerűnek érzem azokat a tényezőket, amelyeket megemlít. Ugyanis a spirituális dimenzióban négyféle érzést meglétét emeli ki, melyek a következők:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>1.</b> Egyediség: ez azt jelenti, hogy minden ember igényli annak a benyomásnak a meglétét, hogy a személyiségét páratlannak és megismételhetetlennek vélje. Amikor az olyan ismert frázisokat szajkózzuk, mint az "ismerd meg önmagad!", tulajdonképpen azt mondjuk ezzel, hogy a <i>megkülönböztethetőségünk</i> okára vagyunk kíváncsiak. Éreztesd egy emberrel, hogy egyedi és ez máris hozzájárul a boldogságérzetéhez!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>2.</b> Egység: egy kereszténynek valószínűleg nem kell hosszasan ecsetelni, hogy minden normális embernek kell annak megélése, miszerint egységbe kerülhet valami önmagánál nagyobbal. Ez hívő szemmel lehet valami emelkedett entitás (logikusan Isten), de kissé "földhözragadtabb" verzióiban egy csoporttal, közösséggel, társadalmi ügyekkel kapcsolatban megsejtett egységesség érzés is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>3.</b> Hasznosság: eddigi kis életem során én kétszer voltam munkanélküli, és teljesen egyetértek Morris véleményével ezügyben, aki szerint a munkanélküliség sosem pusztán gazdasági probléma, hanem lelki tényező is. A haszonélvezetet is szeretjük megélni, de legalább ennyire kell nekünk annak átélése is, hogy hasznosnak véljük saját magunkat, amit a körülöttünk lévő társadalom visszaigazol.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>4.</b> Megértés: itt és most ez leginkább mély érzelmi megértést takar, amellyel hozzánk viszonyulnak, és amellyel mi magunk is fordulunk a világban elfoglalt helyünkhöz. Aki úgy érzi saját életpozícióját, hogy ott van, ahol a helye van a valóságban, és ezt mások is megerősítik számára, spirituális értelemben boldogabbá válik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nos, mondhatjuk ezek után, hogy Tom Morris leírta a négy "boldogságdimenzióját" annak, amit spirituális boldogságnak nevezünk? Nyilván nem. A boldogság ennél összetettebb fogalom, ráadásul itt most bele se mentem a kérdés bibliai-teológiai hátterébe, de ezzel együtt is szimpatikus számomra a fent bemutatott megközelítés. Most találomra csak a felsorolás második pontját emelném ki belőle: mert ez az, ami jelentősen megtépázott állapotban van manapság. Bár az emberek érezhetik magukat úgy, hogy valami náluk nagyobb dologhoz csatlakozva élik az életüket, ha ez nem Isten, hanem csak valamilyen társadalmi konstrukció - legyen az akár maga az egyház -, szerintem az nem fog igazán hozzájárulni valamiféle tartósabb boldogsághoz az életükben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ha most ezek után azt írom, hogy mindenkinek boldog új évet kívánok, akkor vajon ki mire fog gondolni pontosan? :-)</div>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-50862010522948453142024-01-06T08:45:00.010+01:002024-01-06T08:58:21.568+01:00Mária elsápadt<div style="text-align: justify;"><i>Két nap alatt háromszor jött velem szembe a másodszor is lefejezett dunavecsei Mária szobor ügye. A rongálás ténye láthatóan két tábornak nagyon fontos kérdés: a militáns Magyar Ateista Társaságnak és a Nemzeti Kereszténység elnevezésű formációnak. Márpedig ha két ilyen egylet összekerül, abból bizony év eleji pankráció következik. Úgyhogy csak tessék, csak tessék, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, van még hely az első sorokban!</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilUlparu_IKdn3gKjZE01WHLxj1i0EUWIFbehpl52R7GvLoYLY42zLO_DVCLwdnCWXoYHmyPKsB0ZOs_MevDQ52vQ6XAX4RABClu8NQKiQmS1ViipSEpVdO4uuIQk7k4aQVrCx29e6AIpxoQUUPyvG09uiMZ5KFj-CcvgNpPTg8un-D3PpRX2WEOPp4P3Q/s274/Mariaszobor.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="217" data-original-width="274" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilUlparu_IKdn3gKjZE01WHLxj1i0EUWIFbehpl52R7GvLoYLY42zLO_DVCLwdnCWXoYHmyPKsB0ZOs_MevDQ52vQ6XAX4RABClu8NQKiQmS1ViipSEpVdO4uuIQk7k4aQVrCx29e6AIpxoQUUPyvG09uiMZ5KFj-CcvgNpPTg8un-D3PpRX2WEOPp4P3Q/s1600/Mariaszobor.jpg" width="274" /></a></div>A dunavecsei Mária szobor egyszer már elszenvedte, hogy összetörik, de Bese Gergő atya a saját pénzén helyreállíttatta - hogy aztán most szilveszterkor ostoba, vandál, idiótának is szemrebbenés nélkül nevezhető véglények megint lezúzzák a fejét. Lehet, hogy komoly ideológiai szándék állt mögötte, vagy csupán valamiféle keresztényutálat, nem tudom, de mivel szilveszterről van szó, az is lehet hogy néhány (fél)részeg őrült csinálta az egészet, amúgy a buli kedvéért. Bármi is az igazság, az elkövetők bizony tyúkszemre léptek, mindjárt egyszerre kettőre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tető alá vagy inkább egy ringbe hoztak két ellentétes társaságot, akik ideológiájukban nagyon, de attitűdjeikben láthatóan kevésbé különböznek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az egyik a Magyar Ateista Társaság, akik jóízűen felhorkantak: "Miért provokálja egy agresszív kisebbség a többséget azzal, hogy vallási szimbólumokkal foglalják el a köztereket?". Ennyit sikerült kipréselniük magukból az ügy kapcsán. Szerintük egy Mária vagy bármilyen vallási tematikájú szobor felállítása Magyarországon kifejezetten agresszió és provokáció, valamint a közterek - úgy ahogy vannak - teljes <i>elfoglalása</i>. Ha valaki ismeri a Magyar Ateista Társaság hangvételét, ők azok akik hálát adnak Júdásnak a hosszú hétvégéért és haszontalannak nevezik a teológusokat. Előszeretettel fröccsennek rá mindenre, ami a kereszténységgel és a politikával egy tető alá hozható, cinikusan és csapkodva beszélnek, állandó támadásban élik meg magukat. Vezetőjük, <i>Waldmann Tamás</i> volt az, aki a "Lőjjétek le Orbánt" feliratú Facebook profiljában mosolygós fejjel tette ki azt a Diderot idézetet, miszerint az utolsó királyt az utolsó pap beleivel kellene megfojtani. Tulajdonképpen nekünk hívőknek hálásnak kellene lennünk a militáns ateisták tevékenységéért: a jobb érzésű emberek valószínűleg undorodva fordítják majd el a fejüket az ateizmustól, ami így egy stabil kisebbségi hobbi marad Magyarországon. Persze az új ateisták nem tegnap óta vannak jelen az ideológiai vásártéren. Legismertebb közülük az egyébként tudósként kiváló Richard Dawkins, aki például <a href="https://megmondoka.blogspot.com/2014/11/dawkins-antropologiaja.html" target="_blank">olyanokat is tud mondani</a>, miszerint "a magzatkorú gyermek kevésbé ember, mint egy felnőtt disznó". Igaz, utóbbi megjegyzésért Dawkins utólag "bocsánatot kért" - ám hogy miért írtam ezt idézőjelbe és mennyire volt komolyan vehető a bocsánatkérés, hát bizony az is megérne egy misét... (Később talán írok erről.