2016. december 22., csütörtök

Amivel elmolyoltam az évet...

Lassan már sajátos tradíciómmá válik, hogy a blog évzáró bejegyzését az év közben általam olvasott legjobb olvasmányélményeimről írom. Szerencsére idén is van miből válogatnom, még akkor is, ha a legtöbb általam olvasott könyv átlagos vagy annál kicsit jobb színvonalú volt, de mégis akadt, ami jelentősen meghaladta a közepes szintet. Szubjektív ajánlás következik, melyben a regényektől az ismeretterjesztésen át a teológiáig mindenféle terítékre kerül, aminek köze van a hithez.

Az év kifejezetten erősen indult számomra, amikor belekezdtem az egyre népszerűbb kanadai sci-fi író, Robert W. Sawyer vallásos témát feszegető alkotásába. A Kifürkészhetetlen remek stílusban megírt, filozofikus hangvételű regény, melyben egy Hollus nevű földönkívüli pontosan azért látogat meg bennünket, hogy Istenről beszélgessen velünk. Ám pechjére egy elkötelezett ateistával veszi fel a kapcsolatot, aki ráadásul halálos betegségben szenved. Az abszurdnak tűnő találkozás igencsak felcsigázó disputákhoz vezet a két faj között, s aki a sci-fit nem "űrhajós lövöldözésként" tudja csak elképzelni, az remekül fog szórakozni rajta. A regényről itt már írtam egy rövid ajánlást.

A blog rendszeres olvasói hónapok óta figyelemmel kísérhették azt a teodíceát is érintő sorozatomat, amelynek még mindig nem tettem pontot a végére, s valószínűleg nem is fogok. Isten könyörtelenségéről, a kánaáni népirtásokról, az Ószövetség és az Újszövetség istenképe közötti különbségekről szól a polemikus hangvételű elmélkedés, melynek kiindulópontját egy remek vitakönyv, a Show Them No Mercy adta. A kötetben négy teológus esik egymásnak, hogy ezekről a kérdésekről élénk eszmecserét folytassanak. Aki szereti az ilyesmit és tud angolul, szerintem nem fog csalódni a kötetben!

Ha már a vitáknál járunk, a blogban is emlegetett Bart Ehrman munkássága - aki elfordulva a hitétől agnosztikus lett - egyes újszövetséges kutatók zsebében kinyitotta azt a bizonyos bicskát. Ehrman botránykönyvet is írt Misquoting Jesus címmel, melyben saját lelki vergődésétől kezdve az evangéliummal szembeni fenntartásaiig sokféle dolgot fogalmazott meg. Erre válaszul Timothy Paul Jones egy meglehetősen jól forgatható és jó érvekkel operáló válaszkötetet írt Ehrmannak Misquoting Truth címmel, ahol sorra veszi a Jézussal és az Újszövetség megbízhatóságával szemben megfogalmazott szkeptikus állításokat. Nekem az volt a benyomásom, hogy bár az ilyen viták tipikusan soha nem érnek véget, Paul Jones érvei megállják a helyüket és feldobják a labdát Ehrmannak - bár nem tudom hogyan reagált ő erre a kötetre.

Kétségkívül mondhatom, hogy számomra ebben az évben a legjobb könyv díját John H. Walton teremtésteológiával foglalkozó műve vitte el, amit nemcsak elolvastam, de alaposan ki is jegyzeteltem magamnak. A The Lost World of Adam and Eve a laikusoknak és mélyebben érdeklődőknek egyaránt egy jól tagolt, könnyen követhető olvasmány, ami azzal a meghökkentő állítással kezdődik, hogy a teremtéstörténet elsősorban nem is az anyagi világ megteremtéséről akar szólni. Az idétlennek tűnő állítás mögött jól megalapozott érvelés húzódik, amit annyira izgalmasnak találtam, hogy egész sorozatot írtam róla itt a blogban (ennek első része itt olvasható). A könyvet azoknak is ajánlom, akik mostanság kezdtek el angol nyelven olvasni: Walton egyszerűen, letisztultan, érthetően ír, ahogy az egy rendes szerzőhöz illik is.

