2017. május 25., csütörtök

Eltenni Mózest láb alól?

Vannak a Bibliában nehezen érthető szakaszok, és vannak egyenesen furcsának nevezhetőek is. Az Exodus könyvében szereplő kicsi epizód, amelyben Jahve egyszercsak rátámad legjobb szolgájára, az éppen akkor frissen misszióba küldött Mózesre, hogy megölje őt, egyszerre kimeríti mindkét kategóriát: csaknem érthetetlen és furcsa. Ráadásul mintha lenne benne egy kis felszabadításteológiai üzenet is...

Az elmúlt egy évben hárman botlottak belém, és többnyire ehhez hasonlóan szegezték nekem a kérdést: "te teológus vagy, akkor mond meg nekem, minek akarta Isten legyilkolni Mózest?". Szégyen és gyalázat, de az első pillanatokban azt sem tudtam mire gondolnak ezek a nagyon kedves testvérek. Ez mindazonáltal annyit elárulhat, hogy egy egyébként nem eget-földet rengetően fontos szakaszról van szó. Ugyan minek akarná Jahve likvidálni az egész zsidó nép nagy, ószövetségi szabadítóját? Hol ír ilyesmiről a Szentírás? Aztán persze beugrott ez a furcsa perikópa, ami az Exodus könyve elején olvasható mindössze három versben (dőlt betű és kérdőjel tőlem):
Útközben történt, az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az Úr (Mózesre), és meg akarta ölni. De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának(?) az előbőrét, Mózes combjához érintette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor eltávozott tőle az Úr. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény. (Ex 4,24-26)
A textust számos rejtély övezi. Sok kommentár magával a szöveggel sem tud mihez kezdeni, és egyes fordításokból - sőt, állítólag magából a héber szövegből sem - világos, hogy kit metéltek körül: Mózest vagy a fiát? Sőt, Coats arra is felhívja a figyelmet, hogy a maszoréta szövegben se konkrét név, se utalás nincs a hímnemű támadási célpont azonosítására. Mindenesetre a szír fordítás Mózes nevét is beillesztette a szöveg elejére, hogy legalább az legyen egyértelmű, Isten őt támadta meg és kívánta megölni, amiben egyébként a legtöbb teoretikus egyetért.

Ez persze még nem magyaráz meg semmit. A legnagyobb zavart ugyanis mind közül maga a támadás ténye okozza, különösen a kontextus értelmében. Csaknem megrendíthetetlen írásmagyarázati alapelv, hogy egy történet exegézisekor a tágabb szövegösszefüggést is meg kell nézni a jobb megértés érdekében, ám itt a közvetlen szövegkörnyezet átgondolása inkább csak növelheti az értetlenséget. Eszerint azt olvassuk, hogy Jahve kiválasztotta magának Mózest, ráadásul mindez nagy nehezen és hosszas rábeszélés során történt (amelyben Istent nem zavarta, hogy Mózes vitatkozik vele!) végül pedig sikeresen megegyeztek a nagy küldetésben. És akkor a tárgyalások után Jahve hirtelen rátámad frissen kijelölt szolgájára, hogy legyilkolja a neki adott küldetés megkezdése előtt.

Nehezen érthető fordulat ez, amely egyébként a fenti három vers utáni történésekbe is csak erősebb magyarázkodással illeszthető. (Természetesen erről is olvastam próbálkozásokat.) Egyesek szerint Mózes elmulasztotta körülmetélni a saját fiát, a történet pedig a körülmetélkedés halálos komolyságának aláhúzása miatt került a Bibliába, mutatva hogy még a legnagyobb ószövetségi figurával sem kivételezett ebben a dologban Isten. Mások szerint maga Mózes nem volt körülmetélve (lévén Egyiptomban nőtt fel), márpedig nagy küldetését nem kezdhette úgy el a zsidó nép körében, hogy éppen a szövetség jele hiányzott a testéről. Fia helyettes körülmetélése azonban lecsillapította Jahve haragját - mondja Wellhausen. 

Ezeket a többnyire keresztény exegétáktól származó teóriákat a zsidó írásmagyarázók nem igazán preferálják, mitöbb kicsit sértőnek is érzik azt feltételezni, hogy éppen Mózes, a valaha élt talán legnagyobb figura a judaizmusban ne járt volna el szabályosan önmaga körülmetélése ügyében. Hertz főrabbi szerint Mózes megtámadását úgy kell helyesen érteni, hogy valamiféle súlyos betegségbe esett, ami fia körülmetélésének elhalasztása miatt érte utol. S mivel az archaikus zsidó felfogás szerint mind a jó, mind a rossz dolgok Istentől származnak, így ezt a betegséget is "Isten nyakába varrta" a szerző.