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az új ateisták egyetlen értelmetlen kérdőmondata viszont valóságos cikkcunamit generált a nemzeti keresztény oldalon. Szilvay Gergely, Bayer Zsolt és a Magyar Nemzetben publikáló Pilhál Tamás felháborodva ragadtak tollat, hogy vehemens és nyers stílusban megvédjék a magyar kereszténységet. Mitagadás, az említett urak sem szűkölködnek a jelzőkben: az ateisták szerintük "idétlen, intoleráns gittegyletet" működtetnek, no és persze "gyáva, ostoba, fröccsöntött kis náci-kommunista senkik", akik valószínűleg a köztünk élő "fölbujtók" is egyben - itt járnak-kelnek a jámbor, hívő magyar emberek soraiban és következmények nélkül sértegethetik "magyar keresztények millióit", egyben becsmérelhetik hitüket és lelki vezetőiket. Mondanom sem kell, ezután még jönnek a megszokott színpadi kellékek, az unalomig ismert panelek a Nemzeti Kereszténység kelléktárából, amelyeket kérdéstől, témától, problémától függetlenül mindig elő lehet szedni. Vagyis következik a gyurcsányozás, a szemkilövetés, és még Iványi Gábor lehúzását is sikerült az írásokba valahogyan belegyömöszölni. Felejtsük most el az olyan mesefilmbe illő képtelenségeket, miszerint sokmillió magyar keresztény van az országban - egészen más lenne Magyarország ha ez halványan igaz volna -, meg hogy kinek milyen lelki vezetői hogyan sértődtek meg, akik valószínűleg nem is tudnak a Magyar Ateista Társaság létéről sem. A kormánypropagandisták egész reakciója olyan szinten abszurd, hogy az ember inkább nyúl a popcornos zacskóért, kedve támad hátradőlni és nézni a tökéletesen értelmetlen, de legalább verbalitásában sziporkázó cirkuszt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azért leírom megint, a biztonság kedvéért: a Mária szobor lefejezése minden koordináta-rendszerben bunkó és mocsok húzás. Alávaló tett, bűncselekmény, teljesen mindegy ki miben hisz. Akinek ezt meg kell magyarázni, az olyan szinten van, mint akik ezt a dolgot művelték. De a csinadratta, ami ebből kikerekedett, az nagyon tanulságos. Újfent megmutatja, hogy amikor <i>egy skála két végpontja egymásra reagál, akkor bizony egymáshoz nagyon hasonlóvá képes válni</i>. Van az a szint, ahol a dolgok közti különbségek apróra zsugorodnak, mert a nívótlanság és a fröcsögés közös nevezőre hoz egymással olyanokat is, akik egyébként máshogyan látják a világot. A sűrű porfelhőben ami kerekedik ilyenkor, már nem is mindig látni ki az ateista és ki a politikai értelemben keresztény - az egyszeri néző csak karok és lábak lendülését vizionálja magának, melyek utat keresnek a másik felé. Az ember szinte látja lelki szemei előtt Máriát - vagy inkább a Fiát - a mennyekben, ahogy arcát a saját kezébe temeti, és ha esetleg tényleg ezt teszi, bizony jól teszi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azt viszont keresztényként mondom, hogy nem a Mária-szobor lefejezése az, ami a hazai katolikusság húsbavágó problémája kellene most legyen. A népszámlálási adatok alapján a katolikus egyház "lefejezése" azok ügye, akik a lábukkal szavazva távol maradnak a templomoktól. Elnézve ennek a "vitának" a hangvételét, még az is lehet, hogy a számuk csak gyarapodni fog. Nos, a kérdés magját ők alkotják, ahogy a teljes papfogyatkozás is hasonló probléma a római egyházban. Meglehet, ha Mária ezt látja odafentről, nagyobb szomorúsággal tölti el, mintsem egy róla készült reprezentáció egyébként barbár elpusztítása.</div>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-6525938146812859382024-01-03T11:11:00.008+01:002024-01-03T12:07:50.241+01:00Végre vége az ünnepeknek! - avagy röviden a keresztény giccsről<p style="text-align: justify;"><i>Ketté lehet vágni a fenyőfát, leszedhetjük a díszeket, mehetünk futni, hogy ledolgozzuk a bejglit: vége van a karácsony elnevezésű vallási ünnepkörnek. Szerencsére - teszem hozzá, és nem azért, mert nem értem miről szól egy ünnep, hanem pont azért, mert értem. Meg azt is érteni vélem, miről nem kellene szóljon. Az olyan tömegkultúra-jelenségek, mint a Facebook vagy az Instagram, amelyeken fű-fa-virág bármit és bármikor megoszthat, sokat rombolnak a vallási ünnepek minden keresztény számára fontos tartalmi elemein. </i></p><p style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXh-nVMPhl6Cdx9J_y78AZwe5CZFMFf5vxfzwDyVVz1yRBWI3bNDWd29aUeyfH_dHApplHB_nz2lEYstRybc6OirKf7Gv2rQ0ycd6Gc8inurhxZG6Wpb_cPBMdO7eCSBkEe0IfZqSjBqjnCMisqeba4So3PwodfKQm7wEwZNfrW1OhXOvjK29Qa4_UmFn2/s403/Giccs.jpg" style="clear: left; display: inline; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="357" data-original-width="403" height="283" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXh-nVMPhl6Cdx9J_y78AZwe5CZFMFf5vxfzwDyVVz1yRBWI3bNDWd29aUeyfH_dHApplHB_nz2lEYstRybc6OirKf7Gv2rQ0ycd6Gc8inurhxZG6Wpb_cPBMdO7eCSBkEe0IfZqSjBqjnCMisqeba4So3PwodfKQm7wEwZNfrW1OhXOvjK29Qa4_UmFn2/s320/Giccs.jpg" width="320" /></a>Rendben van, elárulom, amúgy sem vagyok ünneplős fajta. Ennek ellenére bosszantó és elszomorító látnom hogyan válnak áldozatává számomra fontos, a hitemet érintő dolgok az esztétikai igénytelenség keresztények által terjesztett mocsarának. Ezt a cikket karácsony lezárulta után, az új esztendő megünneplését követően írom, de választhattam volna más ünnepkört is. Írhatnám húsvétkor, nagypénteken vagy a feltámadás vasárnapján, esetleg pünkösdkor is. Teljesen mindegy, mert a jelenség ugyanaz: az igénytelen giccsre szomjazás, a nívótlanság bálványszobrának magasba emelése. A vallási ünnepek a Szentírásban fontos mérföldkövek, mert valami páratlanra, valami magasztosra és megismételhetetlenre mutatnak. Olyan szentséges szingularitások, melyeknek egyenesen kozmikus szintű jelentésük van a keresztények számára. Elvégre maga Isten öltött testet egy kicsinyke fiúcska alakjában, aztán halt meg ésszel befogadhatatlan módon az ember bűnéért a kereszten. Végül pedig Isten Lelke új formában érkezett meg a világba, hogy állandó hatást fejtsen ki az üdvtörténet előrehaladásában, no meg személyesen a hívő ember belsejében. Mind a karácsony, mind a húsvét, mind a pünkösd felfoghatatlan és felmérhetetlen csoda, de akármennyire nem értjük ezeket, illő dolog megállni a mérföldkövüknél és leoldani a saruinkat.</p><p style="text-align: justify;">A vallási ünnepek mögötti tartalmak olyan kulcseseményei a keresztény narratíva egészének, amelyek részemről még akkor is óriási megbecsülést érdemelnek, ha nem vagyok az a tipikusan ünneplős típus - ahogy a bevezetőben már említettem. Szerintem csaknem a blaszfémiát súrolja, amikor mindezekből ízléstelen giccset faragunk. Márpedig a közösségi oldalak dinamikus és meghatározó jelenlétének köszönhetően most karácsonykor is nyakra-főre szembesültem vele, hogyan sorjáztak a borzalmas igénytelenséget árasztó, meleg nyállal leborított grafikák és végtelenül ostoba ábrázolások. Persze mondhatja erre bárki, hogy "<i>Sytka, most mit akadsz fenn ilyesmin - lapozz tovább!</i>". </p><p style="text-align: justify;">Hát nem, álljunk meg itt egy percre! Egyrészt: néha már az az ember érzése, hogy nincs hova tovább lapoznia, mert ugyanezek az esztétikai atombombák jönnek vele szembe, melyek a vallási ünnepek környékén egyenesen elárasztják és megtöltik a virtuális tereket. Másrészt (és ez a fontosabb), nem lehet mindenre állandó megoldás a továbblapozás - az élet egyszerűen nem úgy működik, hogy minden felett szimplán csak továbblapozunk, mert félünk attól, hogy megsértjük valakik érzékenységét. Nem lehet az a megoldás, hogy csendben szemléljük, ha valaki szarból várat épít és világító keresztet rak a tetejére, aztán ezt közszemlére teszi. Biztosan az a sértő, aki ezt utálja és elmondja - nem az a sértő, aki a terjesztésébe fog?