Szorosan Walton munkája mögött az év legfelcsigázóbb könyve számomra Derek Flood nem eléggé közismert írása, a Disarming Scripture volt. A könyv, melynek címe magyarul talán a "Szentírás lefegyverzése" lehetne, a fentebb már említett dilemmáról szól: az Ószövetség erőszakosságáról, a rengeteg vérontásról, az isteni haragról, melyek mellett ott áll a kegyelem is. Flood provokatív írásának kiindulópontja, hogy kétféle megközelítést vázol fel: az egyiket az unquestionable obedience ("megkérdőjelezhetetlen engedelmesség"), míg a másikat a faithful questioning ("hithű kérdésfeltevés") nevekkel látja el. Természetesen utóbbi ajánlja, mint amelynek mentén úgy lehet válaszokat keresni, hogy az ember közben nem fordul szembe a hitével, de nem is tesz úgy, mintha ezek a dilemmák nem feszítenének belülről. A válaszkeresés alapja pedig, hogy érdemes lehet megtanulni úgy olvasni és alkalmazni az Ószövetséget, ahogyan Krisztus és Pál tette azt: egyfajta demilitarizáló szándékkal, mely az erőszakot nem, de a lényegi mondanivalót átemeli és aktualizálja saját jelenében. A kötetről itt már írtam egy rövid értékelést.

Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy kifejezetten szeretem a provokatív könyveket, és külön csemegének számít, ha ilyesmi nemcsak angol, hanem magyar nyelven is elérhetővé válik. Nos, Szilvay Gergely melegházasságról szóló vaskos munkája a szó legjobb értelmében kritikus a homoszexualitással anélkül, hogy fröcsögne a gyűlölettől és hangzatos jelszavakkal akarná inzultálni a melegeket. A helyzet az, hogy Szilvay "A melegházasságról" című munkájában indulatok helyett érvekkel hozakodik elő, forrásokra hivatkozik, konkrét felmérésekkel foglalkozik és meglehetősen tág kontextusban járja körbe ezt a rendkívül kényes témát. Elfogadni persze nem kötelező mindazt, amit a könyvben ír, de elolvasni olyanoknak is érdemes, akik az ellenkező oldalon állnak és hajlanak a kulturált vitára.

Kedvenc konzervatív szerzőm, John C. Lennox rövid és csattanós apologetikai könyvecskét írt, melyben nem kisebb személy érveinek vizsgálatára fordítja figyelmét, mint az ismert "tudóssztár" Stephen Hawking. Az Isten és Stephen Hawking című műben Lennox szórakoztató, közérthető és remek stílusban csavarozza szét Hawking érveit, melyek a magától keletkező Univerzum és a filozófia, mint a világeredetre választ kínáló opció kizárása mellett szólnak. "Így kell ezt csinálni" - mondja magában az elégedett olvasó, aki szereti ha hosszas mellébeszélés helyett valaki értelmesen és röviden képes mondanivalóját kifejteni. Lennox könyvecskéjének nemcsak a jól felépített érvelés az erőssége, hanem az is, hogy képes emészthetővé tenni a tudományt, a filozófiát és a teológiát. Mindamellett nem válik lekezelővé és bunkóvá ideológiai ellenfelével - ami a másik oldalról sajnos már nem minden esetben mondható el.

Végül szeretnék még említést tenni egy könyvről, amit bár nem sikerült még végigolvasnom, sőt szerzőjével rendesen tudnék vitatkozni sok állítását tekintve, mégis nagyon gondolatébresztőnek tartom. John N. Oswalt The Bible Among the Myths című munkája a Szentírás és a mítoszok viszonyáról akar igazi panorámaképet nyújtani. Alaposságát jól mutatja, hogy csupán a mítosz definíciója egy egész fejezet a könyvben, melyet követően igen mélyen taglalja a mítoszok anatómiáját, történelemhez való viszonyát, és igyekszik rámutatni arra, hogy a bibliai szemléletmód gyökeresen különbözik ezektől. Nos, ez az a pont, ahol elkezdeném Oswalttal a vitát, s néhány bejegyzést már írtam is a téma kapcsán (például itt és itt). Mindazonáltal minden kritikám ellenére el kell ismernem, hogy nagyon frappáns összefoglaló műről van szó, amit egyetértőknek és vitatkozóknak jó szívvel ajánlok.

Ezzel a bejegyzéssel pedig minden olvasómnak boldog karácsonyt és új évet kívánok! Pihenjetek, egyetek és igyatok sokat! A blog legközelebb év elején fog frissülni. Köszönöm, hogy idén is figyelemmel kísértetek!

7 megjegyzés :

  1. Kiváló stílusban ajánlsz, kedvet kaptam az összes műhöz. Egyedül az fékez a könyvesboltba rohanó lendületben, hogy felmerül bennem egy általános fenntartás: az Újszövetség kb. 100 oldal. Célszerű valahol meghúzni a határt, hogy hányszor több oldalt olvassunk róla/helyette. Szerintem 500-1000 oldal még rendben van, tágítsuk a látókört. De 2000 oldal? Minden évben?