Nos, az ószövetségesek többségi véleménye szerint itt valóban egy igen régi történetről lehet szó, amit egyébként talán az olyan apróságok is mutathatnak, hogy Cipóra egy kovakövet (cór) használ eszközként a körülmetélés elvégzéséhez, valamint a vérjegyes kifejezés is, ami egy ősi midiánita szófordulatnak tűnik. Mindenesetre a kontextustól elég idegen történet az ősi elemeken túl arra utalhat, hogy később ideszerkesztett perikópával van dolgunk, ami azonban határozottan része a kánonnak. Ez a tény legalábbis kérdésként állhat előttünk: miért beszéli el a Biblia ezt a kis epizódot? Ahogy egy ismerősöm fogalmazott: ez is egyike azon történeteknek, amelyek nélkül a Szentírás jól meglenne magában. Ám mégis benne maradt. Miért? Ha nem is értjük pontosan a narratívát, kiolvashatunk-e belőle azért valamiféle üzenetet?

Nos, erre van egy felelet, vagy inkább egy ötlet, ha úgy tetszik. Ezt persze óvatosan tárom fel, miközben ismét szeretném nyomatékosítani: nincs biztos és végleges válasz erre az egészre. Ám nagyon érdekesnek találom Dr. Thomas Römer meglátását (amihez hasonlót fogalmazott meg Exodus-kommentárjában Carol Meyers is), miszerint az igazán biztos és világosan érthető tény a narratívában az, hogy a krízishelyzetet egy nő oldotta meg. Természetesen Cipóráról van szó. Ezt a gondolatot csak aláhúzza és tovább fokozza az a tény, hogy az Exodus könyve elejétől számolva ez már a harmadik eset, amikor egy nő menti meg Mózes életét az őt fenyegető veszélytől. Először a Mózes születésénél bábáskodó bábák segítenek rajta, majd a Fáraó leánya veszi gondjaiba a vízen úszó csecsemőt, most pedig Cipóra a megmenekülés kulcsa. Úgy tűnik tehát, hogy Izrael nagy szabadítójának puszta életét három ízben is hölgyek oltalmazzák a természeti erők (a Nílus vize), a Fáraó gonoszsága és még Jahve támadása ellenében is. Hogy ez most tudatos, búvópatakként meghúzódó koncepció a szövegben, ami a hölgyek fontosságára kíván egyfajta látens teológiai rétegként rámutatni, vagy csak egy ötletes spekulációja néhány írásmagyarázónak, azt döntse el az olvasó. Mindenesetre én érdekesnek találom.

És persze újfent kapunk egy ősi megerősítést arról, hogy mindig a nők állnak a dolgok hátterében. :-)

5 megjegyzés :

  1. Elolvastam a szöveget alaposan. Valóban nehéz kihámozni, hogy miről van szó. Alább leírok egy teóriát, ami nem biztos, hogy helytálló, de szerintem a szöveg megengedi.

    Néhány előzetes megállapítás:

    - A szöveg egyértelművé teszi, hogy Jahve jelent meg hármojuknak (tehát nem valami gonosz angyal, ezzel nem lehet kimagyarázni az ügyet), és akarta "megölni" Mózest (vagy Gersomot).
    - A megölés szó magyarban egy kicsit terhelt, a héber "hamito" semlegesebb: "azt okozni, hogy meghaljon" - ez a szó hasonló alakban több más helyen előfordul, amikor Isten valakit személyes büntetéssel súlyt (pl. Júda vétkező két fia) - tehát nem úgy kell elképzelni az esetet, hogy hirtelen Jahve előugrik egy bokor mögül és egy késsel hadonászva rátámad Mózesre hogy megölje.
    - A szövegből úgy tűnik, hogy Jahve antropomorf, megtestesült megjelenéséről van szó (úgy tűnik, fizikai interakció történik), amely így keresztény teológiában a preegzisztens Krisztussal azonosítható.
    - A héber szöveg alapján nem világos, hogy Mózest akarta megölni Jahve, vagy Gersomot (logikusabb azt gondolni, hogy Mózest).
    - Az sem világos, hogy Mózes combjához érintette a levágott előbőrt, a fia combjához, vagy Jahve combjához (a "raglav" bármelyikükre vonatkozhat, a lényeg, hogy hím nemű legyen).
    - Nem világos, hogy a comb mit jelent. A raglav igazából "lábát" jelent - annak báremly része lehet -, de eufemisztikusan a "nemiszervét" is (a magyar fordításban a comb szerintem ezt az eufemizmust akarja visszaadni, mert nem merték leírni, hogy "nemiszerv").
    - Az sem világos, hogy kit tart Cippora az ő vérjegyesnek (vőlegény, férj). Nagy valószínűséggel Mózest, mert Gersomra és Jahve-ra ez a kifejezés kevésbé illene, míg Mózesre értelemszerűen passzol.
    - az "Akkor eltávozott tőle az Úr" is egy értelmező fordítás a magyar idézetben, a héberben "vajjiref mimmeno" szerepel ami annyit jelent, hogy "visszahúzódott tőle" (az Úr Mózestől, vagy Gersomtól, vagy fordítva), de akár az is lehet, hogy "elengedte", "leengedte", enyhített a szorításán (a BDB szerint).