</p><p style="text-align: justify;">Az "istengiccsnek" nevezhető butácska imaginációk sértők Istenre nézve, mert lealacsonyítják azokat a mély szimbólumokat és jelentéseket, melyek a hitben fontosak. Bár nem a kereszténység kapcsán, hanem a <i>giccs</i> fogalmának elemzésekor fogalmazta meg Komlós Aladár remek módon egy ősrégi cikkében a következőket:</p><p style="text-align: justify;"></p><blockquote>"...a giccs mindig igen érzelmes, sőt mindig a legszentebb érzéseket akarja közvetíteni; csak az a baj, hogy túlságosan könnyen juttat ezekhez az érzésekhez. Olcsón ad olyan dolgokat, amelyeket csak drágán volna szabad megszerezni; mert semmit sem érnek, ha áron alul jutunk hozzájuk."</blockquote><p></p><p style="text-align: justify;">Nagyon találó gondolatsor ez a giccsről, és könnyű behelyettesíteni a kereszténység kontextusába is, hiszen ott valóban a legszentebb dolgokról beszélhetünk. Amikor giccses képeket nézünk és osztunk meg másokkal karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor vagy olcsó közhelyekkel bombázzuk az embereket a szeretet egyébként létező hatalmas erejéről, esetleg igedarálásba kezdünk és koncepció nélkül osztjuk "szanaszét" a színes igeverskártyákat, pontosan ezt műveljük. Ez nem egyszerűen esztétikai merénylet a kereszténység esetében, hanem a keresztény narratíva kulcsmomentumainak lebutítása és áron aluli értékesítése. </p><p style="text-align: justify;">Az inkarnáció, a megváltás, a Szentlélek eljövetele nem más, mint Isten közvetlen belépése a világba. Nemcsak ahhoz kell valamiféle érettség, hogy az ember legalább megpróbálja értelmezni és értékelni ezeket, de ahhoz is, hogy utána kifejezze és visszaadjon valamit saját megértéséből. Az AI által húsz másodperc alatt generált grafikák, a sebtiben összehányt vagy Google-ről letöltött vízeséses képek, melyekre öt perc alatt rápakolunk egy igeverset, folyamatosan olcsónak mutatják ezt a megértési folyamatot. Krisztus és az Ügy ennél jobbat érdemel.</p><p style="text-align: justify;">Ebből és csak ebből a szempontból nekem mindig megkönnyebbülés, amikor egy-egy vallási ünnepkör végére érünk. Azt nem mondom, hogy kitisztul az "internet levegője" másnapra, de mégis egy fokkal jobbá válik a helyzet. Persze ez valahol groteszk dolog: ha egy ünnepet az ember "letudni" akar és nem átélni, ünnepelni, belevetni magát, akkor pont az veszik ki belőle, amiért az ünnep egyáltalán ünnepnek nevezhető. Őszintén szólva ezzel én magam is küzdök: talán újra kell tanulnom hogyan tudok jobban ünnepelni - és a giccstenger ellenére is megtalálni a módját a valóban óriási horderejű dolgok feletti álmélkodásnak.</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-65368984202079177382023-12-23T11:59:00.002+01:002023-12-23T12:01:03.796+01:00Peregtek a lapok...<p style="text-align: justify;"><i>Az évek alatt kialakítottam itt egy kis hagyományt: minden esztendő utolsó blogbejegyzése az általam idén olvasott legjobb könyvekről szól. Nem most fogom megtörni a tradíciót, hiszen erre okom sincs. Bár 2023 számomra nem volt olyan átütő olvasmányélményekben, mint az előző év, azért így is van néhány kötet, amit a nagyérdemű figyelmébe ajánlok.</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiyt5Wo3UBpSoPH3jFNX4Ek3gojAostk5Gc7pslihyphenhyphenZxe5D9QBebIl48hIa-pEycCF_kmyj2PPF3EIrhCj63OcrMztMnBVgD3HHoZnCiSa40qlL0cRJtOjPP8pVSE3diDT16s3UOBxrjLmvk1Y9eUwXFOfzXYXpGhyvhrjdRbhhY-GLVGnAYp23kDGzwpm/s300/KonyvIllusztracio.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="199" data-original-width="300" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiyt5Wo3UBpSoPH3jFNX4Ek3gojAostk5Gc7pslihyphenhyphenZxe5D9QBebIl48hIa-pEycCF_kmyj2PPF3EIrhCj63OcrMztMnBVgD3HHoZnCiSa40qlL0cRJtOjPP8pVSE3diDT16s3UOBxrjLmvk1Y9eUwXFOfzXYXpGhyvhrjdRbhhY-GLVGnAYp23kDGzwpm/s1600/KonyvIllusztracio.jpg" width="300" /></a></div><div style="text-align: justify;">Mivel ez egy kifejezetten teológiai-vallási tartalmú blog, természetesen csak azokat a köteteket fogom emlegetni, melyeknek ilyesféle tartalmuk van. Nem feltétlenül új könyvekről van szó - szerintem egy jó könyv esetében nem igazán szempont mikor jelent meg -, inkább olyanokról, melyek valamiért érdemesek az ember figyelmére. És van még egy fontos szempont: az sem számít számomra, mennyire egyezik meg az adott szerző álláspontja az enyémmel, mitöbb egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a legnagyobb élvezetet pont azok a könyvek képesek nyújtani, amelyek kihívást jelentenek és megpróbálják feszegetni a határaimat. Ebben az évben is került néhány ilyen iromány a kezem ügyébe - nade kezdjük az elején!</div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; font-style: italic; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNU0MtOVOSywaThJY5Y26CcKakXV_L9LvyTKhhnk_KGD7LMgM3dJ1YnhiIiSUCVJrKVeJynGhn7r__r3JxRBmaB4ZXZ_SlSls2G6tOO0YGHUkTNt_eHYCKFx712JCcBwhE7Ji5MxfZzInZKLQ3oWGGtWcxxKrMADl9IslYzMqjPuV3SfwpF3T0cL9QttEk/s229/1.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="229" data-original-width="150" height="229" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNU0MtOVOSywaThJY5Y26CcKakXV_L9LvyTKhhnk_KGD7LMgM3dJ1YnhiIiSUCVJrKVeJynGhn7r__r3JxRBmaB4ZXZ_SlSls2G6tOO0YGHUkTNt_eHYCKFx712JCcBwhE7Ji5MxfZzInZKLQ3oWGGtWcxxKrMADl9IslYzMqjPuV3SfwpF3T0cL9QttEk/s1600/1.jpg" width="150" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az amerikai evangelikál teológus <i>Albert Mohler </i>bár nem tartozik a kedvenc szerzőim közé, amikor elkezdtem olvasni az "Atheism Remix" című rövidke munkáját, máris érzékeltem, hogy ez fog nekem tetszeni. A könyv tényleg nem túl hosszú, de a rövidebb kötetek pont attól működhetnek igazán, hogy a szerzőjük fókuszáltabban kénytelen írni: hosszas fecsegés helyett a terjedelmi keretek rákényszerítik a pontosabb fogalmazásra. Mohler szépen bemutatja a kortárs ateizmus leglényegesebb vonásait és felvonultatja jelesnek nevezhető képviselőit is. Ha valaki kíváncsi arra, keresztény apologetikai szemszögből hogyan lássuk az új ateizmus jelenségét, milyen érvekkel találkozhatunk és mit szóljunk ezekre az érvekre, szerintem jó választás lehet végigszaladnia ezen a könyvön. Azoknak is tudom ajánlani, akik kevésbé jártasak az idegen nyelvű irodalom böngészésében, mivel a könyv stílusában is igen követhető.</div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKjXb1cuq8mWIphxkS_sXEBdEnyFNDr7R_c50-FapuqbeOIT-_oE1EjHzoVT1EAH625ofsp3d22mi8ZXkdP2VdtWLs5K0kfzT0BWGKT1lIHxfgD-fJsTbNFWSY9krmp0Wov6ny6fRNt1DBAuLcrTNhj3g8V8GvUa8UDc6Eo8u9L9rAoMVGacDgBG-6ktWd/s163/2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="163" data-original-width="115" height="163" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKjXb1cuq8mWIphxkS_sXEBdEnyFNDr7R_c50-FapuqbeOIT-_oE1EjHzoVT1EAH625ofsp3d22mi8ZXkdP2VdtWLs5K0kfzT0BWGKT1lIHxfgD-fJsTbNFWSY9krmp0Wov6ny6fRNt1DBAuLcrTNhj3g8V8GvUa8UDc6Eo8u9L9rAoMVGacDgBG-6ktWd/s1600/2.jpg" width="115" /></a></div><div style="text-align: justify;">Nos, a következő írásmű máris felveti a bevezetésben megfogalmazott jellegzetességet arról, milyen jó is tud lenni, amikor az ember csak részben ért egyet egy kötet szerzőjével. <i>Vona Gábor </i>friss munkája még akkor került ki a piacra, amikor a szerző nem kezdett bele a Második Reformkor mint párt működtetésébe. Ettől függetlenül a "Mondj igent az emberre" mégis számos olyan gondolatot sorjáz az ember lelki működéséről, a társadalom szerkezetéről és az egész kultúra megújításáról, amiről Gábor persze azóta is beszél. Nagy kiváltság számomra, hogy a szerzőt idén személyesen is megismerhettem, többször beszélgettünk is, így abszolút meggyőződtem az őszinte szándékairól és tenni akarásáról. Habár ez a könyv nem kifejezetten vallási-teológiai irodalom, mégis rengeteg olyan felvetést felszínre hoz az emberről, a halálszorongásról, a kultúráról, az "-izmusok" önmagukban való elégtelenségéről - azaz röviden minden fontos életkérdésről, hogy nagyon is ajánlom minden érdeklődőnek az olvasását. Gábor nagyon jó író, nincs egy felesleges mondata sem a könyvben, és olyan témákat tesz az asztalra, amelyek jó része egy remek diskurzus alapját képezheti.