    Vegyük inkább újra és újra elő az eredetit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci, köszi! Értem az alapelvedet, de én nem lennék ilyen oldalszám-rendőr :-), mint te vagy. Nem érdemes ezt számolgatni szerintem. Ilyen erővel pl. Abdiás könyvéről nem szabad 2 oldalnál többet írni, vagy egy rövid zsoltár elemzése nem haladhatja meg egy papírfecni terjedelmét? Ha valami jó, akkor nem baj, ha hosszú - csak akkor tényleg nem puszta szócséplés legyen! Persze a parttalan okoskodásba sokan belefutnak, de ennek szerintem nem az az ellenszere, hogy akkor nem szabad sokat írni. (Az ilyenek akkor röviden fognak gagyit alkotni.)

      Törlés
    2. Az elv a fa<-->erdő elve. Nem lehet egzaktul megmondani, mikor veszíti a fákat tanulmányozó ember szem elől az erdőt, és valószínűleg mindenkinél más ez a határ.

      A Bibliát tanulmányozni mindenkor hasznos, sőt úgy általában a Bibliáról olvasni is többnyire hasznos. Viszont figyeljük meg, mennyire határozottan elutasítja Jézus a Tórára figyelő szellemi munkát, az „írástudók" „tudását", vagyis a Talmudot (kb. 15e oldal). Mai szemmel a Talmud lenyűgöző kulturális-szellemi teljesítmény, Jézus szerint meg semmit sem ér, hamisítás, betoldás, önkényes bonyolítás, és érvénytelen, sőt égbekiáltó bűn. Pedig szegény „írástudó" fickók mást sem tettek, mint szétművelődték magukat a legodaadóbb lelkülettel tanulmányozva a Szentírást, kiérdemelve a judeo-kulturális Nobel-díjat.

      Most akkor lenyűgöző, vagy elvetendő a Bibliáról szóló szellemi munka? Ezt akkor tudjuk meg, ha ésszerűen alkalmazzuk a fa<-->erdő elvet. Szóval, olvassuk inkább újra és újra az alapművet.

      Engem megnyugtatna, ha senki sem tudna megélni a Bibliáról folytatott szellemi munkából, viszont a Biblia olvasóinak többsége tudna válaszolni arra a kérdésre, hogy mi volt a dolga a judaista Messiásnak a világban. Különösen Karácsonykor lenne ez hasznos.

      Ma ott tartunk, hogy a keresztények többsége szerint Jézus családneve Krisztus, az apukáját nyilván József Krisztusnak hívták, az anyukáját meg József Krisztusné született Szüűzh Máriának.

      Törlés
  2. Teológia és gondolkodás2016. december 28. 14:24

    Sziasztok,

    egy a kommentekben felmerült kérdéskört (is) érintő, szerintem rendkívül érdekes cikk teológia és gondolkodás viszonyáról katolikus berkekből, egy jezsuita szerzetes tollából, melyben a teológia célját és legfontosabb "eszközeit" próbálja körüljárni; egy fontos, lényegi problémára rámutatva (mi is valójában a "baj" a - talán nem csak katolikus - teológiával):

    http://jezsuita.blog.hu/2016/10/11/teologia_es_gondolkodas

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a hasznos könyvajánlót! Én az alábbiakhoz kaptam kedvet ezek alapján:

    - Show Them No Mercy
    - The Lost World of Adam and Eve (bár miután ez olyan jól ki volt vesézve az erről szóló sorozatban ezen a blogon, lehet, hogy időhiány miatt ezt ki kell hagynom).
    - Isten és Stephen Hawking

    Ha én is ajánlhatok kettőt, ami nekem tetszett:

    1.) Chris Walley: The Lamb Among the Stars

    Ez egy populáris stílusban megírt keresztény scifi/űreposz - ugyan a szerző ammillennialista és evolucionista teológiájával nyilván nem értek egyett, de a könyvsorozat egyébként rendkívül szórakoztató, és igazából más hasonló jellegű, tényleg élvezhető, szerintem minőségi keresztény scifi nem is létezik (tekintettel arra, hogy a keresztény teológiai keretek behatárolják, vagy szinte teljesen el is lehetetlenítik az ilyen jellegű fiktív történetírást). Természetesen ez egy könnyedebb műfaj, de mégis érezhető, hogy a szerző őszinte keresztény, mégha csak a szélesebb értelemben vett protestantizmus jelenti is a közös platformot ez esetben. :)

    https://www.amazon.com/dp/B01MR2Y33L/ref=sr_1_3?s=digital-text&ie=UTF8&qid=1483623594&sr=1-3&keywords=lamb+among+the+stars