    Általában úgy tűnik, hogy közvetlenül a Mózes elhívása utáni részek mintha több, kissé különálló szövegdarabból állna, amit a szerkesztők (ha elfogadjuk ilyenek létezését, ami megértésem szerint nem ellentétes azzal, hogy a szöveg inspirált) később valahogy egy történetté szerkesztettek (emiatt mintha ismétlések, vagy kronológiai szempontból ugrálások lennének a leírásban), talán ezzel áll összefüggésben, hogy ennek a résznek nincs annyira megágyazva/kifejtve a szövegkörnyezetben, és ezért meglepő az egész leírás.

    (folyt. köv...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (...folytatás)

      Azt is meg kell jegyezni, hogy a történet nem úgy volt, hogy elindultak Jitrótól és az úton hirtelen eléjük ugrott az Úr és rájuk rontva megtámadta őket, hanem az eset "az úton levő szálláson" ("baderekh bamalon") történt. Tehát valószínűleg megszálltak valahol - a "malon" egy kiépítettebb helyre utal + a kovakő jelenlétéből arra lehet következtetni, hogy tűzrakás is volt, és a kovakő kéznél volt, tehát vélhetően éjszaka volt, és már tüzet is raktak, vagy épp azzal voltak elfoglalva. Az idézett magyar szövegben "rátámadt" szó szerepel, de ez egy erősen értelmezett verzió, a héberben a "pagas" szó teljesen semleges, csak személyes találkozást jelent (vajjifgesehu - találkozott vele, mármint Mózessel vagy Gersonnal).

      Figyelembe kell venni továbbá, hogy a körülmetélés azért nem egy szupergyors "nyissz", valamennyi időt vesz igénybe a szakszerű elvégzése - tehát nem volt hirtelen és gyors közvetlen életveszély (ha Jahve tényleg meg akart volna bárkit ölni, akkor az nem tartott volna sokáig). A leírás akár még úgy is érthető, hogy maga Jahve fogja le a körülmetélendő alanyt (ha a jaraf-ot, vagyis az elengedést úgy értjük, hogy az Úr Gersomot engedte el, és nem Mózest). Tehát nem úgy volt, hogy az Úr dühös gyűlölettel meg akarta ölni Mózest vagy Gersomot, hanem feltételesen kilátásba helyezte, hogy Mózes meg fog halni, ha nem csinálják meg a körülmetélést - Cipporának világos volt, hogy a körülmetélés oldja meg a helyzetet, tehát vagy eleve tudták, hogy ludasak ennek elmulasztásában, vagy az Úr kifejtette nekik a találkozó során, hogy mi a probléma.

      Összefoglalva: nekem az a magyarázat tűnik talán a legjobbnak, hogy az Úr megharagudott Mózesre, mert annak ellenére, hogy bár nyilvánvalóan Izrael vezetőjének hívta el, nem vette a fáradtságot arra, hogy magát, illetve a fiát körülmetélje. Emiatt az Úr (a megtestesült Jahve) megjelent nekik, és jelezte, hogy ez így nem oké, és ha nem csinálják meg a körülmetélést azonnal, akkor az elhívásból nem lesz semmi, sőt, Mózes ítélete az lesz, hogy meg fog halni. Cippora ezt követően körülmetélte a fiát a szálláshelyen található, tűzrakáshoz használt kovakővel (opcionális: ezalatt az Úr lefogta Gersomot, segítve a körülmetélésben), majd az előbőrőét Mózes nemiszerve környékéhez érintette (ezzel helyettesítve az ő szintén elmaradt körülmetélését - tekintettel arra, hogy ha akkor csinálja meg Mózes körülmetélését, akkor Mózes pár napig nem tudott volna nagyon csinálni semmit, ami az Úr terve szempontjából is kontraproduktív lett volna...). Ezáltal szimbolikusan jelezve, hogy Mózes is az Ábrahámmal kötött szövetség része. Azzal, hogy Cippora Mózest a vérjegyesének nevezte azt fejezte ki, hogy ő maga is a szövetség népéhez tartozik, Mózesnek nem "csak" a férje, hanem azzal, hogy aktívan közreműködött a szövetség jelének érvényesítésében ő maga is részt vesz a szövetségi viszony megújításában/megerősítésében - a kapcsolatuk már nem csak férj-feleség, hanem szövetségi népen belüli kapcsolat is (azaz Izrael közösségéhez csatlakozik). Mindezzel úgy tűnik, az Úr elgédetett volt. Utána lefeküdhettek aludni, hogy másnap haladjanak tovább az úton (és később Áronnal összetalálkozhassanak).