</div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjADTymOr2KF5hICHJqPqY7jyNOk6j3IQaAgtzJhFIswX-7O2oBeP-zP4vGfp_1KoekJ9T8aF0uiApGrT21ZO8mWQg0fQpwXaJm5-pSkCzudKw8i17HKNipZNCF_Tq42cK87MdF7plgwCBy5vsHG8tvv1fDgrE9U2VyRhUcOvF2GpIzti2sVB8fwis1ziaq/s163/3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="163" data-original-width="115" height="163" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjADTymOr2KF5hICHJqPqY7jyNOk6j3IQaAgtzJhFIswX-7O2oBeP-zP4vGfp_1KoekJ9T8aF0uiApGrT21ZO8mWQg0fQpwXaJm5-pSkCzudKw8i17HKNipZNCF_Tq42cK87MdF7plgwCBy5vsHG8tvv1fDgrE9U2VyRhUcOvF2GpIzti2sVB8fwis1ziaq/s1600/3.jpg" width="115" /></a></div><div style="text-align: justify;">Szégyen vagy sem, csak idén sikerült teljesen a végére érnem <i>Klaus Douglass </i>könyvének, ami az új reformációról elmélkedik 97 tételében. Igen, a tételszerű kifejtés - nem is véletlenül - emlékeztethet bennünket Luther Márton egykori wittenbergi akciójára, ami a reformáció egyik fontos momentuma volt. Douglass is reformáció után áhítozik (ki nem?), elképesztően szókimondó és nagyon gyakorlatias szemléletű kötetében részletekbe menően elemzi, hogy a főként nagyegyházi felekezetek miért élnek meg a nyugati kultúrában megfeneklést, hol vannak a problémáik és mit kellene tenni a megoldásuk érdekében. A könyv sokkal izgalmasabb annál, mint ahogyan most írok róla, és áthatja az a szándék, hogy Douglass minden hibája ellenére szereti az egyházat, szeretne segíteni a lendület visszaszerzésében, szeretné vonzó hellyé tenni a templomokat és gyülekezeteket. Nincsenek persze illúzióim, hogy az általa leírtakból mennyi fog megvalósulni a gyakorlatban - de ha csak egy részét megtennénk a könyvben leírt javaslatoknak, már az is sokat segíthetne egy-egy egyházi terület újraélesztésében.</div><p></p><p style="text-align: justify;"><i></i></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGbhn1wkaflESPxDgx-ThdFC-D-GJAIIl79F87K-0xCRuXNW384hdyGynIIsW6b7GFg2xN-QQ95Vs1OqetkoJSsYYwpZcF7nkINYxwRWFs6ltCJr05z70N2dcRcWaRZXhXqrrPmnCwFHRE5AKlK8CN0Rjr4IgtIJGcCNKI3TIRqAagSSpJObIb9oxgzdZB/s171/4.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="171" data-original-width="115" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGbhn1wkaflESPxDgx-ThdFC-D-GJAIIl79F87K-0xCRuXNW384hdyGynIIsW6b7GFg2xN-QQ95Vs1OqetkoJSsYYwpZcF7nkINYxwRWFs6ltCJr05z70N2dcRcWaRZXhXqrrPmnCwFHRE5AKlK8CN0Rjr4IgtIJGcCNKI3TIRqAagSSpJObIb9oxgzdZB/s1600/4.jpg" width="115" /></a></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Anton Wessels</i> munkája, az "Images of Jesus" nem mai darab, sőt egy meglehetősen régi kötet, mely ettől függetlenül mégis igen érdekes kérdésekkel foglalkozik. A könyv tulajdonképpen egy elég nagy áttekintést nyújt arról, hogy a világ különféle kultúrái Jézusnak milyen arcát mutatják. Európai olvasóként számomra nagyon érdekes volt például belelátni, hogy az afrikai kereszténység mit hangsúlyoz legjobban Krisztussal kapcsolatban vagy éppen az egykori spanyol konkvisztádorok miféle Jézus-képet sugároztak az általuk leigázottak felé. A könyv néhol nekem kissé felszínes (különösen ami a taoizmus Krisztus-képét vagy a japán kultúrát illeti), mégis van egy rendkívül érdekes hangulata: olyan világokba visz el bennünket hívőként, ahol bár jelen van Jézus, de egészen más körítésben és tálalásban, mint ahogy nyugati keresztényként azt megszoktuk. Ebben az értelemben igen jó kis kötet Wessels munkája, mert képes feszegetni a fejünkben élő istenképet, ami tipikusan nyugati jellegű - mintha ez volna az egyetlen vállalható forma.</div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSCB0eWDKToJdoEDL8lbog6oWy7ehnppmOYPP77jazg9SA2KDuvxyCqYemaOtfv8WrCAeMvdj9wU8hsi_5yTKkXYcLmr4a61MUKxDXsoCBHbHHim1tq5Cxu0cB_g0ygKeF3cztrUkpstVnyirGXxferMWChaOJXX3T5MMPShjynaVaPAqtyyq_YMxKnw4j/s171/5.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="171" data-original-width="115" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSCB0eWDKToJdoEDL8lbog6oWy7ehnppmOYPP77jazg9SA2KDuvxyCqYemaOtfv8WrCAeMvdj9wU8hsi_5yTKkXYcLmr4a61MUKxDXsoCBHbHHim1tq5Cxu0cB_g0ygKeF3cztrUkpstVnyirGXxferMWChaOJXX3T5MMPShjynaVaPAqtyyq_YMxKnw4j/s1600/5.jpg" width="115" /></a></div><div style="text-align: justify;">Az idei évben a Sytka Podcast egyik legnézettebb vendége <i>Bolyki László </i>volt, akit valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. Laci alapvetően hivatásos zenész, pontosabban brácsás, énekes, de emellett remek író, prédikátor és lelkigondozó is. A könyvei eddig - most már azt mondom sajnos - valahogy nem kerültek elém, idén azonban kettőt is elolvastam tőle. A keresztény dicsőítésről és zenéről szóló munkája a "Milyen zenét szeret Isten?" több szempontból is nagyon meggyőző volt számomra. Egyrészt azért, mert egyszerűen jól van megírva, kellemes olvasni és együtt haladni a mély hittel bíró szerzővel. Másrészt azonban azért is, mert miközben ez egy kegyességi irodalomnak szánt munka, mégis átsüt belőle a szakmai hozzáértés: az ember folyamatosan érzi, hogy a szerző mély ismerője annak, amiről szavakat alkot. A Bachról szóló rész elképesztően érdekes volt számomra, az a zeneiség és koncepció, hogy még egy-egy zenemű szerkezetének felépítése is üzenetértékű legyen, hihetetlen izgalmasan van bemutatva a kötetben. Eleve a témakör is unikális, hiszen a keresztény zene megértéséről szóló könyvektől finoman szólva sem roskadoznak a polcok Magyarországon - már csak emiatt is ajánlom mindenkinek a könyv új kiadását!</div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBmO6NeQqkrj0UL6fR5A8jEz_g3uCVq8spH9frElVezdnNK1KxUGZHE6VENCyxos5FuX1EFYkow6ofCatnwb_4ijFjk9mqHpwdULrCEqkSoTMdTWJ4-9-AJfloyU67-GqqrIKQdVqUliPQLNi_UjeXW4teBwihFqUdkMoj_XNdxzXGY-w50YjDMBoq-lcR/s156/6.