    2.) Dr. Michael S. Heiser: The Unseen Realm: Recovering the Supernatural Worldview of the Bible

    Heiser egy elismert professzor evangéliumi keresztény körökben. A könyv címe talán kissé bombasztikus, de nem egy karizmatikus best-sellerről van szó (a szerző maga sem karizmatikus), hanem azt próbálja bemutatni, hogy ókori közel-keleti emberek hogy gondolkodhattak a természetfelettiről, és mindez a Bibliában hogy csapódik le, illetve segítenek megérteni/kontextusba helyezni az egyébként fura/nehezen érthető passzusokat. El kell mondanom, hogy ezzel a könnyvel sem értek teljesen egyet, illetve szerintem néhány kérdésben az összefüggésekből pont ellentétes következtetéseket kellene levonni (tehát nem hiszek abban, hogy a Biblia ősi sémita mítoszok lenyomata, ami miatt bizonytalan, hogy mennyire az objektív realitást képviselik), de mégis, nagyon sok érdekes dologra nyitotta fel a könyv a szememet. Az érintett témák némelyike visszaköszönnek Sytka írásaiban is időről-időre. Hozzá kell tennem, hogy a könyv elolvasása is motivációt jelentett arra nekem, hogy friss szemmel, és módszersen elkezdjem újra olvasni a héber Bibliát.

    https://www.amazon.com/Unseen-Realm-Recovering-Supernatural-Worldview-ebook/dp/B0141QB9XA/ref=tmm_kin_swatch_0?_encoding=UTF8&qid=&sr=

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Steve, köszönöm az ajánlókat, mindkettő igen érdekesnek tűnik, lehet hogy rájuk is fanyalodok majd és elolvasom őket! :-)

      Egyébként a keresztény sci-fi valóban ritka, mint a fehér holló, s bár teljesen hihetetlen, de még magyar nyelvű is van belőle: CS. Szabó Sándor "Prón" című könyve, ami egy programozott klónról szól, aki lelkész. :-)

      Törlés
    2. Hm. Lelkész programozott klón. Érdekesen hangzik. :)

      Szerintem azért nincs nagyon keresztény scifi, mert a jó scifi valahol egy játék és szabad gondolatkísérlet. Viszont ha valakinek bizonyos területeken "dogmatikus" gondolkodása van (ezt nem rossz értelemben írom, hanem mint szilárd meggyőződést arról, hogy mi igaz és mi nem), akkor bizonyos világnézeti korlátokat tudatosan elhagyni egy könyvben gyakorlati és lelkiismereti nehézséget is okoz - így nehéz szabadon írni jó scifit. Konkrétan arra gondolok, hogy űreposzokról és galaktikus civilizációkról írni nehéz, ha az embernek van egy fix eszkatológiai világképe, amibe ilyen dolgok nem férnek bele, mert akkor nem is ebbe az irányba megy a fantáziája, így nincs miből merítenie. Vagy pl. ha valaki minden techológiai dologban az antikrisztus birodalmának újabb térnyerését látja (amiben egyébként szerintem van igazság), az nem fog olyan könyveket írni, mint a transzhumanista Alastair Reynolds (az ő könyveit egyébként nagyon érdekesnek tartom, kb. 6 novelláját el is olvastam, miközben bízom abban, hogy az általa felvázolt és pozitívnak tartott jövőkép nem fog megvalósulni, és az általa képviselt erkölcsi relativizmus is elborzaszt).

      Viszont van még egy könyv, ami nagyon tetszett idén, és elfelejtettem említeni: Nabeel Qureshi könyve, "Seeking Allah, Finding Jesus: A Devout Muslim Encounters Christianity" - ez egy személyes történet, amely bemutatja, hogy egy elkötelezett iszlám fiú hogyan jutott el a kereszténységig, és saját tapasztalatain keresztül segít bepillantást tekinteni egy muzulmán ember gondolkozásmódjába, és hogy milyen kihívások/akadályok állnak azelőtt, hogy egy elkötelezett muzulmán ember elhagyja ősei vallását és elfogadja Jézus Krisztust mint Isten fiát. Ez a könyv amellett, hogy nagyon olvasmányos (kb. 1-2 nap alatt kiolvastatja magát) és tanulságos, de egyben inspiráló és hitépítő is!

      https://www.amazon.com/Seeking-Allah-Finding-Jesus-Christianity/dp/0310527236/ref=sr_1_3?ie=UTF8&qid=1483699418&sr=8-3&keywords=Nabeel+Qureshi

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)