      Ez egy kicsit kevésbé szenzációs magyarázat, de szerintem a szöveggel nem ellentétes, és cserébe nem teljes őrültségnek hangzik.

      Sytka kommentje, hogy ismét egy nő oldotta meg a helyzetet viszont telitalálat, ez így nem is jutott eszembe, pedig tényleg... :)

      Törlés
    2. Steve, jó meglátások, tulajdonképpen egyetértek a leírtakkal. Amit a szöveg szerkesztéséről írsz, szerintem fontos: én is arra következtetek, hogy utólagos redakció miatt került ide ez a sztori, amiről könnyen elképzelhető, hogy valami ősi hagyomány Mózes személyével és elhívásával kapcsolatban.

      Egyébként az is meglepő, hogy Cippóra azonnal tudja mit kell tennie ebben a helyzetben: a narratívát olvasva az a benyomásom, hogy tulajdonképpen ő az egyetlen, aki tesz valamit - ez csak fokozza a női hősiességet a szememben. :-)

      Törlés
    3. Igen, meglepő, hogy tudta. Én azt valószínűsítem, hogy vagy az Úr (a halállal való fenyegetéssel karöltve, az említett történetben) hathatósan érzékeltette, hogy erre szükség van, vagy már korábban beszélgethettek erről Mózessel (vélhetően felmerült a kérdés, hogy körülmetéljék-e Gersomot, miután megszülettek, illetve Mózes saját körülmetéltségének - ha körülmetéletlen volt - kérdése is nyilván felmerült, márcsak a házassági intimitás során is). Az is érdekes, hogy Cippora tudta, hogy kell ezt a műveletet szakszerűen elvégezni (én pl. valószínűleg inkább hárítanék, ha arra kérne valaki, hogy ilyet csináljak, mert nem vagyok benne biztos, hogy nem okozok maradandó sérülést - különösen egy kovakővel).

      Még a fenti magyarázathoz annyi jutott eszembe, hogy érdekes, hogy csak egy fiúról szól a történet, holott Mózeséknek két fiúk volt. Tehát lehet, hogy nem is Gersom, hanem Eliezer volt körülmetéletlen, de a másik ezek szerint körül volt metélve (ezért is lehet, hogy ilyen rutionos volt Cippora?), mert nem többes számban van a fiú. Vagy pedig az egyik gyerek nem volt ott? Ha nem, akkor hol volt?

      A történet után egyébként nem világos, hogy Mózes Cipporáékkal megy-e tovább, vagy esetleg Cippora ott maradt a fiával, hogy a sebe gyógyuljon. Vagy az is lehet, hogy Mózes is ott maradt, és Áron jött hozzájuk? Esetleg ezért szólt Isten Áronnak, hogy menjen "az Isten hegyéhez" (har haelohim), Mózeshez, találkozni vele? Ha ez így van, akkor az azt jelentené, hogy a szállás, ahol Jahve megtestesült formában ismét megjelent Mózesnek, valamiképpen "Isten hegyénél" volt, ami vérhetően a Horeb hegy (ahogy azt a 3. fejezetben olvassuk). Ha ez így van, akkor Jahve megjelenése nem is annyira meglepő, helyileg körülbelül ugyanott történik ez az incidens, ahol korábban már egyszer megjelent Jahve Mózesnek. Érdekes.

      Törlés
    4. Steve, ez egy nagyon jó értelmezés.

      A történet könnyen lehet utólagos betoldás, ami legitimálja Cipporát (a státusza valószínűleg ingatag volt, hiszen nem „hajszálgyökeres mélyhéber”).

      Amit Sytka ír a női szerepvállalásáról, az talán nem a fővonal, de kétségkívül ez is benne van a történetben.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)