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="156" data-original-width="115" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBmO6NeQqkrj0UL6fR5A8jEz_g3uCVq8spH9frElVezdnNK1KxUGZHE6VENCyxos5FuX1EFYkow6ofCatnwb_4ijFjk9mqHpwdULrCEqkSoTMdTWJ4-9-AJfloyU67-GqqrIKQdVqUliPQLNi_UjeXW4teBwihFqUdkMoj_XNdxzXGY-w50YjDMBoq-lcR/s1600/6.jpg" width="115" /></a></div><div style="text-align: justify;">Végezetül egy igazán kellemes meglepetésként ható kötettel zárnék, mégpedig a katolikus <i>Erich Zenger </i>könyvével, amely a sokatmondó "A bosszú Istene?" kérdéssel rohanja le olvasóját. Teljesen egyedi munkáról van szó, én legalábbis hirtelen nem tudok még egy könyvről, ami kifejezetten az átokzsoltárok körüli vitáról, illetve ezeknek a nehezen érthető szövegeknek az értelmezéséről szólna magyar nyelven. Zenger nagy érdeme kettős: miközben mélyen hiszi (minden egyházi törekvés ellenére), hogy az átokzsoltároknak biztos helyük van a bibliai kánonban, onnan nem szabad kimozdítani őket és nem szabad illedelmesen elhallgatni sem a létezésüket, nem fél kemény kérdéseket feltenni azzal kapcsolatban, Krisztust követő keresztényként mihez kezdjünk ezekkel a durva szövegekkel? Sajnos a megoldást (szerintem legalábbis) nem mindig elég mélységben fejti ki, mégis Zenger könyve nagyon jó meglátásokat hoz az átkozódó textusok kapcsán - ezekről jövőre lehet, hogy fogok is írni néhány bejegyzést itt a blogban. Ha valaki szereti a provokatív, mélyen őszinte, nehéz biblikus kérdéseket marcangoló könyveket, érdemes lehet beszereznie a kiadványt!</div><p></p><p style="text-align: justify;">Én ezzel a rövidke könyvajánlóval megköszönöm mindenkinek a jelenlétét, kommentjét, megjegyzéseit, aki ebben az évben képes volt engem olvasni. <b>Áldott ünnepeket kívánok tehát minden kedves olvasómnak - a blog legközelebb januárban frissül!</b></p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-24890236612288592202023-12-20T13:15:00.008+01:002023-12-20T13:22:48.191+01:00Ami a szívemen, az nem a számon - beszélgetés Karsai Dániel ügyéről<p style="text-align: justify;"><i>Már nem szeretném újra leírni, hogy az alkotmányjogász Karsai Dániel halálos betegségben szenved, és emiatt saját aktív eutanáziájáért lobbizik az Európai Bíróságon. Az ügyet valószínűleg mindenki jól ismeri, hiszen nagyon sokszor előkerült az elmúlt hónapokban - most pedig Ungvári Péterrel beszélgettünk róla egy kicsit eklektikus kivitelben - mert annyira szerteágazó, mert annyira dilemmatikus és mert annyira szomorú is egyben...</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy1xDmoRz5upHhTe0oFFVlX6ak9U-P02qp4GxkkWKpZAC-VPNl5aGvhX-sV_A9mRczXO4P7KW7fz8fstyLIfRmGDWZhhGH4IfikSTF5z0lLGKlBqXpBMBWn_Tg25wCFhDjd8tOt1HvIq9ek2NDwPTtv4rdpaaoreha8HpIlBE01F22vGOHWXtx7Q4OOvj9/s300/KarsaiDaniel2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="260" data-original-width="300" height="260" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy1xDmoRz5upHhTe0oFFVlX6ak9U-P02qp4GxkkWKpZAC-VPNl5aGvhX-sV_A9mRczXO4P7KW7fz8fstyLIfRmGDWZhhGH4IfikSTF5z0lLGKlBqXpBMBWn_Tg25wCFhDjd8tOt1HvIq9ek2NDwPTtv4rdpaaoreha8HpIlBE01F22vGOHWXtx7Q4OOvj9/s1600/KarsaiDaniel2.jpg" width="300" /></a></div><div style="text-align: justify;">A lelkiismeretünk nemcsak arra való, hogy segítsen nekünk eligazodni a jó és a rossz kérdésében, hanem felhasználható egészen más célok érdekében is. Jól tudják ezt a meggyőzés olyan mesterei, mint a reklámszakma képviselői, a nagypolitikában forgolódók vagy akár a világvallások térítő munkáját végző szószólók is. Karsai Dániel<a href="https://megmondoka.blogspot.com/2023/10/rossz-elet-jo-halal.html" target="_blank"> borzasztó és valóban mély empátiaérzést kiváltó</a> életnehézsége kapcsán azonban fontos szerintem kiemelni, hogy itt nemcsak az ő érzéseiről van szó - hanem legalább ennyire a miénkéről. Nemcsak ő vívódik és tipródik, de bizonyos értelemben mi is vele tipródunk. Legyünk bármennyire kívülállók, akik nem élnek meg hasonló krízist, ez nem azt jelenti, hogy érintetlenek maradunk és rezignáltan állunk hozzá az ő személyes kálváriájához. Mitöbb: ez olyannyira nem így van, hogy pont az érzéseinkre apellálva próbálják velünk ezt a kérdést eldöntetni.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Meg is állok ennél a bokornál egy pillanatra. Ezt most nem feltétlenül Karsaival kapcsolatban, hanem általánosságban írom: a mai nyugati világ terében rendre a lelkiismeretem, az érzékenységem, az empátiára való fogékonyságom mentén próbálnak meggyőzni különféle ügyekről. A <i>szeretetre</i> hivatkozva akarják, hogy legyek támogatója a melegházasságnak - elvégre ki vagyok én, hogy gátoljam két önálló felnőtt ember szerelmét? A <i>tolerancia </i>érzését ébresztgetve igyekeznek arra hajlítani, hogy elfogadó legyek más vallások vagy misztikus spiritualitások kapcsán - hiszen a tolerancia fontos érték, no meg ki vagyok én, hogy azt állítsam, csak az én hitem igaz? És az <i>empátia </i>mentén érzek most egy szívem felé irányuló ostromot, hogy bólintsak rá az aktív eutanázia előtti kapunyitásra - hiszen csak nem akarom, hogy Karsai Dániel értelmetlenül szenvedjen? Milyen alapon korlátozom őt abban, hogy dönthessen a saját élete végéről?</p><p style="text-align: justify;">Vagyis: szeretet, tolerancia, empátia. Csupa olyan érték, amit minden épeszű ember a magáénak vall és aligha kívánkozik arra, hogy akármilyen konstellációban szembekerüljön ezekkel. </p><p style="text-align: justify;">Mégcsak azt se állítom, hogy makacs keresztényként nem csap meg engem ezeknek a szele. Azt a szelíd ostorozást viszont nem szeretem, ahogyan ma használják ezeket a nekem is fontos értékeket - ráadásul velem szemben. De attól még el kell ismernem, ezek az ostorcsapások rám is hatást gyakorolnak. Sőt, töredelmes vallomást teszek az olvasónak: <i>szívem szerint azt mondanám, engedjék meg Karsainak az aktív eutanáziát</i>. Igen, tegyék lehetővé szegénynek, hogy elkerülje a brutális szenvedést, aminek ráadásul végig a tudatában lesz. Hozzanak létre, alakítsanak ki olyan jogszabályi környezetet, ami szigorúan "körbepárnázza" az aktív eutanáziát, hogy ahhoz ne férhessen hozzá ezentúl bárki, csakis azok kapjanak rá lehetőséget, akik bizonyítottan nagyon rászorulók. Ezt mondja tehát a szívem, az empátiám, az őszinte együttérzésem Karsai Dániellel, és ezt nem győzöm hangsúlyozni újra meg újra. Néhanapján eszembe szokott jutni és szomorú leszek. Elképzelem milyen lehet, hogy egyik nap még akármilyen színű övet szereztem egy küzdősportból - aztán rövid idő múlva már nem tudok az ágyból sem kikelni. Erre nincs jó szó, ideillő kifejezés. A "sajnálom" meg az "együttérzek" nevetségesen semmit sem mondanak és elszállnak a levegőben.</p><p style="text-align: justify;">Ugyanakkor az a helyzet, hogy nem bízok meg az érzéseimben. Pont azért, mert ismerem annyira magam, hogy így tegyek. "Ami a szívemen, az a számon" - tartja a bölcs mondás, de van, amikor ezt bizony felül kell bírálni. Még akkor is, ha ez most embertelenül nehéz. Karsai Dániel ügye neki elsősorban mélyen személyes és egzisztenciális válság - ami teljesen érthető -, nekem viszont nyilván nem az. Rendkívül fontos azonban rámutatni, hogy <i>ő maga sem csak személyesnek véli a saját ügyét</i>, vagyis tudatában van annak, hogy az ő ügye nemcsak az ő ügye, az ő története nemcsak az ő története - hiszen azért lobbizik és törekszik, hogy mások előtt is ajtót nyithasson az aktív eutanázia kérdésében. Időközben már csatlakoztak is hozzá olyan sorstársai, akik szintén ebben a betegségben szenvednek.</p><p style="text-align: justify;">Innentől viszont kicsit más a leányzó fekvése. <i>Ha egy ügy túlmutat egy emberen, ha egy egész társadalmat átformáló jelentőségűre kíván növekedni, a személyes érzéseknek zsugorodni szükséges. </i>Bármekkora is az együttérzés az ember szívében, egyszerűen nem lehet érzésekre alapozva meghozni egy döntést, ami hosszú távon egy többmilliós közösséget érint. Ez persze nem azt jelenti, hogy az érzéseket teljesen ki kell iktatni, de azt mindenképpen, hogy a racionalitásnak és józanságnak felül kell ezeken kerekednie. Nem azért, mert ridegek és hidegek vagyunk, hanem pont ellenkezőleg: becsüljük annyira Karsai Dániel felvetéseit, hogy nem érzelmi alapon hozunk döntést róluk, hanem alaposan megfontoljuk őket. A dolog persze innen válik bonyolulttá és nagyon régi rétegek, régi vitatémák, sokszor előkerült kérdések újra felvetését is magával hozza. </p><p style="text-align: justify;">Nos, ezekről a kérdésekről - kissé eklektikus és csapongó módon - beszélgettem most Ungvári Péterrel egy podcast epizódban. Nem lesz tőle jó kedvetek, ha megnézitek, de ez nem is kabaré. A műsorban nem oldottunk meg semmit, csak összeraktuk, ami eszünkbe jutott. Mégis, talán felmerültek szempontok, látásmódok, érzések és érvek. S miközben ezeken gondolkodunk, figyelni fogjuk az eseményeket is, hiszen a tervek szerint januárban kiderül, hogyan döntött Karsai Dániel ügyében az Európai Bíróság. </p><p style="text-align: justify;">A műsor megnézhető itt:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="349" src="https://www.youtube.com/embed/5rV54BVjVck" width="485" youtube-src-id="5rV54BVjVck"></iframe></div><p style="text-align: justify;"><br /></p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-6150408462245700602023-12-17T09:26:00.009+01:002023-12-17T09:32:23.105+01:00Unalmas kereszténység? - felvetés Márkus Tamásnak<p style="text-align: justify;"><i>Márkus Tamás nem kímélte sem magát, sem a billentyűzetét, mert <a href="https://www.evangelikalcsoport.hu/2023/12/15/a-misztika-ezoterikus-ateizmus-elmelkedes-a-protestans-egyhazakban-is-terjedo-miszticizmusrol-karl-barth-es-emil-brunner-gondolatai-nyoman-avagy-a-protestans-kegyesseg-r/" target="_blank">igen hosszas cikket</a> fogalmazott meg a mai kereszténység parttalan élménykereséséről, vagyis arról a vágyról, hogy a misztika segítségével töltsük meg elevenséggel a hitünket. Szó se róla, tényleg van egy komoly rétege az egyháznak, ami élménycentrikus és különféle módon igyekszik "izgalmasabbá tenni" a hitéletét - ez pedig rengeteg szempontból nagyon problémás. Tehát egyáltalán nem kívánok vitatkozni Tamással, egyetértek az írásával is, inkább csak továbbgondolom az egész témát a magam módján.</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPOthdYA8Bt4zZg9ONHU9KC6rB2vuLdYuuQt_NNnq6b7XdZ45H64bRTvePD10OfuOSitSpfZKiLJ5Uc10dcWqAhF9vBcc3cHRHaB2AMMnXP0C1b46gwocVj9UkKkCRePmJuY_XIEzt_HBsiP5i4UwYgwA9ClXtPEm4vftWqwvwPomqUCYW9yP2ybKeZEuH/s422/Pezsges.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="422" height="273" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPOthdYA8Bt4zZg9ONHU9KC6rB2vuLdYuuQt_NNnq6b7XdZ45H64bRTvePD10OfuOSitSpfZKiLJ5Uc10dcWqAhF9vBcc3cHRHaB2AMMnXP0C1b46gwocVj9UkKkCRePmJuY_XIEzt_HBsiP5i4UwYgwA9ClXtPEm4vftWqwvwPomqUCYW9yP2ybKeZEuH/s320/Pezsges.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Képzeljen mindenki maga elé egy tipikus mai tinédzsert, aki gimnazista, szabadidejében sportol, emellett játékkonzolon pörögve múlatja az időt vagy sorikat néz valamelyik streaming-csatornán. No és persze a nap jó részében ott van a kezében a mobilteló, ahol 5 másodperces Tik-Tok videókat pörget. Megjelent lelki szemeink előtt ez a karakter?</div><p></p><p style="text-align: justify;">Na, ő az, akivel az egyház semmit nem tud kezdeni. Pedig ő lenne az is, aki az egyre öregedő egyház számára a potenciális célközönség magját kellene képezze. Teljesen jogosan mondjuk egy ilyen fiatalra, hogy az állandó telefonozás nagyon problémás, hogy a sok játékkonzolozás nem használ, hogy a hülye sorozatok csak elbutítják... De ezt megállapítani és deklarálni bizony édeskevés, mert nem jelent semmiféle kiutat a helyzetből. Kínáljunk neki jobbat, ami a pörgéshez, élményekhez, színességhez szokott személyisége számára lebilincselő és értékközvetítésében is maradandóbb lesz! Semmi nem gátolja az egyházat abban, hogy erre törekedjen, senki nem tiltja meg számunkra, hogy a hitet egy impulzív, vibráló, élményeiben is érdekes jelenséggé tegyük - miközben ez nem megy az igeszerűség, istenfélelem és elkötelezett igazságkeresés rovására! A probléma az, hogy nem találjuk ehhez a megfelelő kulcsot, ezért míg a keresztények egy része nyakig merül a felszínes élmények keresésében, a másik részük rámutat arra, hogy ez milyen sekélyes és eltorzult hitélethez vezet. De akkor mi a megoldás?</p><p style="text-align: justify;">Fiam jön haza a gimiből, meséli nekem, hogy "ma volt áhítat", és egyébként a téma amit bedobtak érdekes lett volna, de az egész "szörnyen unalmas volt". Persze nem lepődik meg ezen, mert mindig az van, hogy szinte lefordul a székéről izgalmában. </p><p style="text-align: justify;">A következő generáció már most tudni véli, hogy a kereszténység egy piszkosul unalmas dolog.</p><p style="text-align: justify;">Már ki is találtunk az "áhítat" szó helyére egy sokkal praktikusabb és odaillőbb kifejezést, ez pedig az "ásítat", ami tartalmában is jól kifejezi mit érez egy mai kamasz, amikor az egyházzal találkozik. Nyilvánvaló persze, hogy a kamasz téved, mert a kereszténység egyébként nem unalmas, soha nem is volt az, de ez nem jelenti, hogy lehetetlen unalmassá tenni. Két feladat áll az egyház előtt, ha ezen az áldatlan állapoton változtatni szeretne:</p><p style="text-align: justify;"><b>1.</b> Kerülje az élménycentrikusságot - amiről Márkus Tamás is írt cikkében. A kereszténység nem az élményekre épít, márpedig sokan a hitük mély ismerete és megélése helyett a sziporkázó-misztikus zagyvaságokat akarják.</p><p style="text-align: justify;"><b>2.</b> Kerülje el azt, hogy a hit mindösszesen száraz teológiává degradálódjon, amit a hozzám hasonló vízfejű teológusok nagy élvezettel művelnek, miközben az átlagemberek körülöttük szép lassan elmaradoznak.</p><p style="text-align: justify;">Az elméleti kiutat valószínűleg minden normális hívő ember látja maga előtt. Olyan <i>elementarizált hitmegélésre </i>lenne szükség, ami igenis képes élményt nyújtani, miközben a bibliai igazságokra épül, azokból indul ki és nem teszi olcsóvá a hitet. Érdemes belegondolni abba is, mit jelent maga az <i>élmény </i>kifejezés: egyszerűbb megközelítésben olyan személyes tapasztalatra utal, ami maradandó lelki lenyomatot hagy az ember benső világában. Az emberek folyton ezt keresik, ezért töltjük meg a kultúránkat számos olyan megoldással, ami valamiféle átélhetőséghez segíti hozzá a lelkünket. Ennek az elementarizált hitéletnek a felépítése lenne a nagy feladat, amelynek - ismétlem - nem az egyház "izgalmasabbá tétele" vagy "a hívők szórakoztatása" lenne a célja, hanem leginkább az, hogy a zagyva misztikusság helyett valós alternatívát kínáljon a hívők és érdeklődők számára. Jogosan bíráljuk azokat az egyházi jelenségeket, amelyek csak az élményt kínálják fel, a pillanatnyi érzelmi hullámvasutazást, de nincs mögöttük korrekt és pláne igeszerű tartalom. Vegyük azonban észre, hogy a mai egyház élménykeresésre koncentráló tömegeire úgy is tekinthetünk, mint annak tünetére, hogy <i>valami hiányzik </i>az egyházból. Van valami, amit a puszta teologizálás, a sok szöveg, a könyvlapozgatás és elmélkedés nem tud megadni - egyébként <i>nekem sem</i>, aki pedig szeretem az ilyen dolgokat. </p><p style="text-align: justify;">Az élménycentrikus kereszténységre nem jó válasz az élmény-csapok elzárása és az sem elég, ha felhívjuk a figyelmet az élménykeresés veszélyeire. Azt is meg kellene mondanunk, milyen az elementarizált hitélet, amikor igenis van pezsgés a hívő körül, miközben a hitélete nem az élményekre épül. A saját gyülekezetemben évek óta próbálunk ilyen dolgokat csinálni, ám be kell vallanom őszintén, ezek egyelőre nem az istentiszteleteken, hanem inkább más közösségi alkalmak keretei között valósulnak meg. Az viszont bizonyos, hogy egy kreatívabb, felcsigázóbb és elementárisabb kontextus megteremtése sokkal-sokkal több munkát követel az embertől - de talán mégis ez a jó út, amin haladni kell. Nem engedhetjük meg magunknak az unatkozás és untatás luxusát, amikor olyan üzenet van a kezeink között, mint az evangélium.</p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-71217832574724205462023-12-13T11:39:00.012+01:002023-12-13T11:49:08.117+01:00Mi van, amikor nincs megfejtés?<div style="text-align: justify;"><i>A filmkritikusok szokásuk szerint fanyalogva, a nézők egy része lelkesedve, más részük értetlenkedve fogadta a Netflix egyik legfrissebb dobását, amelyben a világvége úgy érkezik meg, hogy abban se lehetünk biztosak, egyáltalán tényleg a világvégéről van szó. A "<a href="https://www.imdb.com/title/tt12747748/?ref_=nv_sr_srsg_0_tt_8_nm_0_q_t%25C3%25A1vol%2520a" target="_blank">Távol a világtól</a>" borzasztóan nyomasztó film, amelyet lehet ugyan produkcióként jónak vagy rossznak értékelni, bennem viszont napokkal a megnézése után is maradt valami zavaróan bosszantó érzés - s azt hiszem ennek köze van a hitemhez is...</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-8eeZJVG96JWehGrG3wZ1PIF7ywPN_59tDTvndtmf48n_V6epy8-rNWSfu4JKvX4VRDFTO0pRywy4UMtc_ohOkh9GdYz1rNZ0h8reJ_IPXKuhfI5j6hHuuqMkf4CeknXu0oQVtj8_bju1qF3UrF9ddoeB4_PiaQ6gSlhqmjrybeTlDqobpJzF6t8WhGUO/s453/TavolAVilagtol.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="453" data-original-width="300" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-8eeZJVG96JWehGrG3wZ1PIF7ywPN_59tDTvndtmf48n_V6epy8-rNWSfu4JKvX4VRDFTO0pRywy4UMtc_ohOkh9GdYz1rNZ0h8reJ_IPXKuhfI5j6hHuuqMkf4CeknXu0oQVtj8_bju1qF3UrF9ddoeB4_PiaQ6gSlhqmjrybeTlDqobpJzF6t8WhGUO/s320/TavolAVilagtol.jpg" width="212" /></a></div>Átlagnéző vagyok, a filmnyelvben és filmművészetben laikus, csupán érzékelem azt, ha valami megszólít, beszippant, formál és nyomot hagy a lelkemben. Vannak filmek, melyek egyébként akkor is képesek valamiféle maradandó hatást okozni, ha nem átütőek és korszakosak, csupán akad bennük egy-egy jól elhelyezett mondat, szimbólum vagy utalás. Tehát szakmailag nem értek a filmezéshez, szerencsére azonban van egy okos lányom, aki többek között filmtechnikát, filmelméletet, filmtörténetet és minden ehhez hasonlót is mélyen tanul - így lopva belenézegetek a könyveibe. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az egyik ilyen szakirodalomban, mely a film esztétikájáról és pszichológiájáról szól, az ismert francia filmszakember <i>Jean Mitry </i>a nézői participáció (bevonódás) kapcsán írt egy érdekes és csócsálásra méltó gondolatot. Nyilván ha leülünk megnézni egy filmet, valamiképpen belépünk egy másik világba, amit bár ideiglenesen, de valamennyire mégis érvényesnek szeretnénk elfogadni. Így tehát egy film által felkínált univerzum bizonyos módon...</div><div></div><blockquote><div style="text-align: justify;">"...érzékelt valósággá válva, mint objektív realitás adódik számomra, azonban mivel tudom, hogy ez a realitás képzelt, mindig visszautasíthatom, hogy alávessem magam neki, vagy pedig résztveszek benne."</div><div></div></blockquote><div style="text-align: justify;">Mitry szavait azzal folytatja, hogy ez a participáció mindig akaratlagos cselekvés, tudatos alávetettség a néző részéről. Azonosulni akarunk valakivel a filmből (legtöbbször azzal a karakterrel, akit pozitívnak vélünk), aki a filmben eszményi számunkra - és mindaz a katarzis, ami az azonosulási vágyból következik, hasonlít valamiféle vallásos magatartásra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nos, ha ezekből az elvekből indulok ki, akkor azt kell mondjam, hogy a Távol a világtól olyan film, amiben van egy irdatlan nagy participációs-paradoxon: egyrészt nehéz épkézláb karaktert találni a szereplők között <i>bármiféle </i>azonosuláshoz, másrészt viszont mégis erősen magára vonja a figyelmet és nem enged kilépni a világából. Ráadásul ez a világ be van zárva egy kamaradarabba, hiszen az egész sztori majdnem végig egy kertesházban játszódik kevéske szereplővel - ahova a külvilág borzalmai csak kis lépésekben türemkednek be. Úgy vagyunk tehát benne a film világában, hogy igazán senkihez sem tudunk kötődni: szellemként bolyongunk a film által megépített szűk realitás falai között, a helyzetből pedig legfeljebb a távkapcsoló segíthet kiszabadulni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A film története meglehetősen eklektikus, mégis összefoglalható egy mondatban: összeroppan a világ, megszűnnek a bejáratott kommunikációs formák, emberek halnak meg, a szereplők perspektívájából úgy tűnik, legalábbis Amerikát megtámadták, de lehet hogy az egész bolygónak hamarosan vége lesz. Ez persze így leírva monumentális giccsnek tűnik (és valahol az is), talán annyi kreativitás szorult bele, hogy mintha az alkotók az <i>összes </i>eddigi világégéssel foglalkozó produkció problémáit egybesűrítve próbálták volna tető alá hozni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amiért azonban írok erről a filmről, az mind nem ehhez a kissé elcsépelt tartalomhoz kötődik, hanem inkább az <i>alkotói szándékhoz</i>, amelyről a film rendezője, <i>Sam Esmail </i>utólag nyilatkozott. (Ha valaki nem szereti a spoilereket, az most <b>ne olvasson tovább!</b>) A film befejezése ugyanis gyakorlatilag alapvetően nyitott maradt. Nem tudjuk meg mi történt, mi okozott végső soron katasztrófát, kik állnak a háttérben, mekkora a katasztrófa köre, mi végre halnak meg emberek tömegei. Van ugyan egy megfejtés a film sztorijában, amit az egyik szereplő elmond a nézőnek, de Esmail erről azt nyilatkozta, ez pusztán az egyik szereplő látásmódja, spekulációja, véleménye, amit a film története nem akart visszaigazolni. A rendező úgy véli, ez a film tiszteli annyira a nézőjét, hogy nem kívánja a "szájába rágni" a megoldást - mert nem is létezik ilyen. Egyszerűen a tények azt mutatják, bizonytalan helyzetekben az emberek <i>mindig a legnagyobb félelmeiket látják megvalósulni. </i>Azaz a világvége mindenki szerint más és más miatt történik meg, a művészet pedig amúgy is ilyen dolog, ami csak puzzle-darabokat ad a kezünkbe, de nem mondja meg hova tegyük őket. Egyébként Esmail beszélt arról is, hogy figyelte a mozikban a film utáni nézői reakciókat. Azt látta, hogy senki nem tudta mit szóljon az egészhez, hogyan reagáljon, mit kezdjen azzal ami történt - ő pedig imádja az ilyesmit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Lehet jó vagy rossz filmnek tartani ezt az alkotást, de az szerintem biztos, hogy kíméletlenül arcba tolja a posztmodern életérzést. És ez volt az, ami számomra a megnézése után is zavaró utórezgéseket okozott. Ez a film a totális értelmetlenség csendes szószólója. Nemcsak azt nem tudják a szereplők mi történik velük éppen, de azt se fogják megtudni, miért kell meghalniuk. Ez borzasztóan nyomorultul hangzik és valójában az is. Persze ha valaki súlyos lefolyású betegségben szenved - például végstádiumú rákos - biztosan gyötri a kérdés, mi végre történik vele az egész? De annyit legalábbis biztosan tudhat, mi miatt kell meghalnia, mi vezet el élete végéhez, amire valamennyire talán képes lehet felkészülni. A Távol a világtól azonban olyan képet fest elénk, ahol az emberek a bizonytalanság maximumát élik meg, nemcsak az irányítás csúszik ki a kezeik közül, de még a puszta magyarázatadás lehetősége is. Nem tagadom, nekem keresztényként sok-sok éven át bajaim voltak az eszkatológiával, vagyis a világvégéről szóló tanításokkal. Kezdő hívőként összezavartak a népszerű "próféciák", a világvégét ecsetelő könyvek, az erről szóló filmek. De egy dolog azért még ezekben az éveimben is fenntartott a víz színén: annyit megsejtettem, hogy minden Isten szándékai szerint fog megtörténni. Volt a káoszban egy biztos pont, egy magyarázati lehetőség. A Netflix filmjében azonban elolvad az összes kapaszkodó, porrá omlik minden kimeneti opció, nemcsak a fizikai menekülésre, de a lelki feloldásra sincs semmi lehetőség. Ami történik, az megtörténik és kész. Nincs értelme semminek, se életnek, se halálnak. Ez pedig egy olyan görcs, amiben azt hiszem a modern társadalmak ma nyakig érintettek és totálisan belemerevedtek. Ez világosan átjött a képkockák tolmácsolásában, amit tudat alatt pontosan ezért nagyon nyomasztó nézni: hiszen végülis emberi lényként nem tudunk kibékülni az abszolút semmivel, a teljes szubjektivitással, a csendes beletörődéssel. Ezért aztán, miközben hatásosnak nevezhetjük Esmail filmjét, valami nagyon emberi dolog mélyen tiltakozik bennünk az ellen, hogy a világnak így kell működnie. Addig jó nekünk, míg tiltakozunk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A film megtekinthető a Netflix kínálatában.</div>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-3196739316398708224.post-81596368178578219282023-12-09T10:01:00.005+01:002023-12-09T10:07:45.148+01:00Metafizika óra Puzsér Robival<p style="text-align: justify;"><i>Amikor azt mondtam barátaimnak és ellenségeimnek, hogy Puzsér Róbertet szeretném elhívni a podcastba, volt ám nagy felhördülés. A legtöbben azt gondolták, Robi majd szétszed engem és folyik a vér a stúdióban. De ezt csak olyanok gondolják Robiról, akik nem ismerik és nem követik elég figyelmesen a munkásságát: mert nagyon is lehet vele impulzívan és békésen szót érteni, főleg ha olyan "ártalmatlan" téma kerül asztalra, mint az előző bejegyzésben emlegetett metafizika...</i></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaTw9BedQlzPXrcUzU-CHp01CIqMbwCSf0y1wDxApfOS6U6UBd3xbg-Z7MOKX87Z9YZpL1mEwOv24ZklcSmNWpypJNcqsK32L467E-YfCthNJ4rPCDiHaQt1uD33Uncrq5eZ3PxUTlqRIqvcMhvMwCgP95J-XjrkThxz53VQZ8pFU3ykRbdYvorK1MlpN6/s407/Robi.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="407" data-original-width="350" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaTw9BedQlzPXrcUzU-CHp01CIqMbwCSf0y1wDxApfOS6U6UBd3xbg-Z7MOKX87Z9YZpL1mEwOv24ZklcSmNWpypJNcqsK32L467E-YfCthNJ4rPCDiHaQt1uD33Uncrq5eZ3PxUTlqRIqvcMhvMwCgP95J-XjrkThxz53VQZ8pFU3ykRbdYvorK1MlpN6/s320/Robi.jpg" width="275" /></a></div><div style="text-align: justify;">Amikor befejeztük a podcast felvételt, kikapcsoltuk a kamerákat, kinyújtóztunk a székünkben, Robi első kérdése valami ilyesmi volt:<i> "Szerinted érteni fog ebből bárki bármit is?"</i> Hát igen... Ha megnézitek a videót, azt hiszem világos lesz a kérdés oka. A helyzet röviden az, hogy Robi mintegy tizenkét év leforgása alatt írt egy meglehetősen különös könyvet "Metafizika" címmel (ezt egyébként már <a href="https://www.libri.hu/konyv/puzser_robert.metafizika--2.html" target="_blank">meg is tudjátok venni</a>), ami valahogyan közelebb kíván jutni a természetfeletti és az abban rejlő igazság megfejtéséhez. Nyilván az egész metafizika erősen spekulatív jellegű okoskodás arról, amit a konkrétumok szintjén nem tudunk, mégis érzékeljük és kitapintjuk valamennyire a hatásait. Nem csoda, hogy a metafizika filozófiai felvetései sokakat fárasztanak, pedig vannak ám benne nagyon fontos és jó kérdések.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Mi tehát a valóság és igazság közötti különbség? Az anyagi világ, amiben megéljük a létünket hogyan viszonyul magához a <i>létezéshez </i>amiben nekünk is helyünk van? Mennyire vagyunk képesek az általunk használt nyelv segítségével eljutni az igazsághoz? Ezek a dilemmák persze parttalan és fullasztó okoskodásokhoz vezethetnek, de nem nehéz azért kis jóindulattal meglátni mögöttük azt a szándékot, hogy saját létezésünk mibenlétét kutatjuk a segítségükkel.</p><p style="text-align: justify;">Megmondom őszintén, tőlem sok szempontból elég távol áll Puzsér vallásokkal és hitekkel kapcsolatos felfogása. Amit ő Istenről, Krisztusról és a hitről gondol, abban számomra kevés a rendszer. Ez egy kicsit a műsorból is kijön, főleg amikor a Szent Szellemet az ember lelkiismeretének nevezi (ez számomra a nonszensz kategória - de sajnos már nem maradt igazán idő vitatkozni vele). A magam részéről azt gondolom, hogy a vallások - így közte a kereszténység is - <i>konkrét metafizikák</i>, tehát nem engednek meg végtelen csapongásokat a teológiájukban. Szubjektív én egyébként is szeretem a rendet a hitemben: a dogmatikában sem valami bigott és vaskalapos maradiságot látok, hanem a hittartalmak szisztematizálásának vágyát, azaz hogy ne hagyjuk a dolgokat szétfolyni, káoszba fulladni és összekutyulódni.</p><p style="text-align: justify;">Mindazonáltal Robi felvetései még így is számos ponton beindították a fantáziámat és sok kérdés bennem a beszélgetés után is a felszínen maradt. Egyébként pedig megerősödött Robiról az eddig is meglévő benyomásom, hogy a maga módján nagyon is az igazság után kutat, akarja tudni hogy vannak a dolgok, késztetés van benne a megértés felé, sőt van benne valamiféle <a href="https://megmondoka.blogspot.com/2019/09/puzser-aki-nyomokban-profetat-tartalmaz.html" target="_blank">"ószövetségi prófétás" stílus</a> - és egyáltalán nem az a "bunkó buldózer" ember, ahogyan azt sokan róla gondolják. Oké, az öblösen vehemens hangvétel azért valamennyire fémjelzi a karakterét - de hát legyünk őszinték, enélkül valami elveszne abból a "puzsérságból", ami miatt érdemes egyáltalán odafigyelni a hangjára. Egyszóval, nekem kifejezetten szimpatikus ember volt, akivel bármikor le tudnék újra ülni beszélgetni.</p><p style="text-align: justify;">Az adást itt tudjátok megnézni:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="353" src="https://www.youtube.com/embed/yZvXb5TP_AU" width="536" youtube-src-id="yZvXb5TP_AU"></iframe></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p>Sytkahttp://www.blogger.com/profile/04165260756046122687noreply@blogger.com10